Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-23 / 47. szám

1912. november 23

Evangélikus Lap. 47. sz.

3. oldal

ülést, értekezletet sem, amelyen szünet nélkül ne panaszkodnánk egyházi közállapotaink züllése, bomlása, hanyatlása miatt. Egyházi lapjaink alig győzik a panaszt a sokféle veszteség miatt, mely szünet nélkül éri evangélikus egyházunkat. Már-már alig merünk beletekinteni egyházi lapjainkba, mert ott egyszerre felénk mered egyházi közéletünknek hűséges „thermometere“, kassai lelkésztársunk statisztikája, mely kegyetlen pontossággal tünteti fel egyházunknak újabb és újabb veszteségeit.

Ámde, úgy látszik, egyházunk vezérei, lelkészei ma már csak jajveszékelni tudnak. Mint a közelgő veszedelem előérzetétől megdermedt öreg anyóka: kezeinket tördelve jajveszékelünk, de hogy a fenyegető veszedelem elhárítására valamit tennünk is kellene: erre ugyan soha sem gondolunk.

Látjuk, érezzük egyházi közállapotaink züllését, térveszteségeink mind szembeötlőbbek lesznek — de, hogy ez ellen valamit tenni is kellene, a küzdtérre kiállva a veszedelemmel szembe is kellene nézni — ilyesmire egyszerűen képteleneknek látszunk.

Energiánk teljesen elernyedt, ellentálólképességünk megtörött, fásultság, közöny nehezedik ránk ólomsúlyként. Álmatagok, aluszékonyak vagyunk, zsibbadtság lep meg bennünket, akár csak a megfagyott embert a kimúlás perceiben.

Csak igy eshetik meg aztán az, hogy ha imitt- amott akad egy-egy ügybuzgó bajnoka egyházi életünknek, aki nemcsak jajveszékel, de tenni, cselekedni is akar, hát azt egyszerűen magára hagyjuk; ahelyett, hogy melléje állva őt támogatnánk becsületes, önzetlen

követelmény van. így a női választójog, — bár valamikor én is elleneztem azt. A nőt ez családi hivatása teljesítésében nem akadályozza. Ám élje ki a nő is egyéniségét és minden magasabb törekvés előtte is nyitva legyen. Lehessen pap, orvos, tanár, Ügyvéd, ha ehhez kedve van. És különösen művelődési szempontból nyitva legyen előtte az út. A férjes nők a férfiak foglalkozását képező életpályákról mondjanak le. A nem férjes nők előtt azonban azokat az életpályákat, amelyeket betölteni képesek, nem szabad elzárni. Attól nem kell tartani, hogy a nők a férfiakat ezekről az életpályákról leszorítani fogják, mert a nő természetes érdekköre egészen más, mint a férfié és ezért különös hivatottság vagy kényszerítő szükség nélkül nem fog vágyódni ezen életpályák után. Aki ezekfelé vágyódik, az kivétel, — de ennek nem szabad akadályt gördíteni útjába. Ekként a nőiség nem fog csorbát szenvedni, annál kevésbbé, mert a férjes nők amúgy sem vállalkozhatnak oly pályára, mely őket a családi kötelességek teljesítésének köréből kivonja. A nőnek igazi lénye mégis csak e két szóban nyilvánul: anya és feleség.* Persze

* Freud és Ribot kimutatják, hogy a „kettős én“ a hypnózis stb. jelenségei öröklés vagy megmaradt nemi emlékek eredményei. Vájjon a jelenségek felhasználhatók-e a spiritualizmus bizonyítására?

törekvéseiben neki segítségül lennénk, tétlen nézzük, hogy mint küzködik emberfeletti erővel s mint bukik el, telve keserűséggel, fájó csalódással.

Tudjuk, érezzük, hogy nem jól van úgy, ahogyan van, de a helyzet javítására még sem teszünk semmit.

Tudjuk, ha egyházi gyűléseink alatt a vezetőség politikát csinált, mindig a közegyház látta a kárát, de azért némán elzsibbadt aggyal voltunk tétlen szem lélöi annak, hogy az egyetemes közgyűlésen Prónay báró mint tetszelgett annak, hogy az ő politikai elvei előtt fejet és térdet hajt az egész evangélikus egyház.

Némán, tétlenül vette tudomásul az egész közgyűlés azt, hogy Prónay báró, csakhogy ne kelljen politikai passzióit elejteni: elodáztatni kész a zsinattartás idejét.

Amit már évek hosszú sora óta a kerületek, bizottságok sürgettek, aminek szükségességét minden valamire való tényező elismerte, aminek financirozása, híveink megadóztatásával, már megtörtént, ime minderről kiderült, hogy ez nem is volt olyan sürgős, olyan fontos, olyan okvetlenül szükséges, sőt egyenesen felesleges volt, mert íme egy ember kedvéért azt el is lehet halasztani.

Tehát tettetett, színlelt volt minden határozat, buzgólkodás és hazug a fontoskodó nagyképűsködés, mert lám, csakhogy Prónay bárónak kedvébe járjunk, készek vagyunk elhalasztani a zsinattartást.*

Vagy ott van a lelkészek anyagi helyzetének javítására irányuló nagy hűhó. Nyavalygunk, nyöszörgünk, hogy nehéz a megélhetés, kevés a kongrua De ha

♦) Ez nem áll, mert a gyűlés az elhalasztáshoz hozzá nem járult (Szerk.)

azért kell, hogy a férfi élete párja törekvéseit, eszméit átértse. A harmónia akkor tökéletes, ha ez az átértés kölcsönös, ha az egyik házastárs a másik eszméiben, örömében, bánatában osztozik. Boldog a férj, aki ilyen nőre talál!

A házasságban e szerint a főelv a teljes lelki odaadás, megértés, harmonia, tehát a szerelem. Sokat vitatkoztak afelett, vajon a házasság megkötésénél az ész vagy az érzelem határozzon. Igaza van Schopenhauernek, midőn a szerelemre fekteti a fősúlyt ? Alapjában ez legyen, de gyakran jó az észre is hallgatni. Az ellenszenv persze kizárja a boldog házasságot. Kifejlődhetik a szerelem közeli rokonok között is s a vérrokonok házassága éppen e szempontból vita tárgyát is képezi. Sanin például nemi vággyal tekint nővérére s mesterségesen teremtett korlátnak nézi a testvéri házasságok tilalmát. (Ez csak azt bizonyítja, hogy Saninban hiányzik a velünk született, Istentől adott erkölcsi érzés Szerk.)

Érdekes az az ellentét, mely a prostitúciót erkölcstelennek és mégis nélkülözhetetlennek és ezért enge- délyezendőnek tartja. Megengedjük, hogy leányok oly pályára lépjenek, amelyet megvetünk. Ha ez az intéz-