Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-02 / 44. szám
1912. november 2. Evangélikus Lap. 44. sz. 3. oldal S befejezte-e teljesen azt, mit maga elé tűzött? Nem, mivel nem is fejezhette be, mivelhogy az elv, mit a reformáció fogalma magában rejt nem olyan, melyet véglegesen be lehetne fejezni. Ez elv minden időnek örök ideája, amelyért folytonosan küzdeni kell. Azért a reformáció nem lehet befejezett dolog, a multté, hanem a reformáció egy folytonos szükségszerű folyamat a tökéletesedés felé. Nincs nagyobb tévedés s nem jár senki hamisabb nyomokon, mint aki azt vallja, hogy a reformáció már befejezett dolog, hogy Luther már elvégzett mindent s nekünk nincs más teendőnk, mint az általa vallott s korának vallásigazságait oda tenni ama régi lerontottak helyére s azokra esküdni szó és betű szerint. A reformáció magában foglalja az örök haladás fogalmát. A reformációnak s protestantizmusnak nem lehet más dogmája mint ez: tökéletesedjetek. S e tökéletesedés első feltétele a szabadság, a lelkiismeret. Amint tantételck betűjére esküszik, már nem protestantizmus többé, mert a betű múlandó, a haladás örök. Az igaz protestantizmus, mely lényegét helyesen fogja fel nem a múlté, hanem a jelen és jövőé. Feladata harmóniát teremteni a tudomány és vallás közt, az embert magasztos feladatára figyelmeztetni: tökéletesedj s arra, hogy e tökéletesedést csak úpy érhetjük el, ha lelkünk és testünk egy harmonikus egészet képez, ha tisztába jövök feladataimmal, azaz ha művelődöm s ha szivemben ott él a vallás, mely lépteimet irányítja. A vallás és tudomány soha sem juthatnak ellentétbe egymással, mert mindkettő egy egységes szellemi életnek produktumai, külön-külön birodalommal. A protestantizmus ennek hangoztatja. Ahol ellentétbe jutnak egymással, ott már egyik vagy másik részéről jogfosztással állunk szemben, ott már valamelyik idegen területre tévedt. A vallás átélése az Istennek. Egy lelki bizonyosság, mely tettekben nyilvánul, bár képzeteket is alkot magának imádása tárgyáról, amely képzetek azonban mindenkor műveltségének megfelelők. A vallás az érzelem dolga, hová a tudománynak nincs bemenetele s épen ezért nem is lehet köztük meghasonlás. Ahol van : ott sem vallásról, sem tudományról eminens értelemben nem lehet szó, csak tévhit és tév- tudományról. A vallás ne akarjon tudomány, s ez ne vallás lenni, de mindakettő kérjen helyet magának az egyén szellemi világában. Meghasonlás s ellentét legfeljebb tudomány és hittételek között jöhet létre és igen sokszor létre is jön és pedig azért, mert a hittételek — bár elismerjük, a bennük rejlő mag lehet igaz s magasztos, soha el nem múló — mindenkor egy-egy kor vallásos képzeteinek emberek általi írásba foglalása. Az emberiség fejlődik, fejlődnek vallási képzetei is. Ám a hittételek nem tartanak lépést a korral, ugyanazon burok, ugyanazon változtathatlan formában maradnak épen az előbb jelzett konzervatizmusból, kifolyólag. Ezért jutnak eltentétbe az újabb korok képzeteivel. A hittételek föltétien meghajlást követelnek az embertől, ez így van, hidd el vakon s üdvözölsz, különben hitetlen vagy s elkárhozol. Tehát elhívást követelnek, sokszor olyan dolgok elhívásét, melyeknek a valláshoz absolute semmi közük, aminthogy a vallás nem is elhívésből áll, miként Melachton helyesen jegyezte meg: az ördög is elhiszi, hogy van Isten, még sem hisz benne. Az a Gallilei jut eszembe, ki először állítja fel híres tételét: mi mozgunk a nap körül s nem az körülöttünk. Tételét kénytelen visszavonni, mivel az egyházi hittételekbe ütközött. S vájjon csakugyan hittétel-e ez? Mi köze annak a valláshoz, hogy én miként gondolkozom a nap és föld mozgásáról? S vallásos vagyok-e ha elhiszem teszem a tisztító tűz, a zsinatok csalatkozhatlansága, vagy akár az eredendő bűnnek, vagy az ubiquitásnak dogmáit, bár e tételek már szorosan a vallás szférájában mozognak? A hittételek maradjanak a maguk régiójában s ami fő, ne akarjanak ugyanazon formában örök időre megállapítottak s csalhatatlanok maradni. Haladjanak, tartsanak lépést ők is a korral, akkor kollizió köztük és a tudomány közt nem lép fel soha. És főleg jegyezzék meg jól a meghasonlás esetén mindig ők húzzák a rövidebbet. Az ember inkább velük szakít, mint a tudományos eredményekkel. Aminthogy e szakítást folytonosan tapasztaljuk is és fájdalom látjuk a szakítást magával a vallással is és pedig
