Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-08 / 23. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 23. sz. 1912. junius 8. István, a kántori fizetés rendezésevei Kiszel János előadása alapján. A választmány d. u. 6 órakor tartotta ülését dr. Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi ny. r. tanár, ügyvezető alelnök elnöklésével. A választmány az egyes szakosztályok jelentéseit hallgatta meg, majd az alapszabályok módosításával, a számvizsgáló bizottság jelentésével, végül a tisztviselők jelölésével foglalkozott. A közgyűlést megelőzőleg 29-én d. e. 9 órakor a deáktéri ev. templomban istentisztelet volt s ez alka- 1 ómmal Raffay Sándor teol. tanár, budapesti lelkész mondott magasztos imát. Az istentiszteleten megjelent egyházunk egyetemes felügyelője, báró Prónay Dezső s jelen volt a közgyűlésen is s ezzel tanújelét adta a tanügy iránt való kiváló érdeklődésének. A közgyűlést dr. Mágócsy Dietz Sándor ügyvezető alelnök nyitotta meg rendkívül tartalmas beszéddel, mely nagy hatást tett a jelenvoltakra. A beszéd után az üdvözlések következtek. Elsőnek Scholtz Gusztáv bányaker. ev. üdvözölte ékesszólóan az Egyesületet a kerület, Kaczián János budapesti esperes a budapesti egyházak, dr. Wagner Géza az Egyet. Tanügyi Bizottság, Oaal Mózes a budapesti tanári kör elnöke az Orsz. Középiskolai Tanáregyesület, B. Papp István a Ref. Tanár- egyesület nevében; a Kath. Középisk. Tanáregyesület meleghangú átiratot küldött. A közgyűlés elsőben az előadásokat hallgatta meg. Elsőnek Draskóczy Lajos eperjesi teol. tanár szólt „Szociális feladatainkról az egyházban és iskolában“, alapos hozzáértéssel, majd Sass István surdi tanító foglalta el az előadói széket s fölolvasta gondos tanulmányát, mely az ifjúság erkölcsi cünk, hogy mennyire vágyódunk nagypénteken ev. prédikáció után, hogy szerényen meghúzódunk az ajtóban, semmi zavart vagy feltűnést nem keltünk: mind hiába! Két helyen is megmutatta a hirdetést, ahol fehérrel feketén és feketével fehéren, írva is, nyomtatva is volt, hogy prédikáció közben a templomba belépni tilos! Ez ellen nem volt apelláta! De az egyházfi bíztatott, hogy 10 perc múlva vége, akkor bemehetünk. A kole- rikusabbak, kifejezést adva az ezen esztelenség felett érzett haragjuknak, távoztak Mi többiek pedig leültünk a templommal szemben levő kert kerítésére és gondolkodtunk afelett, helyes-e ezen eljárás ? A lelkész, vagy a hívek kedvéért történik-e? De a lelkész hivatásával járó sok egyéb kellemetlenséggel szemben ez elenyészően csekély dolog. A gyülekezetei pedig egy-egy későbben érkező legfeljebb pillanatokra zavarhatja, aki tényleg el van mélyedve a szent beszéd hallgatásába, az talán észre se veszi, akinek gondolatai pedig amúgy is ide-oda kalandoznak, arra nézve amúgy is mindegy. Hát akkor mire jó ? De int az egyházfi . . . Belépünk . . . „Amen!“ hangzik éppen a lelkész ajakáról. S mialatt a megszoromlottságának okaival s gyógyításával foglalkozott. Mindkét előadásért készönetet mondott a közgyűlés. Oömöry János igazgató, az egyesület fáradhatatlan titkára terjesztette ezután elő igen tartalmas jelentését, mely az egyesületi élet összes nevezetes mozzanatait felölelte. Majd dr. Bell Lajos jegyző terjesztette elő a számvizsgáló bizottság jelentését, amelynek alapján a közgyűlés dr. Szigethi Lajos pénztárosnak a felmentvényt megadta. A szakosztályok jelentéseinek meghallgatásai után az elnök indítványára a közgyűlés köszönetét mondott az egyesület két nagybuzgalmú tisztviselőjének, a titkárnak és a pénztárosnak. Az elnök köszönetét mondva a beléje és a tisztikarba helyezett bizalomért, átadta székét dr. Masznyik Endre igazgatónak, akinek vezetése alatt történt a tisztikar megválasztása. Minthogy dr. Meskó László volt elnök visszavonhatatlanul lemondott, a közgyűlés nagy lelkesedéssel dr. Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanárt, eddigi ügyvezető alelnököt választotta meg elnökül; alelnökké dr. Flónán Károly eperjesi jogakad. tanár, titkárrá Oömöry János eperjesi főgimn. igazgató, pénztárossá dr. Szigethy Lajos budapesti főgimn. tanár, főjegyzővé dr. Bell Lajos csabai főgimn. tanár, aljegyzőkké Nikelszky Zoltán és Horeczky Gyula lettek; majd megalakította a közgyűlés a választmányt. A közgyűlés dr. Meskó László volt elnök érdemeit jegyzőkönyvébe iktatta; az egyesület tiszteletbeli tagjául megválasztotta br. Prónay Dezső egyetemes felügyelőt, akit a jelenvoltak impozáns és meleg ünneplésben részesítettek; dr. Meskó László volt elnököt és Ludmann Ottó eperjesi tanárt, ki 50 év óta szolgálja a közoktatás ügyét. Az elnök végül bemutatta Késmárk városának meghívását s köszönetét kott módon a hívők figyelmébe ajánlja a begyűjtendő offertoriumot és kihirdeti, hogy a húsvét vasárnapján Máté evangélioma 28. fejezetének 10. verse alapján „Fürchtet euch nicht“ alapeszme felett fog beszélni, körülnézünk a templomban. Bizony az elég kicsi! Alig 150 szék áll benne; majdnem mindegyik elfoglalva. Az ajtóval szemben kicsi kis oltár, fölötte szerény arany- rámás oltárkép, a baloldali falon az egyszerű szószék ... A lelkész már imádkozik „denn Dein ist das Reich . . .“ És felbúg az orgona hangja Halkan-halkan körüljárja a templomot, megfordúl minden sarkában. Majd felzúg, kitör az ablakon, ajtón, ki a mosolygó természetbe, fel a szikrázó mennyboltozaton át fel, fel egyenesen Isten trónusáig, diadalmasan, mint ahogy nagypéntekre húsvét reggelének kell következnie. És az orgona hangján mélyen a szívünk fenekéről szemünkbe szökik egy égető könnycsepp és egy szavakba nem foglalt, de oly tiszta, oly őszinte, az egész világot felölelő ima tör magának utat a magasba és az, ki a szívekbe lát, biztosan megértette, kegyelmesen meghallgatta ... És az orgona búg tovább. Lassan, lassan kibontakozik a preludium hangjaiból a „Herzlich tut
