Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-21 / 38. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 38. sz. 1912. szeptember 21. Emiatt van szükség a lelkészfizetési alapra és utolsó sorban a lelkészfizetési pótadóra. Ezek az eszközök subsidiaris jelentőséggel bírnak. Arra hivatvák ott segíteni, ahol az egyházközség erejéből nem telik. Lehet, hogy a pótadóra nem is lesz szükség és ha lesz, attól a szegény községeket meg kell kímélni és a szüségletet progresszív természetű adóként a vagyonosabb osztályoktól beszedni. Ami pedig a lelkészfizetési alapot illeti, gúnyosan megjegyzik, hogy abban ezidő szerint egy fillér sincs. Bocsánatot kérek csak végre kell hajtani a múlt évi egyetemes gyűlés határozatát, amely szerint ezen alapba az összes államsegély 10'Vo-a beutaltatik. Az 1912. évre kaptunk az államtól a közalapra 100.000 K az 1848. XX. trvcikk alapján államsegélyt 1,204 300 K összesen 1.304,800 K ebből az 1912. évben felemelt összeg 156.624 K. A múlt évi közgyűlési határozat alapján tehát ebből a pénztárban már meglévő 156.624 koronából 130.048 koronát a lelkészfizetési alapba már be kellett fizetni és ezt az összeget a lelkészfizetési alap ezentúl is évenként meg fogja kapni. Indítványozni fogom továbbá az egyetemes A lelkészet Krisztus helyettesítése. Csak egy helytartója van Krisztusnak a katholikus egyházban; csak egy ember gyakorolja a kormányzatot saját jogán: a pápa. Ő a jogilag szervezett egyház látható feje. Hatalma a kulcshatalom (lelki gondozás hatalma.) Ezzel a lelki hatalommal jár a jog külső hatalma, amely kényszerrel érvényesíthető. A hit katholikus felfogás szerint elsősorban engedelmesség: engedelmes elfogadása egy Istentől kinyilatkoztatott tannak és engedelmes alávetés az Istentől rendelt hatalomnak. Az engedelmességre kényszeríteni is lehet és a kikénysze- ritett, csupán külső hitnek is van vallási értéke. Ezért a keresztyénségnek kényszer utján való érvényesítése erkölcsi kötelesség is. Ekként változnak át a pápa kezében a mennyország kulcsai karddá. A katholikus principium az emberi lélek vágyának a láthatlant látni akarni felel meg. Ezért gyökerezik a katholikus egyház oly mélyen a néptömegekben. Ezért van annyi híve a felső rétegekben is, akik a vallási igazság külső biztosítékát követelik. A vallási ösztönök az egész népéletnek legnagyobb erői. Ezek a katholicizmusban az egyházi alkotmánnyal szorosan össze vannak kapcsolva és a vallásosnak a joggal való gyűlésen, hogy a 415.400 koronát kitevő adótartalék alap kamatait, melyek évenként 26000 koronát kitesznek szintén a lelkészalaphoz csatoljuk Ezt az egyetemes gyűlés annál inkább megteheti, mert ezeknek a kamatoknak külön rendeltetésük nincsen és a felemelt összegből ugyancsak 26.000 korona az egyetemes egyház szabad rendelkezésére fenmarad. Volna tehát ennek a lelkészfizetési alapnak évi 156.000 korona bevétele. A mathematikusokra bízzuk annak a kiszámítását, hány év kell ahhoz, hogy ezekből a bevételekből és ezek kamataiból oly tőkeösszeg kerüljön ki, amelyből az összes szükségletet fedezni lehetne. De nem osztjuk Lombos nézetét, hogy ehhez az alaphoz ne lehessen nyúlni míg a separatió be nem következik. Azért nem, mert a szükséglet már a jelenben van meg és ha a jövőről gondoskodunk is, ez nem zárja ki azt, hogy a lehetőség szerint már a jelenről is ne gondoskodjunk. Véleményem szerint elég lenne a bevételek felét tőkésíteni. A másik feléből már most lehetne évenként akár drágasági, akár családi pótlékot nyújtani az arra szoruló szegény lelkészeknek, összekapcsolása, amely az egyháztiszteletből istentiszteletet csinál, az a hatalom, amely a katholikus egyház szervezetét magasra emeli. De ugyanebben elkerülhetetlen szükségességgel egyszersmind meg van adva a katholicizmus gyönge- sége. Elvéből kiindulva tanításai részére csalhatatlansá- got kell követelnie. Mint Krisztus egyháza híveinek formális vallási bizonyosságot nyújt, de egyúttal megköti a keresztyénség vallási életét — ez az ő gyönge- sége. Arra vállalkozik és vállalkoznia kell a keresztyénségnek Istennel való életében saját jogrendjét törvény gyanánt kierőszakolni, ami önmagában ellenmondás. Arra vállalkozik és vállalkoznia kell, egy uralkodó hatalmat (a kulcshatalmat) katholikus értelemben felállítani, amely a keresztyénség hitét parancsszóval állapítja meg, — egy lehetetlen dolog. A katholikus egyház hierarchikus kormányhatalma (jurisdictio) megsemmisíti a keresztyénség összes tagjainak lelki életét avégből, hogy a keresztyén ember szabadságát az Isten igéjének erejével és abban való szabad élést egyetlen embernek, a pápának áldozza fel. Egy ember van közvetlen viszonyban Istenhez és az ő igéjéhez, egy ember lehet csak keresztyén a szó teljes értelmében: a pápa. A
