Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-14 / 50. szám
1912. december 14. Evangélikus Lap. 50 sz. 7. oldal mert ezek úgyis csak „kigondoló-bizottságok“ és igen sokba kerülnek a sok fuvarnapidíj miatt. 2. A bizottságok előtt letárgyalt ügyek ismertetését olyan referensekre bizzuk, akik érthetően, magyarán tudják előadni a dolgok elejét, velejét. Röviden, velősen, nem dadogva, de nem is „szolno kolva“ adják elő a tárgyat. 3. A véleményes javaslatot ne tekintsék „nebánts- virág“-nak A jobb véleményt honoráják. De szó szátyárkodásra alkalmat ne adjanak, a tárgytól való eltérést meg ne engedjék. 4. A közgyűlési jegyzőkönyvekbe csak azt vegyék fel, amit a közgyűlés többsége elfogadott. De ezt aztán belevegyék. 5. Az egyes tisztségek betöltésénél csak egyetlen egy kvalifikációt ismerjenek. A rátermettséget Semmiféle egyéb mellékes tekintetek itt ne érvényesüljenek 6. Közgyűlési termeinkből szigorúan ki kell zárni a pártoskodó — politizálást. Senkitől, még az elnökség részéről sem szabad eltűrni, hogy egyházi gyűléseken politizáljon. 7. Közgyűlési termeinkből épp úgy a cezarismust, mint a bizantinismust, száműzzük Több méltányosságot a vezérek részéről, nagyobb önállóságot, keményebb gerincet a közbülső tényezőknek 8. Az egyetemes közgyűlést illetőleg legelső kelléknek tartom azt, hogy részletes tárgysorozat adassék ki, ha csak 8 nappal előbb is. Mintával akármelyik esperesi, vagy püspöki hivatal szolgálhat. 9. Ha egyebet nem is, de az egyet, jogügyi bizottság jegyzőkönyvét kinyomatva legalább 8 nappal előbb a közgyűlési tagok kezeibe kell adni; jó lenne a pénzügyi bizottság jegyzőkönyvét is. Ez az egyedüli módja annak, hogy a tagok kellő tájékozottsággal üljenek be a közgyűlési terembe. A dunántúli egyházkerület már régen igy jár el. 10. A deáktéri díszteremben az akusztika is rossz, de még sokkal rosszabb az elhelyezkedés. Az előadók a közönségnek hátat fordítva: az elnökségnek referál nak. így aztán mi egy kukkot sem hallunk. Az elnökség sürgősen intézkedjék a tarthatatlan helyzet javítása iránt Gondoskodni kell külön előadói emelvényről, pódiumról, hogy a referens a közgyűléshez szólhasson Az asztalok feleslegesek, elég, ha egy van bent: az elnökség számára. 11. Az előadó referádáját senki — még az elnökség se szakíthassa meg, mert mindez idöfecsérléssel jár s az ügy megértését nehéziti meg. 12. Végül pedig az egyet, közgyűlés kezdődjék reggel 8 órakor s megszakítás nélkül déli 1 óráig tartson. Ezekről kívántam ezúttal Írni. Tudom, hogy darázsfészekbe nyúltam. Pedig jobbára olyan tényeket soroltam fel, amelyek köztudomásúak. Egyesek már hangoztatják is őket imitt-amott. Csak éppen azok előtt hallgatnak, azoknak nem tálalják fel, akiket leginkább illet. Nos hát én most a publicitás elé vittem az ügyet, tükröt tartva egyházi közigazgatásunk elé. Ha a kép, mit e tükör mutat — nem tetszetős, ám tessék a dolgon segíteni. De épen a gyengeség eme forrása lehet biztositója a megújhodásnak s az új erőre kapásnak. Kicsi gyermekietek vannak rábízva az egyházra, melyekből karaktereket formálhat s melyeket megtölthet a maga eszményei iránt való lelkesedéssel. Egész nevelési idejük alatt mentoruk lehet. Sajnos azonban, ez a mentorság eddig sokszor szemellenzők felrakására irányult. Ez az igazán „rövidlátó“ s irányzatos nevelési törekvés azután rettenetesen megboszulja magát. Mihelyt az egyház növendékhívei felszabadulnak az egyház fegyelmezési hatásköre alól, kicsinységek miatt csak lenézésükre méltatják azt az intézményt, mely őket haladásukban akadályozta s mely a való élet végtelensége helyett a maga szűk látköre számára nevelte őket. A cél a csak jogilag s születésük következtében egy egyházba tartozó embereknek érzésben és gondolkozásban való összeforrasztása. Ezt nem a jogokra és kötelességekre való hivatkozással lehet elérni. A hívek legnagyobb része közönyével ezen követelések ellen is védekezik. Ehelyett az egyháznak az ideálok fáklyáját kellene lobogtatnia s magasra tartania. Ne partikuláris érdekek s széthúzó törekvések kizárólagos szintere legyen az egyház. Ha volna olyan oltára, amelynél a vég, télén világ e parányi porszemén Istenüktől elszakadt emberlelkek mind leborulhatnának s olyan eszménye- amely a maga fényével úgy vonzaná a sötétség országában tévelygőket, mint a fényes láng a sötétben száll- dosó éjjeli lepkék és rovarok százait, akkor megújhod- nék a hívek lelkesedése is, a gyengeség erőnek adna helyet s a közöny eltűnnék s lelkesedéssel telne meg, telnék meg szivünk. A helyzet nem vigasztalan. De ideált kell prédikálnia az egyháznak s karaktereket képeznie! Olvassa el s értse meg az egyház azt a nemeslevelet, melyet kettős bölcsőjében hordozott s becsülje meg azt a kettős örökséget, melynek letéteményese. Az egyik, az Isten országáról szóló evangélium, az Istenbe vetett hit és rendületlen bizalom, mely Jézustól származik. A másik, az emberekkel dacoló, a maga igazát nem hagyó lelkiismeret, Luther-től kapott örökségünk. A hit és a szabadság együtt az igazi protestáns embernek és egyháznak az a kincse, amellyel megvásárolhatja magának nemcsak a világ kissebb értékű kincseit, a kultúrát és a tudást, hanem a lelki, a belső békességet is.
