Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-27 / 4. szám
2. oldal. 1912. január 27. Evangélikus Lap. 4. sz. az, hogy a harc „lélek vagy léleknélküliség“ monisztikus fajgondolat vagy az egyén végtelen értéke, „szabadság vagy szükségszerűség,“ újkeletű lenne. Harnack kimutatja, hogy ez a harc oly régi mint az emberiség maga, de jelentőséget nyert az által, hogy míg régebben egy tucat ember vitatta a monisztikus álláspont helyességét, most ezeren állanak mögötte. A kérdés társadalmi kérdéssé lett. Másodszor az is egy makacsul fentartott előítélete Maurenbrecher és társainak, hogy a Kopernikus-féle világkép által a „túlvilág“ le van rombolva és a fiziológiai és szociológiai pszichológia által „a lélek.“ Azt a túlvilágot, azt a lelket, amelyet nem mi ösmerünk csupán — mert hiszen azt már akkor ismerték, amikor a mindenségről és az emberről a legprimitívebb fogalmak voltak közkézen, nem azokról a tényekről olvastuk le, amelyeket megszámlálni, megmérni és tapintani lehet, hanem a belső tapasztalatból és a történelemből; a szociologikus pszichológia sem árthat nekik, és hogy épen a világ felett kimagasló valóság az (das über die Welt erhobene Wirkliche), amely a szabadság és jóság utáni törekvésben kifejezésre jut. Ebből tudjuk biztosan, hogy ami érzékeinkkel a valóságnak csak egy részét vehetjük észre, amelynek más és magasabb részei mint értékek jönnek tudomásunkra, annál világosabban mennél elszán- tabban élünk bennök. Miután nem tudjuk, milyen viszonyban vannak voltaképen faj és egyén, vakmerőség lenne egyéni halhatatlanságot kereken állítani; mert amennyiben az ilyet csak jelenlétünk folytatása- képen tudjuk elképzelni, ez a feltevés határozót- tan hamis. De miután képesek vagyunk az örökkévalóban élni és a világ fölé emelkedni még nagyobb tévedésnek tartjuk magunkat valódi lényünk megsemmisülhetlenségének a biztos reményétől megfosztani . . . Határozottan cáfolatot igényel még a jóslat, hogy közel jövőben a katholicizmus és a szocia- lisztikus monizmus lesznek az egyedüli világfelfogások, amelyek fenmaradnak. Itt felcseréljük a protestáns egyházak jövőjét a protestantizmus jövőjével. A mai protestáns egyházak jövőjét persze senki sem képes megjósolni; de a fejlődés, amelyet a protestantizmus bennök átélt, és még átél, csaknem elhalás? Avagy a történelemben az újságírók fecsegése vagy a tömegek szavazata állít ki halotti leveleket? Meg kell engedni, hogy A vallás jelentősége korunkban és a hitoktatás. Irta: Koller István. (Folytatás.) A megváltás és Jézus Messiás volta továbbá benne van az Írásban. Ha Jézust nem valljuk Megváltónak, miért prédikáljuk őt? S ekkor a bibliatörténetek helyett mást is lehetne tanítani.* Lehetsóges-e egyházi szervezet állandó dogmatika nélkül, határozatlan tanokkal? Azt mondják az evangéliumi alap örök, de a róla szóló tan változhat, de akkor miért ágostai hitvallású evangélikus az egyház jellege? A szimbolikus iratokat ma miért nem reformáljuk ? És ezért csak megállapított tanok és szimbolikus iratok lehetnek a hit alapelvei. Luther a keresztyén tanokat nem támadta. Még csak most 2000 óv múlva jutottunk a keresztyén hit igaz lényegének felismerésére? Az első keresztyének nem tudták, hogy mi Jézus tanítása? Hogy nem „tanok“. A liberális nézettel a keresztyén egyház felbomlik. E két irány szembeállításából a következő kon* A bibliát miért tartjuk fontosabb könyvnek a többieknél ? zekvenciákat vonhatjuk le: Igaz, hogy a világképi elemektől a keresztény tant külön kell választani. Az ég és föld például már nem azon merev szembeállítás, mint a középkorban volt. De azért meg van: a természetfeletti világ el nem tagadható s a szellemek sem. Tények a következők: 1. A protestantizmus folytonos reformálás. 2. Luther a bibliát vallotta alapnak s ettől el nem térhetünk. 3. A liberális felfogás eltér pl. a megváltásban. Ez helytelen. 4. A dogma tényleg más, mint a vallás. A dogma változhat is, mert a dogmák egy része írásmagyarázat a kor tudományos állása alapján. 5. A feltámadás (Jézus feltámadása) sem adható fel. Ellene csak azon felületes kritika szólhat, amely azt vallja, hogy el- gondolhatatlan, azért nem igaz. Ennek a ténynek mondái volta nincs bebizonyítva. 6. Luther nem a koreszmék s a tudomány állása alapján reformált, de a bibliai nézet bírták erre. 7. A megváltást elfogadjuk, de amit a mózesi teremtésmondában erre utalónak tartanak, nem vonatkozik a megváltásra. Az eredendő bűnre vonatkozó résznek főként vallásos értelme van: mindnyájunkban meg van a hajlam a bűnre. A megváltás pedig a saját bűneinkre is vonatkozott és vonatkozik.
