Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-01 / 22. szám
II. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1912. junius í. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4. ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHIO KORNÉL Főmunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYANSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kétlinsábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért ti fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Ivánka István: A budapesti egyházak egyesítésének kérdéséhez. — Farkas Mihály: Néhány szó hivatalos nevünkhöz. — Koller István: Haeckel Ernő. — A békési esperesség elnökségi értekezlete. — Hírek. — Szerkesztői üzenet. — Pályázatok. — Hirdetések. A budapesti egyházak egyesítésének kérdéséhez. Élve a szíves felhívásadta szabadsággal, én is hozzászólok „A budapesti egyházak egyesítése“ című vezércikkben fölvetett kérdéshez; de — legalább ezúttal — csakis a nyelvek szerinti elnevezésre vonatkozólag. S arra is csak szóban és térben való lehető takarékossággal. Szerintem a jelenlegi zsinati törvény tilalma, hogy az egyes egyházközségeket nyelvek szerint elnevezni nem szabad, úgy, amint szó szerint írva van, tényleg alig tartható fenn, mert ezen a tilalmon a gyakorlat és az élet túl teszi magát, átgázol rajta. Hiszen a valóságban tényleg nyelvek szerint is tagolódnak az egyház- községek s ha ezt meg kell engednünk, miért ne az elnevezést is? A törvénynek azonban nyilvánvalóig más volt a célzata. A nemzetiségek szerint való elnevezést akarta ezzel megtiltani. Csak nem fejezte ki a kellő szabatossággal. (Amit, sajnos, igen sok szakasznál tapasztalhatunk.) Ilyen értelemben azonban a tilalmat magam is föltétlenül fentartandónak vélem. Mi csak magyar evangélikus egyházat ismerhetünk el hazánkban. Tótot vagy németet nem. De, hogy a magyar ev. egyházban tót nyelvű és német nyelvű egyházközségek is vannak, ez tény. S, hogy az ekként való közelebbi meghatározást mi jogon és mi okból ne engedniük meg mindaddig, míg az illető egyház- községben tót vagy német nyelven tartják az az istentiszteletet? Nem tudom. Vagyis a „tót vagy német egyházközség“ elnevezést továbbra is eltiltandónak vélem. Ellenben közelebbi meghatározásul „a tót nyelvű, vagy német nyelvű" egyházközség elnevezést megengedhetőnek gondolom S ez szerintem nem kicsinyeskedés, nem üres sovinizmus. De, ha az lenne is, szükséges és okos sovinizmus. Megengedem én, hogy van ostoba, elitélendő, szégyelni való sovinizmus is Amelyik csupán nemzeti hiúságokkal, értéktelen sajátosságokkal, különcködésekkel, sőt kinövésekkel hivalkodik. Ez méltán kerülendő, elitélendő. De az a sovinizmus, mely az egészséges nemzeti érzésből és nemzeti öntudatból fakad, nem ilyen. Kiskorúság a sovinizmus vádját szégyenleni, ha az igazi nagy nemzeti értékekre vonatkozik. Már pedig, hogy az egységes nemzeti állameszme s annak kifejezésre, érvényre jutása, — minden téren — igaz közéleti érték ez országban, azt magyar ember legkevésbbé sem tagadhatja, de a nemzetiségi sem, míg e hazának hű fia akar maradni. Tanuljunk a nagy nemzetektől e tekintetben is. Azok sovinistábbak nálunk. És nem szégyenük érte magukat.
