Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-28 / 39. szám

1912. szeptember 28. Evangélikus Lap. 39 sz. 5. oldal holott az ünnepély fényét jelentékenyen emelte volna, ha a processzió nem esernyők alatt, hanem derült, napos időben haladt volna végig Bécs utcáin. Kolb páter erre is talált kádenciát. A kongresszus legutolsó ülésén a rossz időt ezzel magyarázta ki: „Az időjárás sokaktól áldozatot követel és csalódást ébreszt, de ez voltaképen csak annak ellentéte, amit a kongresszus tagjai kivannak, ha örömünnephez gyűltek volna össze Valójában azon­ban a rossz idő visszhang a magasból, mely azt han­goztatja: „Vezekelj, vezekelj, elégtételt akartok nekem adni, vegyétek magatokra az áldozatot, viseljétek szere­tettel, ne csak ujongjatok, hanem szenvedjetek is szeré­téiből és adjatok elégtételt!“. Vagyis Kolb azt tartja, nem érdem szép időben lelkesedni, hanem bőrig ázva kitar­tani a lelkesedésben. Ezt akarja az Úristen és azért adott a kongresszusnak rossz időt. A magyarok részvéte. Az eucharisztikus kongresz- szuson körülbelül 15.000 magyar vett részt. A körme­netben őket gróf Apponyi Albert vezette. Nem űznek politikát. Egy jezsuita páter, a híres Andlau, a kongresszuson tartott beszédében magasztalta a Habsburgok hitbuzgóságát és a jelenlévő főhercegeknek mintaképül állította oda II. Ferdinándot, aki mindég ha ellenségei (a protestánsok) elleni harcra indult az oltári szentség előtt leborult és annak segítségét kérte ki a Krisztus nevében véghezvitt vérontásra. A trón­örökös ezen beszéd hallatára állítólag könnyekre fakadt és nagy meghatottsággal köszönte meg a buzdító szava­kat. És ezek az urak még azt mondják, hogy ők nem űznek politikát! Az egyetemes gyámíntézet 52-ik köz­gyűlése Pápán. A hetek óta szürke felhőktől takart égen utat tört magának az őszi nap, de szinte szégyenkezve gyöngeségén csakhamar elbújt, amidőn a budapesti gyorsvonattal érkező vendégeket a pápai pályaudvaron Gyurátz püspökkel élén a pápai evang. egyház küldött­sége fogadta. Az érkezők között hiányzott az egyetemes gyámintézet elnöke, báró Láng Lajos, akit a delegáció­ban való elnöklés akadályozott meg a megjelenésben. Megjöttek Scholtz Gusztáv püspök, az egyet, gyáminté­zet elnöke, Geduly Henrik püspök, Dr. Berzsenyi Jenő kér. felügyelő, Bándy, Famler, Materny, Löw egyházi és Kéler Zoltán világi kerül, gyámintézeti elnökök, Bognár Endre gyámint. jegyző, Sztehlo Kornél egyet, ügyész, Bancsó theol. akad. igazgató, Stráner Vilmos, Dr. Rátz Ottó tanárok, Bendl Henrik egyet, pénztáros, Jánossy, Kaczián, Kund, Tomka és Vargha esperesek és a lelkészt karból néhányan. A központi bizottság délután tartotta meg ülését, elvégezvén a teendők érdemleges részét. Este 6V2 óra­kor a pápai ev. egyház kis templomában gyűltek össze a közgyűlés tagjai és a pápai hívek isteni tisztelettel kapcsolatos estélyre. A részvét nem felelt meg a várakozásnak. Bizony sok hely üres maradt. Különösen nélkülöztük a refor­mátus testvéreket, akik tüntetőleg távol maradtak. Más felekezetek részéről sem jelent meg senki sem. (Másnap a közgyűlésen megjelentek a reformátusok, sőt a kath. plébános is. Szerk.) Úgy látszik, Veszprémben más a hangulat, mint Győrött. Hát bizony Pápán elenyésző csekély az evang. gyülekezet, 1500 lélek 22.000 katho- likussal szemben. A reformátusok 2000-en felül vannak. Bizony rájuk férne az egyetértés az evangélikusokkal. Az estély egyébként szépen sikerült és sok élve­zetet nyújtott. Csakhogy itt is az volt a baj, hogy túl­sókat adtak és tűlhosszű volt az élvezet, ami a közön­séget kifárasztotta. Kétszeri közének, oltári ima és szentige olvasása után Révész János nagybányai lelkész tartotta az egyházi beszédet, alapul vévén Apostol cse­leked. 16., 17. versét. Révész ösmert jeles szónok, de amikor a jótékonyságra kell a híveket serkenteni, talán nem volt egészen alkalmas a szentirási szöveg. Ennek tulajdonítható talán, hogy a szónok azután kénytelen volt sok egyéb tárgyra áttérni és így a beszéd nem volt egyöntetű. Szép sikert ért el Baldauf Gusztáv püs­pöki titkár érces szoprán hangjával, aki a „Felfelé, égfelé“ cimü dalt énekelte Nagy Pál tanító orgonakisérete mellett. Utána Scholtz Gusztáv bányakerül, püspök tartott rövid megnyitó beszédet, melyben a megjelent közönséget meleg szavakkal üdvözölte. Ezután a gyűl. vegyes énekkar Nagy Pál tanító vezetése alatt esti kart énekelt, amely nagy tetszést aratott. Az estély fény­pontját azonban Stráner Vilmos theol. akadémiai tanár­nak szabad előadása képezte a „Jótékonyságról*. Elő­adásának vezető gondolata az volt, hogy a valódi jótékonyság az istenszereteten alapszik és hogy, habár az antik világ is ismerte már a jótékonyságot, igazán csak a kereszténység, Krisztus evangéliuma jutatta azt érvényre. A szóvirágok, amelyeket a szónok beszédében használt, ügyesen voltak elhelyezve és emelték a len dületes beszéd hatását. Ezután még egy zeneprodukció következett és még egy előadás a gyámintézetről, melyet Famler Gusztáv olvasott fel. Befejezésül Gyurátz püspök imádkozott és a gyülekezet énekelt. 9V2 óra volt, midőn az estély véget ért. Másnap (vasárnap) 9V2 órakor tartották a közgyűlést, amelyet isteni tisztelet előzött meg prédikáció nélkül. Az énekből most is több jutott a szükségesnél. Már délre járt az idő, amikor a gyűlés tulajdonképeni tárgyára áttérhettek. Ennek eredményét röviden a következőkben fog­laljuk össze: Segélyben részesültek: 1. Magyaróvár kapta a 4913 korona nagyszeretetadományt. 2 800—800 koro­nát kapott: Őrimogyorósd, Cserhátsurány, Hontkirály- falu, Újvásár. 3. 44 egyháznak kiutaltatott 100—100 korona kisebb segély. 4. A Leopoldiánumból kapott 4

Next

/
Thumbnails
Contents