Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
II. évfolyam. 3. szám. Budapest, 1912. január 20. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4. ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. Főmunkatársak: Dr MASZNYIK ENDRE. KOVÁCS SÁNDOR. HORNYÄNSZKY ALADÁR HIRDETÉSEK DIJA: Kéthasábos egéaz oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, ncgyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Kiss Béla: Visszapillantás. — Koller István: A vallás jelentősége korunkban és a hitoktatás. — Dr. Zsigmondy Jenő bányakerületi felügyelő beiktatása. — (J—t.); Az evangélikus theologiai takultás. — Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök beszéde dr. Zsigmondy Jenő beiktatásakor (1912. évi január hó 12). — Dr. Zsigmondy Jenő bányakerületi felügyelő székfoglaló beszéde. — Modern mozgalmak. — Külföld. — Thúry Zsi^mond: Egy régi emlék. — Hírek. — Pályázat. Visszapillantás. Irta: Kiss Béla. Ötödik évébe fordultunk be annak az időszaknak, mely a most hangtalanul működő klerikális reakciónak s egyben a már széltébcn-hosz- szában is büszkén hangoztatott katholikus reneszánsznak korszakává lett. Nem lesz egészen felesleges, ha egy rövid visszapillantást vetünk az 1907-ik évre, melyet e sötét korszak kiinduló pontjának tekinthetünk. A klerikális agresszivitás a törvényhozásban és a társadalomban egyszerre ütötte fel fejét és pediglen olyan erővel, hogy az ez év novemberében megtartott erdélyi református kerületi közgyűlést néhai báró Bánffy Dezső e szavakkal nyitotta meg: „Megnehezült az idők járása felettünk“ mi méltó kifejezője volt annak a szomorú protestáns közállapotnak, melyet a klerikális áramlat megteremtett. A felekezeti harc megindulása a törvény- hozásban gróf Apponyi Albert, akkori közoktatásügyi miniszter nevéhez, a társadalomban Ra- kovszky István néppárti képviselő, alelnök nevéhez fűződik. A közoktatásügy, mely 1791-től mindig szabadelvű irányban haladt, ez évben kérlelhetetlen következetességgel helyezkedik rá a kleri- kalizmus talajára. Az a soha meg nem bocsátható taktikai hiba, mellyel gróf Apponyi az iskolai törvényjavaslatba Csernoch kanonok indítványára becsempészte a szerzetesekről szóló törvényszakaszt s ezáltal a motificatio által ezeket egyszerre felül emelte a protestáns felekezeti tanítókra háramló kötelezettségeken az eddig még csak lappangó tüzet nyilt kitörésre éleszti. Növeli az ebből fakadó elkeseredést az a másik körülmény, hogy az ez évben megtartott pécsi róni kath. nagygyűlés gróf Zichy Aladárt, a király személye körüli minisztert választván meg elnökéül, ez az elnökséget elfogadta, miáltal nyilvánosan is szolgálatába állott egy oly egyesületnek, mely épp ekkor proklamálta a leg- elkeseredettebb felekezeti harc megindítását. Apponyi és Zichy révén a néppárt asszisz- tálása mellett a reakció szelleme oly hatalommal ülte meg a törvényhozást, hogy ez évben az országgyűlés egy hang ellenvetése nélkül hozta meg azon határozatát, hogy kíildöttségileg képviselteti magát abban az úrnapi körmenetben, melynek célja: „ut eius adversarii ... vel pudore affecti et confusi aliquando resipiscant.“ A protestánsok e nyilt arculcsapását súlyosbította a népre és a társadalomra kivetett klerikális hajsza és tüzelés. Rakovszky István a már említett pécsi róni. kath. gyűlésen bejelenti a társadalomban megindítandó felekezeti harcot: „Kezdete kiinduló pontja lehetne — így szól — a bennünket egyes- egyedül talpraállító agresszív, konzervatív politika, a gróf Apponyi Alberttól pár évvel ezelőtt hangoztatott kuruc-katholicizmus érvényesülésé-