Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-10 / 32. szám
1912, augusztus 10, 7. oldal Evangélikus Lap. 32. sz. nyelven való társalgást sohasem minősítettem „a magyar haza ellen való tüntetésnek s hazafiatlanságnak**, sót ellenkezőleg a tót nyelv intenzivebb theol tanításának újabb püspöki sürgetése tanárkarunkkal egyetemben az én beleegyezésemmel is találkozott“. Ez alól az — egyházkerület részei és tényezői közötti, új püspökünk által is különösen hangoztatott kívánatos szeretetkapcsolatot és minden való igazságot teljesen nélkülöző — alaptalan vád alól engem az egyház- kerület, a püspök erélyes és tapintatos közbelépése folytán és a liptói esperes nyilatkozata alapján teljesen fölmentett és nekem elégtételt és igazságot szolgáltatott. Íme, ilyen a mi tótjaink igazsága! Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. Könyvismertetés. „Tárgymutató a Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Egyetemes Közsyü lése Jegyzőkönyvei 1843—1910. évfolyamaihoz. összeállította Hegedűs János. „Jókai-nyomda részvénytársaság Budapest.“ Egy ily hosszú cimü, kemény kötésű, a címlappal 95 lapból álló könyvecskét kaptam én e héten Budapestről a „Jókai“ nyomdától, amelynek kötött táblája azonban ezt a cimet viseli: „A Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Jegyzőkönyvei Tárgymutatója.“ Sem az évszám, sem a könyvecske ára nincs feltüntetve. Nos? hát ezt elmondom én; A múlt héten egy 5 K 35 filléres póstai megbízást kapott egyházam Budapestről a nevezett nyomdától kiváltás végett. Mivel e nyomdát nem ismertük, azzal semmiféle összeköttetésben nem álltunk és nem állunk, azt mint lelkész, felbontatlanuí küldöttem vissza. De bár ne tettem volna, mert alig' pár nap múlva ily fenyegető hangú levelet kaptam a nemes részvény társulat nyomdájától: „Utánvételes csomagban megküldöttük Önnek az ág. ev. eh. indexe 1 kötött példányát, melyet azonban Ön nem váltott ki. Mivel fenti könyvet ön a f. évi jan. 3-áról kelt rendelőlapon megrendelte, így azt mai napon b címére ismét elküldtük és felkérjük, hogy most már okvetlenül kiváltani szíveskedjék, nehogy kénytelenek legyünk jogainkat per útján érvényesíteni — megjegyezve, hogy az utánvétet az újabb portóval felemeltükTeljes tisztelettel stb. stb. No! már ennek a Tele sem tréfa — gondolám S mivel perlekedni senkivel sem szoktam. így hát a könyvecskét kiváltottam, annyival inkább, mert azt annak idején az esperesem, illetve a püspököm ajánlották bona fide az egyházamnak megvételre, mely ajánlatok nélkül bizonyára semmi esetre sem írtam volna alá a megrendelő ivet jan 3-án. amiről én már egészen meg is feledkeztem. És pedig most már 5 K 80 fillért kellett fizetnem a nemes részvénytársa Ságnak! Merem állítani, hogy a XX században ily drága nyomdai termék nem jelent még meg az európai könyvpiacon! No de hát! — gondolám, a tartalma majd kárpótolni fog mindezekért. Átolvasám nyugodtan, figyelmesen a-tól zeitig; mint mindig, ha olvasok — bírálva s ceruzát tartva kezemben. De csakhamar bosszankodva tapasztaltam, hogy az egész egy silány, gyarló fércmű, melynek az összeállítója talán el sem olvasti az egyetemes gyűlés jegyzőkönyveit, hanem az azok végén taláiható tartalom- jegyzékekből tákolta össze tárgymutatóját úgy, hogy ugyanazon egy adatot három, négy helyen is közli más címek alatt. így p. o. az adományok és alapítványok olvashatók újra a hagyaték-sorozatban, valamint külön ismét az illetők neveinél is. Ha Hegedűs úr ugyanazon egy adatot három vagy négy cím alatt is nem közölte volna, akkor nyúlfarknyi kis műve b.zo- nyára csak a feiére vagy a harmadára zsugorodott volna össze. Hanem akkor természetesen még feltűnőbb, még szembeszökőbb lett volna sovány müvéért szegény és amúgy is sokfelől zaklatott egyházainktól ily nagy összeg kipréselése. S igazán a legutolsó vidéki nyomda sem produkál ily szégyenletes és bosszantó sajtóhibákat, mint aminők e részvénytársaság hangzatos nevű nyomdájának eme drága, pici munkájában majd. minden lapon a szemeinkbe tűnnek. Hegedűs úr még azzal sem fárasztotta magát, hogy e szembeszökő, vastag sajtóhibákat kijavította volna. íme ilyen a magyarországi ág. h. ev. kér. egyház egyetemes közgyűlése jegyzőkönyvének a tárgymutatója. Bátor vagyok ezeket egyetemes közgyűlésünk tagjainak a szives figyelmébe ajánlani. — s — ó. BELÉLET. Baksay Sándor, a dunamelléki reform, egyház- kerület püspöke, amint a „Protestáns egyházi és iskolai lap“-ban olvassuk, f. évi augusztus 1 én töltötte be életének 80 ik, rendes papságának 50-ik évét. A király őfelsége ebből az alkalomból egyháza, a közügyek és az irodalom terén kifejtett buzgó és eredményekben gazdag működésével szerzett érdemei elismeréséül Ferencz József rendjének nagy keresztjét (és nem amint a múlt számban tévesen írtuk, középkeresztjét) adományozta neki. Evangélikus egyházunk is igaz örömmel fogadja ezen kitüntetést és az érdemekben gazdag főpapnak szívből gratulál. Scholtz Gusztáv, bányakerületi püspök f. hó 1-én ünnepelte meg a legszűkebb családi körben gödi nyaralójában szüle ésének 70 ik évfordulóját. Á dolgot annyira titokban tartották, hogy mi is,- — akik a püspökhöz közel állunk — csak az Ev. Örállóból értesültünk az ünnepélyről. Nem szükséges- kiemelnünk, hogy
