Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-06 / 27. szám
II. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1912. julius 6. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: . SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HOKNYANS/KY ALADÁR AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, ncgyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Több- szórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalnm : dr. Maiéter István : Deprekációs beszéd. — Egy jezsuita a jezsuitákról. — Egyveleg. — Irodalom. — Hírek. — Értesítés. — Meghívás. — Pályázatok. — Hirdetések. Deprekációs beszéd. Tartotta dr. Maiéter István, eperjesi jogakadémiai m.-tanár az eperjesi evangélikus egyház templomában 1912 május 15-én Az ifjúság szónoka megemlékezvén beszédében a természet ébredéséről, mely bennünket is új reményekkel telít, az igazság keresését életünk egyik fő célja s tartalma gyanánt állította elénk. S valóban a mai napot nem ünnepelhetjük méltóbban, mintha a természetnek, az életnek szavát megérteni iparkodunk s protestáns mivoltunk egész erejével fogadalmat teszünk arra, hogy az igazságért s a szakadatlan újjászületésünk révén a haladásért s felvilágosodásért küzdeni soha meg nem szűnünk Pár nap múlva a pünkösdi ünnepek köszöntének reánk. Emlékünnepei azoknak a nagy időknek, amikor szegény, tanulatlan, egyszerű mesteremberek szivükben egy új igazság iránti lángoló lelkesedéssel egy jobb s szebb jövőt mentek hirdetni széles e földön az emberiségnek. A természet is újjászületését, ébredését s új erővel való kibontakozását ünnepli. Az élet szava szólal meg mindenütt. Körülöttünk s bennünk is érezzük az erők éltető munkáját. A természet nagy ünneplő kórusába mi is beilleszkedünk s az újjászületésből, az életből, a szakadatlanul folyó teremtésből mi is részt kérünk. A pünkösdi évezredes láng ki nem aludt, ott lobog az valahol, csak régi bálványok ellen új igazságokért harcba szállnak s ahol az ezekért küzdők üldöztetnek és megfeszíttetnek. Mert az emberiség élete szakadatlan újjászületés, a rég elavult formák levetése s az új szükségleteknek megfelelő új köntös felvétele. S a természet, az emberiség e folyton tartó resurrexiójánál mi protestáns tanárok s tanulók örömmel állunk. Erezzük, hogy munkatársak vagyunk c világ formálásában, az emberiség sorsának jobbá való alakításában. Tudjuk, hogy egy jobb s szebb jövőért küzdünk a felvilágosítás, tanítás s tudás békés eszközeivel. Évszázadokon át a legsötétebb barbárság, lelki elnyomatás, szellemi sötétség s fullasztó dohszag fojtogatta az emberiséget. A pápaság ráfeküdt az egész keresztyén világra s ahová uralma elterjedt, ott kihalt az élet A dogmák megkövesítettek minden élet- kisérletet, megmerevítettek minden fejlődési tendenciát, lehetetlenné tettek minden szabadabb eszmeszárnyalást. A tanítás módja a testet, mint a „bűn fészkét“ elsenyveszteni törekedett, a szellemet pedig terméketlenné akarta tenni, hogy igy minden gondolat már csirájában kipusztuljon. Idáig sülyedt az emberi nem s állítva gondolt a pogány kultúra derűs világnézletére s magasztos bölcseletére.
