Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-17 / 33. szám
II. évfolyam. 33. szám. Budapest, 1912. augusztus 17. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE. KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthaaóboa egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sztehlo Kornél: Az 1848. évi XX. törvénycikk szellemének meghamisítása. — Kongruás: Csüggedten. — Amicus veritatis: Az igazságot mindenek feletti — Iskolai értesítések. — Külföld. — Belélet. — Pályázatok. Az 1848. évi XX. törvénycikk szellemének meghamisítása. Az 1848. évi XX. törvénycikk elvi álláspontja az, hogy a vallás és a közoktatás ügye állami ügy. Ezen álláspontnak elvi következménye az, hogy az összes bevett vagy törvényesen elösmert vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletéről az állam gondoskodik, még pedig közvetlenül úgy, hogy ezek az állampénztárból fedeztetnek. Ezen álláspontnak a keresztülvitele mindenfelől nagy akadályokba ütközött. A protestánsok féltve őrzött autonómiája nem engedte, hogy lelkészei, tanárai és tanítói mint az állam által díjazott közegek ennek hatósága és fegyelmi hatalma alá kerüljenek, még kevésbé engedte azt a róm. katholikus egyház elvi álláspontja, mely azt, hogy a vallás és közoktatás állami ügy legyen, soha és semmi körülmények között el nem ösmerte. Az elvi álláspontok ezen diametrális ellentétessége volt főképen oka annak, hogy a magyar törvényhozás az 1848: XX. törvénycikk végrehajtásához hozzányúlni nem mert A katolikusok a végrehajtást nem sürgették, annak; hogy papjaikat közvetlenül az állam fizesse, határozottan ellent mondottak volna, ha az állam ennek fejében beavatkozást követelt volna egyházuk belügyébe, a protestánsok is azt hangoztatták mindig hogy ők nem kívánják a törvény ,,betüszerinti“ végrehajtását, hanem azt kívánják, hogy az állam az 1848: XX. törvénycikket „annak szellemében“ hajtsa végre. Arra, hogy a törvény szelleme éppen az, hogy az egyházi és iskolai ügyek államosíttat- nak senki sem gondolt, mindenki csak mentői több pénzt követelt a protestáns egyházi és iskolai célokra az államtól. így keletkezett az a felfogás, hogy az 1848. évi XX. törvénycikk voltaképen államsegélyre kötelezi a magyar államot, melyre azonban, tekintettel arra, hogy a más felekezetüek, a zsidókat kivéve, az állami dotációkat már előre kikapták, csak a protestánsok tarthatnak igényt. A koalíció uralma alatt, midőn az egyháza érdekeit kiválóan szivén hordó gróf Apponyi Albert került a kormányra, azt találta ez a jeles férfiú, hogy az 1848: XX. törvénycikket, mely annak idején a róm. katholikus főpapság nagy tiltakozása mellett jött létre, a vallásegyenlőségre és viszonosságra való hivatkozással, nagyon sikeresen lehet értékesíteni a róm. katholikus egyház javára és a vallásegyenlőségi elvet úgy kezdte alkalmazni, hogy a már az állam által erősen dotált róm. katholikus egyházat egyre nagyobbodó méretekben szintén segélyezte az 1848: XX. törvénycikk alapján az állampénztárból. A vallásegyenlőségi elvtől mégis egy kis eltérést engedett meg magának azáltal, hogy Barkóczyja által az állami iskolákat purifikáltatta és azokat kongreganista tanárokkal betöltötte
