Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-05 / 40. szám
II. évfolyam. 40. szám. Budapest, 1912. október 5. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak : Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sztehlo Kornél: Gróf Tisza István a lelkészfizetési rendezésről. — Homola István: Eucharisztia után. — Dr. Szlávik Mátyás: Az európai egyensúly. Lelkész-értekezlet. — A Gusztáv Adolf egylet 64. közgyűlése. Egyveleg. — Különféle. — Pályázat. Gróf Tisza István a lelkészfizetési rendezésről. Tehát mégis úgy történik, amint ő akarja. Minden lelkész megkapja a korpótlékot tekintet nélkül arra, hogy mennyi a jövedelme. így nyilatkozott Tisza a szeptember hó 25-én Pápán tartott kerületi gyűlésen. Hiszen a magyar állam elég gazdag arra, hogy a zsíros javadalmakban duslakodó. plébánosokat is korpótlékkal megajándékozza. — De hogy a szegény lelkészek kongruája 2400 koronára kiegészítessék, arról mondjunk le, mert erre már nem telik. Pedig milyen szépen telnék abból a korpótlék-aján- dékból, amit az állam az arra nem szoruló papoknak juttatni fog. Az is igaz, mondja gróf Tisza István, hogy a görög katholikus püspökség dotálásával állami vagyon lesz a római kath egyház szolgálatába bocsátva, de ennek csak örülnünk kell, mert ezzel hazafias célt szolgálunk. Tisza beszédjét a kerületi gyűlés persze örömmel és nagy lelkesedéssel fogadta Nem tudjuk hogy min lelkesedtek, — azon e hogy a szegény lelkészek ezentúl is 1600 koronás kongruán fognak nyomorogni, vagy azon, hogy Szent István korába tértünk vissza, amikor Magyarországon állami pénzen katholikus püspökségeket alapítottak? Hogy egyeztethető ez össze gróf Tisza István azzal a tavaly tett mondásával : „Egy második középkort Magyarországban senki sem fog csinálni!“ Én egyébként ezen kérdésekben már elmondottam nézetemet és ahhoz Tisza nyilatkozata után is ragaszkodom. Eszembe jut azonban Istenben boldogult Bánffy Dezső, ki egyszer azt mondotta nekem: „ Kitűnő, rendkívüli ember ez a Tisza István, csak egy a hibája: nem lehet őt kapacitálni“. Sziehlo Kornél. Eucharísztía után. Az „Evangélikus Lap“ 36. számában foglalkozott már előzetesen az osztrák fővárosban szeptember hó 11—15. napjain lefolyt eucharisztikus kongresszussal s nagyon helyesen s e lap érdemes szerkesztőjének közismert jellegzetes tollával talpraesetten rámutatott arra, hogy mennyire nem a római katholikus nép vallásos szükségletének folyománya ez a mozgalom, utcai tüntetéssel mennyiben lépi át a vallás gyakorlatának határait és bizonyos tekintetben politikai tüntetés színében jelenik meg, hogy ettől e tüntetéstől a protestantizmus nem fog sem meggyengülve és összetörve megsemmisülni. sem szégyentől eltelve észretérni, hanem szolgáljon e tüntető ünneplés nekünk arra, hogy megerősítse bennünk azt a protestáns öntudatot, amely nem tüntet ugyan, de ezerféle alakulásában és érvényesülésében végre is meghódítja a világot. Hát a kongresszus lefolyása után, figyelemmel kísérve annak a dinasztia, az egyházi és világi hatalom és gazdagság fényével támogatott impozáns, bár a bezáró körmenetnek szakadó esőtől leázott lefolyását, mondhatjuk, hogy minden tekintetben igazolta az előbb említett állításokat.
