Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-07 / 49. szám
Evangélikus Lap. 49. sz 7. oldal 1912. december 7. Ha egyházunk minden rangú és rendű híve követni fogja ezt a valóban nemes példát, ha mindannyiunkban csak egy szikrácska fog égni abból a szent tűzböl, amely a bibliai özvegy asszony szívét melegítette, midőn 2 fillérkét kitevő teljes vagyonát a templom perselyébe vetette, akkor biztos vagyok benne, hogy a mi mozgal munknak is áldott eredménye lesz Erős a hitem és bizodalmám Istenem jóságában, hogy nem fogja megengedni, hogy e munkában, a reánk bízott hívek és ifjúságunk lelkesítésében elrestüljünk. Nagyon jól tudom, hogy egy árvaház létesítése, különösen itt a fővárosban, igen sok pénzbe fog kerülni, azt is tudom, hogy kevesen vagyunk itt evangélikusok és annak legtöbbje szegény a földi javakban. De nagyon jól tudom azt is, hogy Isten megáldja a becsületes és hű, odaadó munkát és amikor egyházunk híveit árvaház létesítésére buzdítom, szemem előtt tartom üdvözítőnk eme mondását: „Bizony mondom néktek, hogy ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok im ez hegynek: menjél innét amoda, elmenne, és semmi lehetetlen nem volna néktek“ és gondolok ama másik mondására is: „Aki én bennem hiszen, amínemü cselekedeteket én cselekszem, az is olyanokat cselekeszik és nagyobbakat is cselekszik azoknál.“ (Máté 17, 20 és János ev. 14, 12.) Igen tisztelt Szerkesztő Úr I A szabadelvű theológia híveit igen sokan azzal vádolták már a külföldön és az elmúlt egyetemes gyűlés alkalmával magam is hallottam, egy igen kedves barátomtól, azt az állítást, hogy nincs érzékük az egyház építő munkássága iránt, csak rombolnak s azt a kevés hitet is, ami még a mai kor gyermekeiben él, kiirtani törekszenek. Én ezt soha nem hittem és most sem hiszem. Az „Ev. Lap“ azonban ezt a hiedelmet fényesen megcáfolhatná, ha lelkesen felkarolná az özvegyek és árvák ügyét, ha e szerény levelemben kifejtett gondolatokat és tervet helyeselné és egyházunk minél nagyobb számú híveivel megismertetné. Bizton remélem, hogy megmérhetetlen áldást árasztana egyházunk legszélesebb köreiben. — Abban a kellemes reményben ringatom lelkemet, hogy ezek után nem fogja többé kívánni, hogy az én tervemet elejtsem és a szépen megindult gyűjtést abbahagyjam, sőt lelkes támogatásában bízván vagyok igaz testvéri szeretettel* és tisztelettel atyafia a Jézusban. Budapesten 1912. december 3. Hm Ármm budai ev. tanító és s.-lclkész. • Távol áll tőlünk a felvetett eszmét érdemi szempontból kifogásolni, sőt beismerjük azt hogy a Hüttl Ármin úr által javaslatba hozott jubiláns alkotás nagyobb pártolást érdemel, mint az egyetemes gyűlés által kitűzött cél. Mégis meg kell maradnunk amellett, hogy a cél budai ev egyházunk keretében az erők elégtelensége miatt meg nem valósítható. Hisz a tanító urak már 5 év óta gyűjtenek és az eredmény 1500 korona Budai egyházunknak 1020 fizető tagja van. Ha minden tagtól évenként 10 koronát 5 éven keresztül 50 koronát kapnánk, ami optimisztikus feltevés, ez 1917-ig csak 51000 koronát tenne ki, ami megközelítőleg sem elég egy árvaház felállítására. De adunk Hüttl úrnak egy jó tanácsot. Terjessze fel indítványát az egyházi fórumok útján az egyetemes gyűléshez Talán sikerül a mostani határozat megváltoztatásával ezt a célt megvalósítani. (Szerk.) Megemlékezés Löw Fülöpröl. A némethoni Gusztáv Adolf-egylet elnöksége Löw Fülöp, gyámint. kerületi elnök elhalálozása alkalmából a következőt írja: „Idő előtt szóllíttatott el tőlünk e férfiú; halálának híre az egész Gusztáv Adolf-egyletben élénk viszhangot keltett. Hazájok evang. hitsorsosai közt senki sincs, ki őt egyletünk iránt való szeretetben felülmúlta volna. Annak tudata, hogy a magyarországi evangélikus egyházban a reformáció külföldjével való testvéri érintkezésnek megszűnnie nem szabad, arra bírta őt, hogy a magyarhoni gyámintézetet a Gusztáv Adolf-egylettel szoros kapcsolatba hozza. Hogy miként teljesítette urunk Jézusunkba vetett hittel s az ő szeretetének követésével hitsoisosai Ínségének enyhítést célzó szolgálatát, arról a mi központi elnökségünknél levő Magyarországra vonatkozó akták hosszú évek óta tesznek tanúságot. Egyletünknek több főgyűlésén felszólalva, magyarhoni egyházuk üdvözletének meleghangú tolmácsolásával az evangélikus Németország széles köreiben barátokat nyert egyháza számára és az ő „Evangelische Glocken“ című lapjával megszilárdította és bensőbbé tette e barátságot. Az e. e. e. gyámintézet elnökségével egyesülünk az Úr iránt érzett hálában az áldásért, mely e férfiú nyomán egyházunkra áradt s abban a könyörgésben, hogy egyházunk ura mind újabb és újabb munkásokat küldjön az ő aratásába, kik a tőlünk elköltözöttnek példája szerint hívek, hívek a halálig. Őszinte tisztelettel A Gusztáv Adolf alapítvány evang egyletének központi elnöksége. Dr. Hartung Dr. Rendtorf elnök. jegyző. IRODALOM. Maurenbrecher, M; Das Leid. Eine Auseinandersetzung mit der Religion. E. Diederichs kiadása, Jena, 1912. Ara 3 Mk. = 3 60 kor. Maurenbrecher a szocialisták theológusa. Komoly s számba veendő tudós, akinek pártállása nem akadály a történeti igazság kutatásában. Hogy theológus, az meglátszik a „Vorwärts“ kiadásában megjelent nagy munkáján, melynek „Biblische Geschichtenu a címe s az a célja, hogy a bibliának történeti magvát, az egyes bibliai elbeszélésekből a tényeket s az egész zsidó vallásosság fejlődését a komoly theológiai tudomány minden eszközével kikutassa. Ugyanezt bizonyítja a keresztyénség keletkezésével foglalkozó két munkája. 1. Von Nazareth nach Golgotha. 2. Von Jerusalem nach Rom. Ezekben széles vallástörténeti alapon igyekszik utána járni azoknak a szálaknak, melyekből az őskeresz tyénség szövődött.
