Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-05 / 40. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 40. sz. 1912. október 5. az evangéliomi szeretet munkásaira Az evangélikusoknak második gyülekezése midőn e sorok napvilágot látnak folyamaiban lesz Eisenachban, az ősrégi Luthervárosban, hol a liberális protestáns theologiai nagyjai egy Harnack egy Otto fogják terjeszteni a világosság fáklyáját. A harmadik a legnagyobbik — de az már tüntetés számba megy október 4 én és következő napjaiban jött össze Saarbrückenben és a német győzelmek mezején tüntet a protestantizmus és a németségnek ereje és összetartása mellett. A Gusztáv Adolf egylet 64 ik vándorközgyülését ez idén Posenben, a lengyel diaspora vidékén tartotta meg. Szeptember 24-én délután 4 órakor nyitotta meg az üdvözlő előértekezletet Blau Generalsuperintendens a királyi akadémia szép termében, örömét fejezvén ki, hogy Posent a századok óta küzdő evangélikus diaspora székhelyét tisztelte meg az egylet megjelenésével. Azután a kormány nevében a D. Schwarzkopf kormányelnök üdvözölte a megjelenteket, kifejezést adván annak, hogy „mi evangélikusok a Gusztáv Adolf jeligéje értelmében nem akarunk egyebet, mint a testvéreknek a szükségben segíteni és munkákban máshitüekkel szemben is csak a béke gondolata vezéreli“. Szólották még a királyi Consistorium nevében annak elnöke Balon, a poseni főpolgármester D. Wilms, a poseni egyházmegye ephorusa, Stammler szuperintendesz a berlini evangélikus Oberkirchen- rath nevében Dr. Koch és mindezekre válaszolt. D. D. Hartung a Gusztáv egylet elnöke, kifejezést adván annak, hogy a német népnek a kelet felé kell tekinteni és ha előbb az volt a jelszó: „Des Reiches Stern nimmt westwärts seinen Lauf“, most azoknak a germán telepeseknek jelszavát: „Gen Osten woll’n wir reiten“ kell megfontolás tárgyává tenni. Az értekezletet azzal fejezték be, hogy a német császárhoz üdvözlő táviratot intéztek. Az üdvözlő értekezlet után este 6 órakor ünnepi isteni tiszteletek tartattak a Pál és Péter templomokban, azután a Friedrichsparkban jöttek össze a gyűlés tagjai, magukkal hozván mint vendégeket a nőket is. Az estélyt harsonachorussal nyitották meg és a világ minden vidékeiről megjelent küldöttek felszólaltak és hazájukban az evangélikus missziók működéséről tettek jelentést. A következő napon tartott közgyűlést díszmenet felvonulása előzte meg, amelyben gyermekek, nők és 150 lelkész ornatusban, 120 lelkész polgári ruhában és a lakosság ezrei vettek részt. Ezután két helyent ártották isteni tiszteletet. Az ünnepi beszédet Dr von Broecker hamburgi jeles szónok tartotta alapul véve János 6. 10 szent- irási helyet. A közgyűlést déli 12 órakor a kir. akadémia nagytermében D. D. Harting a Gusztáv Adolf egylet elnöke nyitotta meg. Hosszabb beszéde sok érdekes részletet tartalmazott. Kiemelte, hogy a Gusztáv Adolf egylet nem üz nemzetiségi politikát, de mint németek soha sem fognak ott közreműködni, ahol ez a németség kárára lenne. A katholikus egyházzal nem akar összetűzni, de még mindig érvényes Goethe mondása: „A római katholikus egyház örvényhez hasonlít, amely a mellette nyugodtan elhaladó hullámokat is körébe vonja“. Ezt a legközelebb megtartott eucharisztikus Kongresszuson is tapasztaltuk, ahol azt mondották „Los von Rom ist los von Habsburg “ Indíttatva érzi magát ez ellen bizonyságot tenni. Az evangélikus keresztyének hű alattvalói az osztrák császárnak. Ezt a császár igen jól tudja. A Gusztáv Adolf- egylet is bizonyíthatja ezt. A viszályt a jezsuiták szítják. Lengyelországban is akkor tört ki az, amikor a jezsuiták bevonultak. Tehát hívjuk őket vissza? Nem és százszor nem, nem a mi népünket féltjük, hanem a vallási békét. Harting beszéde után bejelentettek a különféle egyletek részéről jött adományok. Legjelentékenyebb az iskolás gyermekek gyűjtése amely 260 27 márkát tett ki Ezt a nyugati Poroszországban lévő Sambori konfirmandus- és bölcső-intézetnek utalták ki. A külföldi egyletek adományaikat üdvözlő beszéd kíséretében nyújtották át. A magyarhoni gyámintézet 1750 márkát kitevő adományát Famler G. Adolf torzsai lelkész nyújtotta át. A gyűléseket és értekezéseket a következő napon folytatták és 28-án a Rokietnicei konfirmandus-otthon látogatásával értek véget a diaspora-kurzusok, amelyeket a közgyűléssel kapcsolatban tartottak. EGYVELEG. Tiszakerületi segélyek. Új rend honosult meg a tiszakerület segélyezési módjában. Ezentúl július-augusztus hónapban megszavazott segélyeket csak az év végén decemberben lehet felvenni a tiszakerületi pénztárból, tehát a megszavazás után egy fél év múlva. Boldogult Zelenka Pál püspöksége alatt, mihelyt a kerület egyeseknek és egyházaknak az ezeket megillető segélyeket megszavazta, a felebbezési határidő lejárta után nyomban fel lehetett venni a járulékot s bizony a segélyre szoruló lelkészek, tanítók, egyházak nem egyszer érezték a „bis dat, qui citó dat“ igazságból eredő áldásos intézkedésnek jótékony hatását. Nem tudjuk, hogy ez újabb rendelet, minő határozaton alapszik ? A kerület a segélyek kiutalványozásában határoz s a határozatnak jogerőre emelkedése után a pénzt visszatartani senkinek sem áll jogában, hanem azt azonnal folyósítani kell a segélyre jogot tartó feleknek. Egy fél év igen hosszú idő a segélyre szorultak előtt s nem kívánatos, hogy az egyházi bürokiatizmussal elégedetlenkedők számát szaporítsuk a segélyezés terén is azokkal, kik megélhetés nyomorúságával küzködve érthetetlen okból nem juthatnak ahhoz a segélyhez, melyre a törvény szerint jogot tarthatnak. Ha a kerület is már így gazdálkodik a segélyezéssel, mit várhatunk akkor az államtól? Figyelő.
