Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-05 / 40. szám

1912. október 5. Evangélikus Lap. 40. sz. Igenis hisszük, valljuk és hirdetjük, amint annak dr. Prohászka Székesfehérvár tudós püspöke is, ott tar­tott szép beszédjében kifejezést adott, hogy: Jézus az út, az élet és igazság s aki az Úr halálának és a bűnök bocsánatjára rendelt úrvacsorának bűnbánó hittel való élvezése által a Krisztussal bensöleg egyesül, abban az egy új életnek s örök üdvösségnek forrása, vezérlő szelleme leszen, aki nem jár többé a sötétben, hanem a világosság, az igaz élet útján és éppen azért két­ségbe vonjuk és tiltakozunk a transzubstanció tana és annak minden vonatkozásai ellen; az eucharisztikai tüntetések mellett is nyugodt önérzettel halad a maga útján tovább a protestantizmus, melyet az ily tüntetés nem hogy megszégyenítene vagy összetörne, de még meg sem riaszt, sőt megerősít és bátorít hogy végre is a protestáns hit szellemében, nemcsak az eucharisztikai kongresszusok kegyes hívői, hanem annak főfő rendezői, élükön a csalhatatlan római pápa és Van Rossum köve teivel egyetemben lélekben és igazságban imádni fogják az egy igaz Istent, ki a jézus Krisztusban az egész emberiség Atyjának jelentette ki magát. Ám ezeknek megállapítása után mulasztást követ­nénk el, ha a lefolyt kongresszus után nehány tanul­ságra nem mutatnánk reá, melyek különösen minket hazai protestánsokat és itt is közelebbről bennünket evangélikusokat nagyon érinthetnek és érdekelhetnek. íme láthattuk a hazai római katholicizmus agresz- sziv fellépését a maga hite, vallása és egyháza érdeké­ben. Egy év óta a szószék, a társadalom a szolgálatá­ban álló nagyszámú sajtó a legtevékenyebb működést fejti ki, hogy e fellépése, tüntető világkongresszusa a gondolatokat nyújt Böthlingk tanár az ismert nevű tör­ténettudós „Anglia és Németország vagyis az európai béke“ című tanulmányában. Úgy Anglia, mint Német­ország eminens és vitális kultúrérdeke az erős és biztos európai béke. E békének első és jelentékeny veszélye a kelet s annak élén közelebbről „a sárga veszedelem“. Ha sikerül a messze keletnek nemzetközivé tétele, akkor még esetleges japán—amerikai szerződés sem bonthatja meg az egységesített Európának zárt világhatalmát. Az európai népek szolidaritásai hajótörést szenved a keletnek minden forrongása, mely szolidaritás csakis egy egységes Európában lehetséges. A fehér fajnak a világ­uralomra predesztinált ez a kultúregysége magasabb synthezisét jelentené a különböző nemzeti, vallásos, politikai és gazdasági ellentéteknek Európában. A másik veszély, mely Stein szerint európai kultúr- rendszerünket fenyegeti az a benső individualisztikus mozgalom, amely a renaissance s a reformáció korával kezdődőleg politikai forradalmakra vezetett. Értjük alatta a világhistóriai küzdelmet tekintély és anarchia, faj és egyén, köz- és magánérdek, a katonailag szervezett nemzetállam s a Nietzsche—Stirner-féle vad egoismus 3. oldal legimpozánsabban folyjon le. Előkelő, vezetőférfiak, főurak, nagyrangú hölgyek, maga a dinasztia, az udvar teljes szám­ban odaadja a maga fényét, hatalmát, tekintélyét, hogy a sikert mindjobban biztosítsa s a köztiszteletben álló ősz uralkodó, hideg, kellemetlen időben, esőben, hódolattal borul le a maga áldozatával emelt díszes oltáron kitett oltári szentség előtt. Nem imponáló, nem tanulsá­gos-e ez?! Hol, mikor találunk ilyet a hazai pusztuló el- ernyedő, elhalványuló protestantizmus körében, hogy előkelő főurai, hölgyei ily lelkes közreműködést, áldoza­tot és hódolatot mutatnának saját hitük, vallásuk és egy­házuk érdekében ? Ne értessünk félre, nem vallási tün­tetést, mely a protestantizmus lényegével össze nem fér, hanem lelkes közreműködést, buzgó tevékenységet, az egyház valláserkölcsi, humanitárius szolgálatában, értünk, hogy a vezetők szép nemes példája, a népek, a töme­gek ezreit, millióit vonja, hassa, vezesse maga után! Hol, mikor találunk, látunk ilyet...? Ah, régen volt, mikor lelkes főurak, hölgyek voltak, állottak legelső sorban a magyar protestantizmus szolgálatában... És ha nézzük az öt napig tartott kongresszus tárgysorozatának lefolyását hol a legkiválóbb, a hit, tudomány és ékesszólás minden fegyverével felövezett tudósok, lelkes férfiak szólották, előadást tartottak és útmutatást adtak, nemcsak az egyház, hanem a társa­dalom napi kérdéseihez, korunkat mozgató eszméihez, de tárgyalták példának okáért a gyermekek, az ifjúság, a felnőttek, a nagyvárosok, a betegek, az elesettek lelki gondozásának nagy egyházi fontos kérdéseit és ügyeit és bizonyára ezek a tartalmas előadások nemcsak a között, amelynek az utcára került jelszava: „Mir geht nichts über mich I“ Mai kultúrrendszeriinkben az egyén jó és rossz állami értelemben véve felszabadult s egy európai háború esetén ajtónk előtt tör ki „a nagy Kladderadatsch“ Szinte résen állanak az antimilitaristák, hogy európai kultúrrendszerünk gerincét: az állami hatalmat megtörjék. Mihelyt Európában megbomlanák a politikai egyensúly, akkor a „fekete és vörös veszély“ féktelensége határt nem ismerne. Ennek egyedüli óvó- és ellenszere Stein szerint az egészséges szociális egyen­súly a tőke és a munka között. Végül a harmadik veszély, mely (nálunk Magyar- országon is) fejlettebb európai kultúrrendszerünket a keleti népekkel szemben fenyegeti, az új malthusianiz- mus, a kétgyermekrendszer veszedelme, mely főleg Franciaország legrégibb és legfinomabb kultúráját érinti. A születések arányának általánosan tapasztalható vissza­esése természetes folyománya minden kapitalista gazda­sági rendszernek. Példa rá Róma és Athene az ókorban, és Franciaország a mai korban. Franciaország gyermek­szegény, most tőkében gazdag ország s ez a rendszer ott már két évszázad óta dívik s ebben a többi nem­zetek is követik. Tegyük föl, hogy valamelyik zavaros

Next

/
Thumbnails
Contents