Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-07 / 49. szám
1912. december 7. Evangélikus Lap. 49. sz. 3. oldal Nézzük csak az egyetemes közgyűlést, hiszen ebben fut össze egyházkormányzatunknak minden szála. Kezdődik: d. e. 10 órakor. De szerencse, ha 11 órakor a gyűlés megnyitásán túlesünk. így uras és így kényelmes. Mi dunántúliak a mi gyűléseinket reggel 8 órakor szoktuk megkezdeni. Igaz, hogy ez egy kicsit nyárspolgárias. De hát urizálni az egyház pénzén — lelkismerct- lenség. Reggel 8 órától 10-ig az ügyeknek egész seregét el lehetne intézni. Különösen ha a gyűlést nem úgy vezetnék, mint a hogyan vezetik. De a mi egyetemes gyűlésünk valóságos típusa annak, hogy hogyan kell az időt elfecsérelni. Egy-egy választás — csupa formalitás — órákat vesz igénybe. Azután az egyes gyűlési tárgyak, amelyek normális viszonyok között, alig negyedórányi idő alatt lennének elintézhetők, a helytelen rendszer miatt órákig foglalkoztatják a gyűlést. Helytelen dolog s így nagy hiba, hogy a közgyűlés tagjai túlnyomó részben a legtökéletesebb tájékozatlansággal ülnek be a közgyűlési terembe és ez teljesen érthető. Mert, amig a legutolsó falusi kupak- tanács is, teljes és részletes tárgysorozat közlése mellett hívja össze a maga tagjait, addig az egyetemes közgyűlés vagy egyáltalán semmilyen, vagy csak igen általános tárgysorozatot ad ki Mert az nem tárgysorozat, ha elmondja, hogy a gyűlés folyamán előkerül a jogügyi, tanügyi bizottság, a kerületekről beérkezett felebbezések, indítványok, stb. Ezt kár papírra nyomni. Ez önként értetődő dolog hogy az egyház természetéhez leginkább hozzásimuló teendőknek ellátása is, aminő a házasságkötés, erkölcsrendészet, szegények, elhagyott gyermekek gondozása, stb szintén az állam hatáskörébe vonatott. Az állami élet a mai berendezettsége mellett minden lépésünket az állam felügyelete kiséri, megjelenik bölcsőnknél és kisér bennünket a sirig. Parancsol ridegen és büntet kíméletlenül. Milliókarú hivatalnok szervezetével a gép pontosságával dolgozik. Ismétlem: az állam parancsol ridegen, büntet kíméletlenül és az államszervezet gépiesen működik. Azt gondolom, ezzel fel is hívtam az önök figyelmét az államélet fenyegető csődjére. Megértjük ebből, hogy az állam immár nem győzi a hivatalnok sereget szaporítani, nem tudunk eligazódni a sok törvényben és rendeletben és nem győzünk az állam céljaira elég adót fizetni. És mi okozza mindezt? Ugye bár nem egyéb, mint hogy az isteni törvények uralma leszoríttatott és rendeletekkel, hivatalnokokkal kell az egyestől kikényszeríteni, vagy annál megakadályozni azt, aminek a vallás és az az által megtermékenyült, megtisztult lélek parancsára kellene történnie vagy meg nem történnie. E tárgysorozatnak részletesen fel kell sorolnia, hogy pl. a jogügyi bizottság jegyzőkönyvének tárgyalása kapcsán miféle ügyek kerülnek .felszínre. így aztán, aki foglalkozni akar az üggyel, már odahaza véleményt formál magának az ügyről és annak tárgyalása folyamán kiforrott véleményének adhat kifejezést felszólalásában. De így, a mai rendszer mellett, ahhoz, hogy valaki hozzászóljon az incidentaliter felmerült fontos kérdéshez, vagy nagyképüsköiő tudálékosság, vagy lelkiismeretlenség kell Mert olyan embert, aki mindenhez értene, egyszerre a leghelyesebb véleményhez jutna, nem ismerek. Innen van aztán az, hogy az előadó javaslatát egyszeri hallásra alig képes az ember megérteni, arra meg egyáltalán nincsen idő, hogy felette elmélkedjünk. Ennek a hibás rendszernek a következménye aztán, hogy —, mert hozzászólók akadnak — mosolytkeltő felszólamlások hangzanak el s a pillanatnyi befolyás folytán olyan vélemények alakulnak ki, amelyek groteszk határozathozatalt vonnak maguk után. A legtöbbször csak nagy erőfeszítéssel sikerül útját állani a mosolyra érdemes határozathozatalnak Ott van pl. az egyetemes gyűlésen tárgyalt buda- méri felebbezés. Ha Mikler jogakadémiai tanár ki nem áll a piacra s fejére nem olvassa a t. gyűlésnek a szabályrendeletet, hát ez elbánt volna ez üggyel. . . Vagy ott van Klein tanító felebbezése. Ha ezt az ügyet kellőképen ismertetik s vele komolyan foglalkoznak, hát ennek nem lett volna szabad az egyetemes- konvent elé kerülnie, mert ez ügynek egyedül helyes elintézéséhez elegendő egy l. éves jogász tudása, akivel megismertették azt a jogi axiómát, amely szerint: „lex, Az állam életet jellemző intézményességi elv az egyházon is érezteti hálását. Azt tapasztaljuk, hogy amíg egyfelől egyházi hatóságaink ereje főleg a külső kormányzatban merül ki, másfelől az egyházközönség az adminisztrácionális terhek viselésével már eleget vélt tenni egyháza iránti kötelességének. Az állam képtelen minden életmozzanat megfigyelésére rendőrt állítani és szabályt alkotni. Ez a tehetetlensége hozza magával azoknak a társadalmi elemeknek a felszabadulását,amelyek a kultúra,szabadelvűség szociáliz mus jelszava alatt életgyökerében támadják meg a kultúrát, a szabadelvűséget, szociálizmust és végleg megakarják semmisíteni a vallás tekintélyét. Ebből a mai bábeli zűrzavarból egyedül a Krisztus tekintélyének, a vallás erejének visszaállítása segítheti ki a társadalmat. Gyengének érzem magamat arra, hogy ennek az uj reformátiónak módjait megjelöljem. Részlet kérdésekbe bocsátkoznám akkor, ha foglalkoznám azokkal a módszerekkel, amelyeket például róni. katholikus testvéreink a hírlapok vallásellenes irányzatának gyengí tésére alkalmazásba vettek. Ahogy én észleltem, az a