Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
1912. január 13. 5. oldal Evangélikus Lap. 2. sz. Barkóczy (már akkor!) és mint szorítanak le egy olyan kiváló férfiút, egyéniséget, mint Beöthy Zsolt, csak azért mert protestáns.“ „A Polgár“ ez az eleven ellenzéki lap pedig így kesereg egyik cikkében: „Hetek, hónapok Óta szomorúan látszik és hangos szóval panaszoljuk, hogy azóta, a mióta a néppárt részt vesz a kormányzatban s Apponyi vk. minister, . . . óriási mértékben halad előre a reakció. Alig van nap, hogy Apponyi a néppártnak kedves intézkedést ne tenne . . . . s ami választ a kormány részéről kapunk, becstelen gyanúsításnál és aljas rágalomnál nem egyéb.“ íme tehát az 1908-ik év reakciós politikájának néhány bizonyítéka. íme annak a harcnak megindulása, melyre a klerikalizmus oly büszkén mutat vissza. És joggal. A protestáns egyházak, püspök, felügyelők, a sajtó összevéve sem tudták ez áradatot feltartóztatni. Az állam- hatalom képviselői, a klerikalizmus szolgálatában — mindent elhallgatással mellőztek. A sötét szellem e hangtalan működése mai napig is érvényben van. Nem beszélnek csak — titkon cserkesznek. A szabadéivüség zászlóját lobogtatják, a klerikális törekvéseket gyámolítják. És ezzel a politikával fog győzni úgy látszik a katholikus reneszánsz. Dr. Zsigmondy Jenő bányakerületí felügyelő beiktatása. A bányakerület folyó évi január hó 17-ón tartott rendkívüli közgyűlésén történt a beiktatás. Rövid isteni tisztelet után a Deaktéri díszteremben gyűltek össze a kerületi gyűlés tagjai, sokan díszmagyarban. Az ünnepély fényét emelték a református egyház küldöttei. Mind az öt kerület küldött képviselőket gr. Degenfeld József konventi elhök és Antal Gábor püspök vezetése alatt. A küldöttségben részt vettek: dr. Baksa Lajos konventi előadó, dr. Antal Géza orsz. képviselő, báró Kemény Árpád, az erdélyi ref. egyházkerület főgondnoka, Petri Elek, Németh István, Ragácsy György, Szalay László egyházkerületi főjegyzők, Mády Lajos esperes, Sárközy Aurél, Kon- koly-Thego József, dr. Kovácsy Sándor, dr. Vámossy Károly és dr. Nagy Dezső urak. A gyűlés tagjainak ezen kitüntető figyelem nagy örömet okozott és megkapó volt az a lelkesedés, amellyel Antal Gábor üdvözlő beszédét fogadták. Az egyetem részéről megnak véghez menni, amíg végre az ember keletkezett, ha ő a mindenség középpontja s mindez érte van és miért oszlott annyifele fajra? A végkérdések kutatását a spiritualizmus az Isten örökkévalóságával, a materializmus az anyag örökkévalóságával zárja le. Az észnek mindkét tétel megfoghatatlan. A kérdéseket tehát a spiritualizmus se tudja végleg megoldani, de mégis sokkal többet, mint az anyagelviség, amelynek sok ellenvetésével sikerrel küzdött meg s ezért korunkban is szükség van a vallásra s jogos, sőt szükséges a hitoktatás. A vallás személyi erő, más tehát, mint a tudomány. Áthat, megnyugtat, lelkesít. A vallásosság abból áll: megnyugvást keresni s találni az Istenben s a jót követni. A tudomány a lelki nyugalmat megadni nem képes. A vallásra s a templomra ép azért ma is nagy szükség van s mindig lesz. S éppúgy a lelkészre, aki vigasztalja a beteget, emeli a népet, megnyugtat a bánatban 8 hirdeti az erkölcsös élet követését. Himels mondja, hogy az u. n. vallási igazságokra vallásos tapasztalat útján jutunk. Itt csak azt az ellenvetést említjük meg, hogy tapasztalat csak külső tárgyakról szerezhető s így tapasztalatnak mondható-e a vallásos tapasztalat? S megbízható-e? íme más a keresztyénnél, más a buddhistánál, más a zsidónál. Tételét Himels úgy fejezi ki, hogy Isten bizonyos felőle való ismeretet reánk kényszerit. Mi e gondolatot tovább szőjük s azt mondjuk, hogy Isten ezen ismeretet fokozatosan kényszeríti reánk s igy a keresztyén hitismeret a legtökéletesebb. Abszolút vallás. Egyébként igaz az is, — Tröltsch szellemében mondva — hogy ások millió óv alatt még sok uj ily nagyhatású vallási alakulat keletkezhetik. Mi nem tagadjuk a sok nyomort, igazságtalanságot, szenvedést, de állítjuk, hogy minden emberben él a vágy, béke, lelkinyugalom, lelkikiegyenlítődés után s ez: vallás. Vallás a szív teljes odaadása Istennek. A dogma más, de a dogmát a vallás nem zárja ki. A vallás személyi jellegű; meggyőződése egyéni. Nem azért hiszem el ezt vagy azt, mert rám oktrojálták, de mert mély meggyőződésem. A vallás végső elemzésben tehát a szív dolga, bensőség! Átélés s érzés, de emellett az ismeret s a világnézeti elem sem hiányozhatik belőle. A vallás világnézete t. i. hogy minden Istentől ered, aki mindent a jó felé fog vezetni. A világkép már a kor dolga s ha avult, akkor a hitet az új világképhez kell alkalmazni. „A vallás ad értelmet az életnek — mondja Harnack — és nem a tudomány. Gyönyörű dolog a tudomány s jaj annak, aki kevésre becsüli, avagy a tudásvágyat a lelkében nem éleszti . . . Ám e kérdésekre: honnan, hová, minek? .— épúgy
