Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
8. oldal 1912. szeptember 14. Evangélikus Lap 37. sz. a fegyveres erőnek fejlesztése és amikor egyik állam a másikon akar túltenni a fegyveres hatalom erejének tüntetésében, a mi államunk is, akarva nem akarva, kénytelen ebben a versenyben a szomszéd államokkal lépést tartani. De ha képesek vagyunk ágyúk beszerzésére és Drcadnought-ok építésére évenkint több száz milliót is áldozni, mi méltán kérdezhetjük, miért nem tekintik elodázhatatlan feladatuknak, hogy az előbbi összegekkel szemben elenyészően csekély, mert csak néhány millióra rúgó, de kulturális feladataink teljesítésére feltétlenül szükséges összegeket protestáns egyházainknak rendelkezésére bocsássák. Már akkor, midőn a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottság a kormányhoz első memorandumát beterjesztette, ki lett mutatva, hogy körülbelül hét millióra rúg az a szükséglet, amelyet kapnunk kell, hogy egyrészt kulturális feladatainknak megfelelhessünk és hogy másrészt a híveinkre nehezedő rendkívüli nagy egyházi adóterhen könnyíthessünk. Azóta a memorandumban említett szükségletek egyikének és másikának részbeni fedezésére már három milliót meghaladó összeget nyertünk ugyan, de ha ma ismét inegejtenök a számítást, úgy kétségtelenül kitűnne, hogy a változott pénzügyi viszonyok különösen a drágaság nagyfokú emelkedése folytán, dacára az eddig már élvezett állami javadalomnak, ma még mindig legalább is ugyanolyan összegre rúg a fedezetlen szükséglet, mint akkor, amidőn memorandumunkat benyújtottuk. Ily körülmények között kell, hogy mind hangosabban követeljük az 1848. XX. t.-c. teljes végrehajtását. Ne riadjunk vissza a nehézségektől és ha hangunk nem volt elég erős, hogy a mérvadó tényezőknek figyelmét és érdeklődését a fontos kérdésnek teljes és alapos megoldására íelköltse, úgy kénytelenek leszünk hangunkat mindaddig és mind erősebben emelni, amig végre sikerhez nem jutottunk. A legutóbbi Ígéret és biztatás is hiúnak bizonyult és ezért teljes szívvel és lélekkel rokonszenvezem a lelkészi kar ama mozgalmával, amely a lelkészi fizetések rendezésének céljából az érdekeltek tömörülését és síkraszállását és a kitűzött célnak közös erővel való kivívását írta zászlajára. Következett Scholtz Gusztáv püspöki jelentése, melyet felolvasottnak vett a közgyűlés. (Mi annak lényegesebb részét már a múlt számban beszéltük meg.) Ezután tárgyalás alá vétettek a püspöki jelentésnek határozatot igénylő pontjai. Ezek közül nagyobb érdeklődést keltettek a theológiai akadémiák egyesítésének kérdése és a lelkészi fizetések rendezése. A theológiai akadémiák egyesítése ellen csak Petrovics főesperesnek van aggálya, aki attól tart, hogy ennek folytán a theo- lógusok száma apadni fog. Sztehlo utal arra, hogy az egyesítés a soproni és pozsonyi akadémia között jóformán elintézett dolog, miután a dunántúli kerület is hozzájárult az egyesítéshez, csak az eperjesi akadémia marad fen külön, mert ennek megszüntetését a tiszai kerület ellenzi és a kerületet az egyesítésre kénysze- szeríteni nem lehet. A soproni és pozsonyi akadémiák egyesítését azonban azonnal megvalósítandónak tartja, nem szabad azt elhalasztani addig, mig az evang theol. fakultás kérdése eldől. Ez utóbbi ugyanis bármennyire kívánatos a mielőbbi megoldás, amely a legerélyesebben sürgetendő, a bizonytalan jövő kérdése a két theologia egyesítése azonban égetően szükséges, mert nagy luxus 21 theológus részére 6 tanárt tartani Egy erős theológiai akadémia mielőbbi létesítése azért is kívánatos, mert ha Pozsonyban ilyen létezni fog, könnyebb lesz annak fakultássá átalakítása. Veress arra figyelmezteti a közgyűlést, hogy nekünk jogunk van azt követelni, hogy a budapesti egyetemen állítsanak fel evang. fakultást. Ezen jogunkról le nem mondhatunk és ezt kell követelnünk. A gyű'és azután a theológiai akadémiák egyesítésének kívánságához hozzájárult. A lekészfizetés rendezés kérdése, amely az előző napon tartott lelkész értekezleten is behatóan tárgyaltatott nagyobb vitát keltett, anélkül, hogy a felszólalások között lényeges eltérés lett volna észlelhető. Kovács Andor, Sztehlo, Lombos és Veress szólaltak fel és végül elfogadtatott a bizottság sürgető felterjesztése Sztehlo hozátételeivel, ki azt kívánta, hogy a gyűlés a legújabban tervezett korpótlék rendezést elégtelennek jelentse ki, és hogy az egyetemes gyűlés által már elhatározott lelkészi alap mielőbb akcióba lépjen. Közöltetvén a dunántúli kerület indítványa, hogy abból az alkalomból hogy a hajdúdoroghi görög, katho- likus püspökség államköltségen lett felállítva, ami püspökeinek részére is kéressék megfelelő dotáció Sztehlo Kornél az ily kérelmet elvi szempontból ellenzi, mert ezzel concedálnók a görög katholikus püspökség felállítására fordított segély jogosultságát, és azt, hogy az 1848: XX. törvénycikknek az az értelme, hogy a katholikus egyháznak a már kapott állami dotáción felül további államsegélyekre jogos igénye van, ami ellen folyton közdünk. Nem járul tehát hozzá a dunántúli kerület felterjesztéséhez, és mint sérelmet kéri ezt az ügyet felterjesztetni. A gyűlés így határozott. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. A német császár legyen katholikus. A „Katholisches Deutschland“ című ultramontán lap egy legutóbb megjelent cikkében biztosítván a német császárt arról, hogy nem szűnik meg a hőnszeretett uralkodóért imádkozni, a gyermekeket is felhívja, hogy a császárért naponkint egy Ave Máriát mondjanak el. „Sőt miután őt szeretjük — írja, — még azért is imádkozunk, hogy az Úristen azon sok kegyadomány mellett, amelyben a császárt részesíti, őt még a legnagyobb szerencsében az egyedül igaz, szent katholikus hitre való áttérésben is részesítse.“ Ezt bizonyosan valami naiv lelkű papocska írta, aki az egész világot a klastrom ablakából szemléli. A kölni katholikus lapok is Ízléstelennek mondották ezt a jámbor óhajtást. Tiltakozás a klerikális tüntetés ellen. Az az állítólagos nagy lelkesedés, amellyel az osztrák katho- likusok az eucharisztiát ünnepük, korántsem szinarány. Az intelligencia — a hivatalos körök kivételével — távol áll ettől az ünnepléstől és a katholikusok is meg- botránkoznak a papok által terjesztett azon buzdítás fölött, hogy aki az eucharisztikus körmenetben részt
