Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-20 / 3. szám

1912. január 20.

Evangélikus Lap. 3 sz.

7. oldal

törvényjavaslatot terjesztett be, amely szerint Pozsonyban és Debrecenben új egyetemek lesznek felállítan- dók és a debreceni egyetemen kizárólag a református theologia részére állítanak fel fakultást, »miáltal a két evang. egyház régi óhaja, hogy Budapesten közös protestáns theol. fakultás állíttassék fel, meghiúsultnak látszik, mi a teendőnk arra nézve, hogy az állam részünkre is állítson fel valamelyik egyetemen theolo- giai fakultást?

Az egyetemes felügyelő a tanácskozás oélját előterjesztvén, Scholtz püspök bejelenti, hogy a holnapi napon tartandó kerületi gyűlés elé is terjesztetett be Raffay Sándor által e tárgyban indítvány és felkéri Raffiy Sándort, hogy indítványát ismertesse. Erre Raffay vette át a szót és ismertette indítványát, amelyben a létező theologiai akadémiák megszüntetését és helyökbe a fakultásnak a pozsonyi egyetemen való felállítását sürgeti.

A pozsonyiak elmondják, hogy ők-e tárgyban már tanácskoztak és a fakultásnak a pozsonyi egyetemen való felállítását óhajtják, a pozsonyi egyház felajánlván eddigi 6000 korona évi segélyét. A tisza- kerületiek élükön Geduly püspökkel erős oppoziciót fejtenek ki a pozsonyi fakultás ellen és a létesítendő eperjesi egyetemen kívánnak az evang. theologiai fakultás részére az évszázados tradícióra is hivatkozva otthont tervezni. (Utóbb meg elégedtek azzal,

amint Pfleiderer fejti ki — különbséget tosz hitelvek és hittételek között. A fősúlyt a szív érzelmére helyezi. „Gesinnungsreligion“ und nicht „Gosetzreligion“. Jelszava a haladás és a szabad véleménynyilvánítás joga. A törvény helyett átérzés és bensőség lépett. Jézus nem adott dogmákat, hanem megszabadította a lelkeket a betű nyűgétől. Ez a megváltás s ebben áll Jézus világtörténeti jelentősége. A biblia ellenmondásai, tévedései, a könyvek önkényes kiválogatása dacára fenséges könyv, de magyarázatában a fősúly csupán a vallásos oldalra s a vallásos értékelésre fektettessék. Ha Jézust például az ördög nem is kisértette meg, ezen elbészélés továbbra is az ellentállás fenséges példája lesz.

A pozitív irány az eredeti egyházi tanokat vallja s a fentiekre ezt mondja: A szabadgondolkodók mondhatják ugyan, hogy a felekezeti tételek hite csupán a nevelés befolyása, még sincs igazuk, hanem van kinyilatkoztatott igazság. Ha a liberális nézet helyes volna, akkor minek állanak fenn a sokféle felekezetek ? Hisz ezek éppen a szigorúin meg alapozott vallástéte[lek alapján keletkeztek. Luther is ezen alapon állt, hisz már Zvinglivel sem akart egyesülni.

(Folyt, köv.)

hogy Eperjesen a theologiai akadémia erősített alakban fennmaradjon.) A dunántúliak Pozsony kívánságához csatlakoznak. Sztehlo nem tartja szükségesnek, hogy a szőnyegen lévő kérdéssel a theologiai akadémiák egyesitésének vagy megszüntetésének kérdése összekapcsoltassék, de nem is tartja alkotmányunk szerint lehetségesnek, hogy akár az egyetemes gyűlés, akár a zsinat ráparancsolhasson valamely kerületre, hogy főiskoláját beszüntesse. A mellett szólal fel, hogy a pozsonyi egyetemen létesites- sék az evang. theol. fakultás, de egyszersmind utal azokra a pénzügyi nehézségekre is, amelyek ennek a tervnek útjában állanak. Indítványozza, hogy egy szükebb körű albizottság küldessék ki, mely szóval és Írásban kérje a kormányt, hogy az ev. fakultást Pozsonyban felállítsa és tárgyaljon a kormánnyal a f.lállitás feltételei felett.

Sztehlo indítványa, miután a tárgyhoz Riff.iy, Zsigmondy, Pröhle Károly, Dobrovics, Hornyánszky, Geduly. Gyurátz, Laszkáry, Hiindl, Mayer, Schmidt, Baltik, Szentivanyi és az egyetemes felügyelő hozzá szóltak 3 és fél órai tanácskozás után egyhangúlag elfogadtatott. Az albizottságba kiküldettek az egyetemes felügyelő, négy püspök és négy kerületi felügyelő, az egyetemes ügyész, Masznyik, Bancsó és Mayer theol. akad. igazgatók és Dobrovics, mint a pozsonyi egyház felügyelője. Az albizottság legközelebb Írásbeli felterjesztést intéz a kormányhoz, amelynek szerkesztésével az egyetemes ügyész bízatott meg.

(J-t)

Modern mozgalmak.

A Jatho féle mozgalom hullámai úgy látszik Németországban is elcsendesednek. A liberális körökben is kezd megerősödni az a nézet, hogy az evangélikus egyház sem nélkülözheti a tanfegyelmet (Lehrzucht). A modern „martyrok“ nem szenvednek. Jatho teljes nyugdíjat húz és nem is fizetett ezrekremenő perköltséget, sőt barátjai nagy alapítvánnyal lepték meg. Anyagiakban nem szenved, tanait szabadon hirdetheti mindenfelé, csak éppen az evangélikus templomok szószékei vannak előtte elzárva.

A Jatho-féle irányzat nálunk is egyesek részéről rokonszenvvel találkozik. Elítélik a „Spruchkollegium“ szigorúságát és magasztalják a bátor férfiú „igazságérzetót“.

A szocialista elvtársak meghívták Jathot Zürichbe, hogy ott felolvasást tartson. Igen érdekes, hogy minő benyomást gyakorolt ott Jatho a szabadgondolkozókra. Egyik elvtárs a „Zürichi Volksrecht“- ben a következőleg ír Jatho előadásáról: „Aki Jathot ment meghallgatni, hogy szomjuhozó lelkének