Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-24 / 34. szám
1912. augusztus 24. Evangélikus Lap. 34. sz. 3. oldal Az ilyen eljárás, amelyet a koalíció kezdeményezett és amelyet most vezérférfiaink hozzájárulásával a nemzeti munkapárti kormány is folytat, nem egyéb mint meghamisítása az 1848. évi XX. törvénycikk által kimondott egyenlőségi elvnek. Látjuk ezt a tervbe vett lelkészi korpótléknál is. A protestáns pap családot alapít, amelynek szaporodásával, a gyermekek iskoláztatásával a szegényesen dotált pap terhei nőnek. A római katholikus plébános családot nem köteles eltartani. Szükségletei nem növekednek a korral Ha ereje hanyatlik káplánt rendelnek melléje, akit az állam tart fen, vagy segít fentartani. És mégis a római katholikus pap ugyanazt a korpótlékot kapja, mint az evangélikus. Hol itt az egyenlőség? A római katholikus egyház részére hitbuzgó katholikus királyok megalapították a szegény lelkészek felsegélyezésére a ,,Cassa paro- chorum“-ot. Ebből idők múltán egy óriási vagyon: a vallásalap keletkezett. Ennek jövedelmeiből lehet és kell kiegészíteni a római katholikus alpapság jövedelmeit. A protestánsok nem kaptak vallásalapot. A hívek az egyházi adó alatt görnyednek. A lelkészek nyomora elviselhetetlen És mégis Az erkölcsi világ is tényeken és törvényeken épül föl, amint történeti szükségességgel fejlődik ki a családból s a törzsből az állam s az egész emberiség. Ez emberiség megvalósitandó ideálja a humanitás, az evangéliumok valódi emberiessége s ennek művelésében az ethikának s a kér. vallásnak a természettudományhoz hasonló megdönthetetlen érvényű normái vannak. De azért mondhatjuk hazánkfia Stein-na\, hogy a természet a törvények, az erkölcsiség a normák világa: előbbiekben a causalitás, utóbbiakban a céltudatosság az uralkodó Kényszerűség és szabadság annak a neve az ethikában. így hát máig is, 80 éves kora dacára, Wundt fáradhatatlan alkotásaiban korunk tudományos gondolat- világa szinte legtisztább alakban jut kifejezésre. A kegyelem istene s kérlelhetlensége dacára, az anyatermészet adjon neki még erőt ethikája és néppsichologiája című korszakos műveinek zavartalan, szerencsés befejezéséhez. Utóbbiban többek között remekül rajzolja meg a vallás metafizikai és ethikai alapjaira, a vallás és erkölcsiség egymáshoz való viszonyára és különösen a jelenkor különböző vallási irányzataira, főleg a katholicizmusra és protestantizmusra vonatkozó felfogását ekképpen : az állam épp oly mértékben segélyezi a római katholikus, mint a protestáns papokat. Hol itt az egyenlőség? (Fenyőháza.) Sztehlo Koméi. Dr. Berzsenyi Jenő a dunántúli egyházkerület felügy elője. A keresztyénség nem egyenesen emelkedő vonalban fejlődött ki. Az egyes „keresztyén“ hitformák, psichológiai állásponton tekintve, ugyanazon egy vallásnak nem vehetők. Ha a lényegre és nem a névre tekintünk, úgy egy modern prot. theológus meggyőződése sokkal távolabb van egy egyszerű kath. ember hitétől, mint egy amerikai szektás nézete a vad indiánus- tól. így hát a keresztyénség külső történeti fejlődése folytonos differenciálódás, mely azonban koránt sincs ellentétben egységes, eszményi rendeltetésével. Még az egyes vallásfelekezeteken belül is oly nagy az eltérés, hogy hitnézetek egységéről szó sem lehet. A vallások psichikai fejlődése — mint mondottuk — folytonos differenciálódás. A való történeti fejlődés szempontjából tekintve, a katholikusoknak és protestánsoknak, vagy pláne az egész keresztyén emberiségnek egy akollá és pásztorrá való tömörülése Wundt szerint „psichológiai lehetetlenség.“ Az őskeresztyénség még viszonylagosan egységes vallás volt. A kath. egyházi szervezet egysége a különböző népekhez és kultúrákhoz való alkalmazkodás eredménye. A katholicizmust — minden csalatkozhatlan pápás dogmatizmusa dacára — egységes vallásnak
