Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-28 / 39. szám
II. évfolyam. 39. szám. Budapest, 1912. szeptember 28. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Fömunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁBA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábo* egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, ncgyedoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom s Zsilinszky Mihály: Gondolatok egy új törvényjavaslat felett. — Vitéz Lajos: A fizetésrendezési chaos és a kivezető út. — Utóhangok az eucharisztikus kongresszusról. — Az egyetemes gyámintézet 52-ik közgyűlése Pápán. — Külföld. — Különféle. Gondolatok egy új törvény- javaslat felett. Irta: Zsilinszky Mihály. E napokban osztatott szét az országos képviselők között Teleszky János pénzügyminiszternek uj „törvényjavaslata az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról. “ Ezen javaslat értelmében az állam gondoskodni fog évi fizetéssel ellátott állami tisztviselők, altisztek és szolgák, s mindenféle állami intézeteknél s vállalatoknál alkalmazott napszámosok és munkások nyugdíjáról. Gondoskodni fog az országgyűlés mindkét házánál alkalmazott tisztviselők, valamint a székesfővárosi közmunkák tanácsánál; a kormány kezelése alatt álló közalapoknál és közalapítványoknál s ezeknél alkalmazott tanitó-személyzet, altisztek, napszámosok és munkások; sőt a csendőrségnél rangosztályba nem sorozott havidíjasokról és évi segélyben részesülő gyakornokokról is. Szóval gondoskodás történik minden rendű- és rangú tisztviselőkről. A múlt évben hozott VIII t.-cz. gondoskodik még a földmívesek, gazdák, gazdasági munkások, s munkaképtelenekké vált szegény emberek ellátásáról is; gondoskodva van más intézkedés által még az állami tisztviselők családi pótlékáról is, amit csak dicsérni lehet. Az ember önként azt kérdezi: honnan van az, hogy az állam nem gondoskodik a protestáns, gör. keleti és a zsidó lelkészek és ezek özvegyeinek és árváinak ellátásáról is? Ezen kérdésemre illetékes helyről azt a felvilágosítást nyertem, hogy ez azért lehetetlen, mert a r. kath. papságnak nincsenek özvegyeik, sem árváik, tehát egyenlő eljárás a felekezeti lelkészeknél nem követhető. De ki tehet arról, hogy a gazdag kath. egyház papjai nem házas emberek? Mint ilyenek nem nevelhetnek gyermeket, nem szaporítják a magyar fajt, nem nevelnek katonát, nem adnak munkás kezet, adózó polgárt stb. Mindez indokul szolgálhat arra, hogy a protestáns és más vallási! családos papokat, mint produktiv elemet, az állam különös jutalomban részesítse, ezek özvegyeiről és gyermekeiről külön gondoskodjék; mert a nemzet erejét gyarapítják és a honvédelem anyagát erősítik. Erre azt a választ kaptam, hogy csak türelem, erre a kérdésre is rákerül a sor! Ez azonban a mai obstrukciós világban nem nagyon biztató Ígéret Az életnek megvannak az ő természetes követelményei. Az állam és egyház közötti állapot és vallásfelekezeti segélynyújtás módja képtelenségekre vezet. A római egyház főpapjai élvezik az óriási állami vagyont anélkül, hogy megdolgoznának érte, — és szedik az állami segélyeket, mintha külön vagyonuk nem is volna! Ez évről-évre nehezebb állapotokat hoz létre, melyeket a protestáns egyhá2 soká nem viselhet el; mert papjai nem viselhetik el a terheket és az uj nemzedék nem siet a papi
