Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-08 / 23. szám
1912. junius 8. 7. oldal Evangélikus Lap. 23. sz. erre; lassanként úgy hozzászoktunk a tehetetlenséghez, hogy azt hittük : ez nem is lehet máskép. Nagyon jól emlékszem rá, hogy egyszer az a gondolat villant meg agyamban: Miért is követelitek ti ezeket a parancsolatokat tölünk, ha teljesíteni úgy sem tudjuk őket?! De az ilyen gondolatok elröppentek. Csak a kényszeredettség érzése marad bennünk. Tenni kellene, de úgyis hiába. Ez a mondás azonban mégis ösztönzött. Az ember elé tűzött fenséges cél szabad levegőjében új erőtől duzzadtak izmaink s gyorsabban lüktetett a vér bennünk abban a pillanatban, mikor nagy dologra képeseknek hittek bennünket. Gondoljunk a technika vívmányaira. A technika nem ijed meg egy feladattól sem. Az emberek hadd csúfolódjanak I ó csendben dolgozik addig, míg problémáját meg nem oldja. Azt tudja, hogy az első kísérlet ritkán sikerül. De nem esik kétségbe s újra megpróbálja. Mert minek vitatkoznék előbb istenuntáig azon, hogy mi „lehetséges“ és mi „nem lehetséges*, mikor a Lehetetlen már százszor lehetségesnek bizonyult. A döntésnek egy módja van: a dologhoz hozzá kell látni 1 Ezért jutottak el a technikusok az Óperenciás tengeren túlra, megvetették lábukat a szűz hegyeken s őket uralja a levegő is. Lehetségessé tették a lehetetlent. Volt idő, mikor a keresztyénség otthon ült és ablaka mögül nézte csodálkozva a világot. Micsoda merész (és szemtelen) emberek azok, akik ott kint szaladgálnak, mindenre vállalkoznak s munkájuknak nekilátva, azt kiabálják: „Lehetetlen? talán. Majd meglátjuk!“ . . . Ilyenkor elfeledkezett a keresztyénség arról, hogy valamikor az ő hajlékában is otthonos volt az a bátorság, amely nekiment a lehetetlennek. A tökéletességbe vetett hit nem áhitatosan csodálni való, e világban meg nem valósítható eszmény volt, hanem az erős akarat bilincseket zúzó ereje, amelynek Lehetetlenségek legyőzése tényleg sikerült is. Nekünk is félre kell dobnunk útunkból minden akadályt, mely abban gátol, hogy a tökéletességhez közelebb jussunk. Nem önhitt képzelődés, hanem erőnk felett érzett örömünk és az előrehaladás vágya követeli meg, hogy lehototlenséget no ismerjünk, az átkot megtörjük és lássunk. Ilyen látókká nőjjenek gyermekeink. Ne lessék a csodákat s ne álmodjanak Tündérországról, hanem tegyenek csodákat s tetteik fénye tündököljön ebben a világban. Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes! Traub Gottfried.* * Traub Gottfried: Ich suchte Dich Gott! című kötetéből fordítottam s közlöm ezt az elmélkedést. (Jena E. Diederich kiadása. Ára 3 márka) Nagy irók s nagy gondolkodók mondásaihoz kapcsolódó elmélkedések vannak ebben a kötetben összegyűjtve. írójuk nagy műveltségű, nemcsak modern, hanem a szó nemes értelmében vallásos ember. Ilyenek elmélkedései is. Az összefoglaló cím ráillik legnagyobb részükre, mert ki lehet belőlük érezni az Istenkeresés korlátokat nem ismerő, sokszor új csapásokon járó szenvedélyét. Szimonidetz Lajos. HÍREK. A tiszavidéki egyházmegye lelkészegyesülete május hó 29-én tartotta rendes évi értekezletét Nagybányán. Az értekezletet megelőzőleg a megjelent testvéreknek úrvacsorát osztott Révész János nagybányai lelkész. Majd a vendéglátó egyház tanácstermében a gazdag és tanulságos tárgysorozat letárgyalásához fogott az értekezlet, melyet Paulik János elnök nagyfontosságú kijelentésekben bővelkedő beszéddel nyitott meg. „Különös — úgymond — ennek a mi egyházunknak a helyzete itt, Magyarországon. Érthetetlen dolog, hogy az ev. egyház, dacára annak, hogy tanaiban a legtisztább keresztyéni, magatartásában önzetlen és nemes, egyházi szónoklataiban s intézményeiben oly szépen, mondhatnám erőteljesen juttatja kifejezésre az evangélium erőit: még sem halad, fejlődik úgy, ahogy azt buzgó munkája mellett várni lehetne . . .“ E kérdés felett való elmélkedésekben látja a lelkészi értekezletek célját Dómján Elek sátoraljaújhelyi és Duszik Lajos szatmári lelkészek .,A szabadkutatás és a dogma“ közötti viszonyról tartottak tanulságos előadást, mindkettő megegyezik abban, hogy a szabadkutatás legyen pozitív, építő irányú s hogy a dogmák esetleg avult burkaiban örök, nagy gondolatok rejlenek. Varga Márton tokaji lelkész A reformáció négyseáeadik évfordulójának megünnep- lesi módoeatairól értekezik. Az ünnepi formaságok megjelölése mellett különösen alkalomszerűnek tartja egy szervező zsinat tartását s valami országos szeretetintéz- mény — mint pl templomépitő egyesület, vagy szórványalap — létesítését, a nagy nap emlékének a legszélesebb körben leendő felújítását pedig az egyh. irodalmi társaságok feladatává teszi. Materny Lajos főesperes .4 lelkészi fizetés rendeléséről értekezik. Jelentős gondolatai: legyen a lelkészi fizetés egyaránt és mindenütt készpénz, legyen a lelkészi fizetés az 1848: XX. t.-c. értelmének megfelelően közálladalmi teher és köz- adók módjára — kultuszadó — kezeltessék, legyen a lelkészi fizetés a munkakör tekintetbevételével igazságosabban arányos. Rédey Károly nagykárolyi lelkész Ae egyetemes lelkésregyesület alapszabálytervezetével foglalkozik. Az értekezlet egyértelmiileg a cél határozottabb körülhatárolása mellett nyilatkozik, legyen ez egy központi szószóló szerve az egyetemes lelkészi érdekeknek, továbbá belügyminiszteri jóváhagyást és az egyetemes közgyűléstől való filggetlenitést tartja szükségesnek, a belépési kötelezettséget törlendőnek s a tagdijat 6 koronában megállapitandónaK tartja Paulik János elnök az ev. katonáknak a róm. katli. ünnepi aktusoknál való szereplése ellen erélyes lépéseket sürget s az új énekeskönyv szerkesztésénél mutatkozó hiányokra mutat rá, továbbá a kerületi lelkészegyesület megalakulását sürgősnek tartja. Miután még a lelkészi könyvtárról szóló jelentést hallgatták meg, az értekezlet délután 2 órakor véget ért. Este 5 órakor az áll. főgimnázium tornacsarnokában vallásos estély volt, melyen Paulik János elnöki megnyitót és imát mondott, Zsembery Ilona k. a. nagy precizitással zongorázott, Duszik Lajos ,,A modern nőkérdésről“ tartott nagyhatású előadást, dr. Homola László fényes technikájú hegedüjátékot adott elő, melyet Révész Jánosné kisért diszkrét finomsággal, Vietórisz László Várady Antal „Krisztus Rómában“ c. kiadatlan költeményét szavalta el hatásosan. Az estélyt Materny Lajos főesperes imája zárta be. D.
