Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-31 / 35. szám

1912. augusztus 31.

Evangélikus Lap. 35. sz.

5. oldal

Ezek után a jelentés foglalkozik még a zsinat- tartással és az egyházban előfordult személyváltozásokkal, felsorolja az év folyamán a püspök által végzett teendőket, referál a törvénykezési ügyekről, a tanügyről, a középiskolák állapotáról, az aszódi leánynevelőintézetről, az állami tanintézetekbe járó növendékek hitoktatásáról és végül a szarvasi tanítóképző intézetről, ezzel kapcsolatban indítványokat terjeszt elő a tanítóképző intézeti tanárok fizetésének rendezése tárgyában A jelentés végül a segélyekről és adományokról szól és értékes statisztikai adatokat tartalmaz, hiányzik azonban benne az 1848: XX. törvénycikk végrehajtásá- sának megsürgetése és az e tekintetben tapasztalt keserű tapasztalatainkkal szemben az állásfoglalás. Ezt Scholtz püspök harciasabb (?) természetű társaira bízza

Irodalom.

Lethenyey István. Adalékok a dunántúli polemikus irodalom történetéhez Irta Bothár Dániel. Különlenyomat a theologiai szaklap 1912. évfolyamából. Lethenyey István ág. hitv. evang. prédikátor volt a XVII-ik század első felében Csepregen, később Kőszegen. Szerző ezen kiváló lelkész és író életrajzában kiterjeszkedik a korabeli vallásos mozgalmakra és különösen arra a polemikus harcra, mely abban az időben a protestáns egyházi írók és Pázmán között egyrészt és a lutheránus és kálvinista theologusok között másrészt hazánkban lefolyt. Ekkor élte a protestantizmus fénykorát Magyarországon. A katholicizmus jóformán kimulófélben volt, midőn Pázmán az ő ravasz ügyességével az ellen- reformációt megkezdte. Nem szenved kétséget, hogy Pázmánnak munkájában főkép a magyaf főurak önzése és kapzsisága volt segítségére, de másrészt megköny- nyítette munkáját az a belső egyenetlenség és gyűlölködés is, amely a protestáns táborban a két felekezet között folyt és amely a theologusoknak a kíméletlen durvaságig elfajult irodalmi harcában nyilvánult. Lethenyey is részt vett ebben a harcban és habár szerző szerint ő szintén restelte azt a kíméletlen hangot, amellyel őt Pálfi János református író támadta, nézetünk szerint ő is hibás abban, hogy a theologiai subtilitások- hoz való makacs ragaszkodás a két felekezet között annyira elmérgesítette a két testvérfelekezet közötti viszonyt. Amidőn Samarjay János kálvinista író az ellentéteket kiegyenlíteni iparkodott, Lethenyey a barátságos közeledést visszautasította és „Az Kálvinisták Magyar Harmóniájának az az Augustana és Helveticus Confessiónak Articulusainak Samarjay János kálvinista praedikator és Superintendens által tett összehasonlításának meghamisítása“ cím alatt könyvet írt, amelyben már az elöljáró beszédben négy argumentummal általánosságban bebizonyítja, hogy a reformátusok nem lehetnek az evangélikusoknak igaz testvérei és tiszt

barátai, ami megbizonyosodik: 1. A kálvinisták tulajdon maguk vallásából. 2. Az Augustana Confessionak ő általuk tett megváltoztatásából. 3. A kálvinistáknak az Augustana Confessio ellen való mondásokból. 4. A kálvinistáknak az tudományban való fundamentuinos tévelygéseiből. Ezeket igazolja a református énekkönyv következő verse:

„Nem eszed itt száddal az Krisztusnak testét, Mert az menyországba fölsietett innét;

De vészed testének és vérének jegyét.“

Ilyenek felett veszekedtek ezen kor theologusai. Persze fogalmuk sem volt Luther reformációjának lényegéről, amely a minden külső kényszertől ment lelkiismereti szabadságban kereste a hit általi üdvözülést. Bothár tanulmányának a főérdeme, hogy rávilágít erre a vészes belviszályra. ő persze inkább tanulmányának hősét dicsőíti és ünnepli, ahelyett, hogy rosszaló Ítéletet mondana az akkori lutheránus és kálvinista theologusok felett, akikre aztán a jezsuiták a század utolsó évtizedeiben a theologiai subtilitásokkal nem törődve, egyaránt ráhúzták a vizes pokrócot a pozsonyi vértörvényszéken.

(Sz-o)

EGYVELEG.

Nyíregyháza vagy Hajdudorog? Már elintézett- nek hittük a dolgot, már örültünkjannak, hogy Nyíregyháza város megtakarított 280.000 koronát és íme megint kezdődik az agitáció amellett, hogy az új görög katho- likus püspökség székhelye nem Hajdudorog, hanem Nyíregyháza legyen. Mit akar a görög katholikus püspök egy csaknem tisztán evangélikus városban? Ha nem is fogja a katholikusok számát reverzálisok segítségével szaporítani, már egymaga az a tény, hogy ott egy katholikus püspök a hozzátartózó aulával, kanonokokkal és azok udvartartásaival letelepszik egy oly tény, amelynek Nyíregyháza város evangélikus jellegét befolyásolni fogja Miként érvényesíti befolyását a római katholikus püspökség evangélikus városokban, arra példa Besztercebánya és Rozsnyó. Mind a két helyen domináltak az evangélikusok, most háttérbe szorultak. Igazán nem érthető miért kardoskodik a „Magyar Szó", amely protestáns érdekeket akar szolgálni, annyira a nyíregyházai székhely mellett? És csakugyan mit nyer a magyar kultúra azzal, ha a görög katholikus püspökség Nyíregyházán fog székelni ? A nyíregyházi tótokat akarják magyarosítani ? Erre ugyan szükség nincs, mert éppen a „Magyar Szó“-ban olvassuk, hogy Nyíregyházán az evangélikus egyház a tót isteni tiszteletet már eltörölte. Eltekintve attól, mi evangélikusok nem kérünk abból a magyarosításból, melyet görög katholikus klerikusok propagálnak. Hiszen ezt a püspökséget az oláhok megmagyarositására létesítették, vigyék tehát oda az oláhok közé! Ha a nyíregyházi