Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
Melléklet az „Evangélikus Lap“ 1912. január 20. 3-ik számhoz. Scholtz Gusztáv bányakerületí püspök beszéde dr. Zsigmondy Jenő beiktatásakor (Í9I2. évi január hó 12.) Méltóságos egyházkerületi felügyelő úr! A bányai evangélikus egyházkerület közönségének bizalma Méltóságod személye iránt oly ritka módon, oly impozáns mérvben nyilatkozott meg, hogy bátran állíthatom, mert ismerem Méltóságod nobilis gondolkodását, Méltóságod nem tehetett egyebet, minthogy a kerület bizalmát honorálva, a megüresedett kerületi felügyelői tisztet és méltóságot habozás nélkül elfogadta. Isten áldja meg ezen elhatározásáért! Midőn múlt évi szeptember havi közgyűlésünkön a kerületet az az elszomorító meglepetés érte, hogy 13 óv óta lelkes vezére, szeretve tisztelt felügyelője dr. Zsilinszky Mihály ő excellenciája tisztéről lemondott, tőle való búcsúzásunk alkalmával szívünk bánatát egy tudat enyhítette, az t. i., hogy kerületünk világi híveinek sorában nem szűkölködünk oly kiváló egyéniségekben, kiknek az ezen tisztségre való rátermettségük teljes kezességet no nyújtott volna arra nézve, hogy kerületünk közügyeinek vezetése és felügyelete avatott kezekbe kerül, úgy, hogy az e célból összehívott tanácskozásunk azzal oszlott fel, hogy az ily alkalmakkor szokásos s olykor célszerű irányítást az egyes választó egyház- községekkel szemben mellőzi s a választásnak a szó legteljesebb alkotmányos értelmében szabad folyást biztosít. S hogy a szabad választás ilyetén biztosítása mellett Méltóságod— mint a bizottság jegyzőkönyve tanúsítja — majdnem egyhangúlag választatott meg, csak azt mutatja, hogy Méltóságod egyéniségében a választó egyházközségek azt a vezért remélik feltalálni, ki jó időben, rossz időben, meg az idők ferge- tegében s viharában is biztos kézzel tudja és fogja szentegyházunk hajóját a bókességes és boldogulás biztos róvpartjaira kormányozni. A Zsigmondy név egyházunk múltjában is ismeretes és tisztelt név volt. Családja trad cióját követve kegyeletesen Méltóságod, midőn jóformán zsenge ifjú korában már, minden egyéb fontos elfoglaltsága mellett is tudását, munkáját egyházának szentelte készségesen mindenkor. Saját egyházközsége itt a fővárosban, esperességünk, az egyházkerület s az egyházegyetem számos bizottsága, a törvénykezés köre, a reformált testvéregyházzal közös ügyeink bölcs, lelkiismeretes, tapintatos kezelése, amint egyfelől arra késztetnek, hogy mindnyájuk nevében ez alkalommal is Méltóságod eddigi fáradozását hálásan elismerjük és megköszönjük, másfelől mind ez arra nézve nyújt kerületünknek kezességet, hogy jól tettük, hogy a felügyelői tisztet Méltóságod kezébe tettük, mert aki mint egyháza egyszerű fia igy érti egyháza érdekét, igy találja el mindig az igazat, nem a szóáradat virágos frázisaival, hanem egyszeri, világos, nyugodt érveivel irányítja a tanácskozást, hogy az ő szava, véleménye, javaslatából alakult ki rendesen a gyűlésnek magának határozata, végzése, az, ha valaki, megérdemelte, hogy egyháza őt megbecsülve, azzal ajándékozza meg, aminél becsesebbje nincs, teljes és osztatlan bizalmával, dicső elődök méltó utódjává, a kerület felügyelőjévé választva őt. Ez Méltóságos úr, nyugodtan állítva, egyház- kerületünk közvéleménye. Ebben nyilvánul a mi Méltóságodban helyezett erős bizodalmunk. Ez nyújtson azonban Méltóságodnak is teljes garanciát arra nézve, hogy egyháza javára felügyelői minőségében tett és a jövőben teendő minden bölcs intézkedésekor a bányai evangélikus egyházkerület 500.000 nyi lelke áll és kitart rendületlenül Méltóságod mellett s nem ajkunk csupán, hanem szivünk teljessége tisztelettel és örömmel üdvözli Méltóságodat a felügyelői székben. Ily körülmények között szinte feleslegesnek látszik az iktatási ünnepély alkalmával szokásos azon eljárás, hogy Méltóságod előtt a vállalt tisztséggel járó számos feladatot és kötelességet részletesen elősoroljam. Engedje meg azonban mégis, ha e tekintetben egynémely ügyünkre felhívom figyelmét: Sok szó esik és nem ok nélkül, újabb időbon a vallás iránti közönyről, a híveknek az egyház iránti elhidegüléséröl. A baj megvan, de Istennek hála, mégsem oly mérvben, hogy orvosolható ne lenne. A vallás iránti közönyt és elhidegülést eloszlatja, sőt azt az ősi hithűséggó és buzgósággá változtathatja ismét csak az ősi állapot, az tudniillik, ha a hivek az élet minden körülményei között lelkészükben a lelki atyát örömben, búban, hűséges osztályosukat, résztvevő barátjukat, hű tanácsadójukat látják, ki a a templomon kívül is beváltja, mire Jézus tanított:
