Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
1912. január 20. 3 Dr. Zsigmondy Jenő bányakerületí felügyelő székfoglaló beszéde. Móltóságos és Főtisztelendő cgyházkorületi közgyűlés I Athatvaamaünnepélyes eskü nagy jelentőségétől, amely az imént ajkaimról elhangzott, mélyen érzem és teljes tudatában vagyok annak, hogy ezzel egy nemcsak szép és fontos, de felelősségteljes, egy egész embernek odaadó és soha nem lankadó tevékenységét igénybe vevő nagy és súlyos feladatnak megoldására vállalkoztam. E nagy feladatnak súlyosságát kétszeresen érzem én, aki abban a szerencsében részesültem, hogy nagynevű közvetlen elődeimnek, egy Fabiny Teofil- nak és Zsilinszky Mihálynak ez állásban kifejtett áldásos és sikerdús működéséi tisztelni és csodálni tanultam, akiknek nevei egyházunk történetében örökké tündökölni fognak és akiknek fényes tehetségei mellett az én szerény tehetségem teljesen eltörpül, És fokozza az előttem álló feladat súlyosságát az a tudat, hogy hazánk legnagyobb és legnépesebb egyházkerülete működésem elé nagy várakozással tekint, amelynek kétségtelen jelét adta akkor, amidőn engem érdemen felül kitüntető és örök hálára kötelező, valóban impozáns többséggel felügyelőjévé megválasztott. Ily előzmények után méltán alapos aggodalom foghat el, vájjon képes leszek e a nagyérdemű elődök méltó utódjaként az ő nyomdokaiba lépni, vájjon ki fogom-o elégíthetni ama várakozásokat és ama reményeket, amelyeket velem szemben gyülekezeteink és azok tagjai nyilván táplálnak. De az aggodalom nem jelent csüggedést; mert mig az utóbbi bénító hatást gyakorol az ember lel- küietére és elzsibbasztja az akarat elhatározását, engem a lelkemben élő aggodalom épen ellenkezőleg összes szellemi és testi erőim fokozottabb megfeszítésére serkent, hogy fáradhatatlan buzgósággal, teljes odaadással és el nem lankadó munkakedvvel éljek az elembe szabott új feladatnak, hogy igyekezzem működésemmel és kifejtendő tevékenységemmel legalább némileg meghálálni azt a nagy kitüntetést, mellyel az egész egyházkerület engemet majdnem osztatlan bizalmának előlegezésével megtisztelt és hogy múltamhoz híven e tágabb hatáskörben is buzgalommal törekedjem szolgálni és előbbre vinni egyházunk érdekeit. Vájjon ezirányú törekvéseimet siker fogja e koronázni ? ezt csak a jövő fogja megmutatni, de bízom első sorban a mennyei Gondviselésben, amely segítő karját meg nem vonja azoktól, akik híven és becsületesen kívánnak munkálkodni szőlőjében, bízom továbbá mindazokban, akiket a közbizalom munkatársakul rendelt mellém és akikről meg vagyok győződve, hogy amily készséggel fognak hivó szózatomnak engedni minden tőlem eredő oly dologban és kérdésben, mely alkalmas egyházunk érdekeit előbbre vinni, ép oly jóakarattal és tartózkodás nélkül fogják esetleges aggályaikat közölni, ha kezdeményezéseim, terveim vagy cselekvéseimben egyházunk érdekeit voszélyeztettnek látják. Köszönettel fogok fogadni minden ily irányú felszólalást és minden jó tanácsot bárhonnan vagy bárkitől jöjjön az, mert igaz meggyőződésem az, hogy mindazoknak, akik a közügyek ólén állva, azoknak vezetésére hivatvák, soha sem szabad szemük elől téveszteniök azt az örök igazságot magában foglaló régi mondást: „Salus rei publicae suprema lex esto!“ És ha látni fogom, hogy működésemet a vezetésemre bízott egyházkerület jóakaró rokonszenve fogja kísérni, úgy a szivemben élő aggodalmat mihamarább a reményteljes bizalom érzéso fogja felváltani és az egyházkerületnek velem szemben megnyilvánuló rokonszenvóből Antaeusként újabb és újabb erőt fogok meríteni, hogy egyházunk jogaiért érdekeiért és javáért törhetetlen szivósággal küzdjek. Ily érzelmektől áthatva foglalom el ezt a díszes elnöki széket s vállalkozom az elém tornyosuló nehéz kötelességek teljesítésére mindaddig, araig egyrészről egyházkerületem bizalmának, más részről testi és ezzel járó szellemi erőim hanyatlásáról meggyőződést nem szerzek, mert úgy az egyik, mint a másik esetben kötelességemnek fogom tartani, a kormány- rudat — közegyházunk érdekében — erre hivatottabb és erősebb kezekbe adni át. Legyen szabad immár ama elvekre nézve nyilatkoznom, melyeket egyházkerületi felügyelői állásomban irányadókul fogok tekinteni, mert habár azok az egyházi téren folytatott több évtizedes tevékenységem folytán mindazok előtt, akik érdeklődtek egyházi ügyeink iránt, nem ismeretlen, mégis annál szükségesebbnek tartom azokról nyilatkozni, mert azok is, akik az egyházi kormányzástól távolabb
