Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-27 / 17. szám

1912. április 27

Evangélikus Lap. 17 sz.

7. oldal

ős unitárius egyházakkal. — Varga Gyula előterjosz tést tesz a nagygerezsdi egyezség revíziója tárgyában. Azértekezletaz előterjesztő véleményéhez csatlakozott, hogy t. i. „csak néhány pontból álló elvi kijelentést tartalmazó szabályrendelet alkottassák, melyben kimondandó, hogy ne tekintse egyik protestáns fél u másikat idegennek, hanem atyafinak s vele mindenkor atyafisagosan bánjék el, ahol jónak látják s együtt akarnak gyülekezetét alkotni s bizonyos egyházi adózásra kötelezik magukat, ez a szerződés a két protestáns egyház felsőbbségének tudtával és beleegyezésével történjék. Iskolát, templomot, temetőt minden külön megadóztatás nélkül úgy és any- nyiért használhasson a fél, mint a másik a tulajdonos egyház hive“.

Németh Pál a horvát-szlavoyi gyülekezetek állapotáról referált, kiomelve ama fontos kötelességét a közegyháznak, hogy az itt szétszórtan élő híveink lelki gondozásáért még igen sokat kelt tennie. Mindenek fölött szükségesnek látja Minszka vagy Brsljanica központtal újabb missziói lelkészi állás létesítését.

Stráner Vilmos theologiai tanár a pozsonyi eeyetem felállításával kapcsolatosan ev. theol. fakultásnak létesítése ügyében terjesztett elő, sok megszívlelendő gondolatot, kiterjeszkedvén a leendő lelkészek gyakorlati kiképzésének kérdésére, melyet a németországi gyakorlat szerint vagy a Prediger-semi- nariat vagy a Lehrvicariat meghonosításával tart megoldhatónak. — Aíagyary Miklós az egytuizi adózásról, Zier mami Lajos a misszió ügyéről tartottak tartalmas előadásokat, ezekre vonatkozólag az értekezlet azt ajánlotta, hogy e kérdéseket hozzák a kerületi evangélikus egyesület gyűlése elé is.

A kultuszminisztériumból. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a kongruás zsibritói lelkészi állás javadalmazásának felülvizsgálására állami szakértőt küldött ki. A kultuszminiszter megengedte, hogy az aszódi gimnázium V. osztálya folyó évi szeptember 1-én megnyittassék.

Felekezetiség Magyarországon. Hogy nálunk javában virágzik a felekezetiség kultusza és hogy az állami és megyei hatóságok is annak szolgálatában állanak, annak fényes bizonyítékát képezi az az ünneplés, amely Kassán a III. országos katolikus főiskolai diák- gyűlés alkalmából Apponyi Albert gróf patronatusa alatt a múlt héten megtartatott. Felvonultak a budapesti Szent-Imre kollégium, a Mária-leventék (a Mária- Kongregáció) és a Szent-Margit kör tagjai is Budapestről. Ez a modern Magyarország! Amikor még Deák, Kossuth és Eötvös szelleme uralkodott ebben az országban, ily ünnepléseknek nálunk nem volt se híre se hamva. De elvégre a kor iránya a szélsőségek küzdelmében nyilvánul és ha a szocialistáknak joguk van Apponyit megabzugolni (amint ezt Kassán tették), a püspököknek, prépostoknak és velők együttérző elemeknek joguk van a Mária leventéket nemzeti hősökként ünnepelni. Kifogásunk csak az ollen van, hogy ez hatósági aszisztencia mellett történik. Az államnak és a törvényhatóságoknak a felekozo- teken felül kellene állani. Vájjon a protestáns vallásu főispán és alispán akkor is hivatalos kötelességében állónak tartotta volna az ünnepély fényét jelenlétével emelni, ha nem a Mária-Loventék, hanem zsidó vallásu főiskolai tanulók rendeztek volna a zsidó vallás dicsőítésére szóló ünnepséget. Még azt som szeretjük, ha a hatóság a mi ünnepélyeinken is résztvesz, mert ez is csak a felokezetiségnek való hódolás, már pedig ha ez az irány lábra kap, mindig mi fogjuk húzni a rövidebbet.

Vallásos est. A fejérmegyei gyúrói egyházközség Nagy Lajos lelkészük vezetésével lélekemelő vallásos estélyt rendezett böjt 5. vasárnapján. A templom zsúfolásig megtelt. A közönség zárt soraiban nagy számmal voltak más vallásunk is, de ott volt a környék intelligenciája is. Az estély fénypontját: Sipos András budapesti s. lelkész előadása képezte, aki Péter könnyeiről beszélt szónoki hévvel, mély emberi igazságokat, Péter jellemében új meglátásu, lélektani mozzanatokat vésve a hallgatóság figyelmébe. Nagy Lajos, az egyházközség lelkésze pedig arról tartott mindenkiből nemesebb érzéseket kiváltó előadást, hogy miben kell az egyes hitfelekezeteknek egyesülni. Kedves jelenség volt az iskolás gyermekek éneke ós szavalata is. Az est annál mélyebb benyomásokat tett a hívek lelkében, amennyiben az ilyesmi előttük még teljesen ismeretlen dolog volt. Az orgona alap javára oflertóriumként bejött 42 korona.

A Kúria a kongregációkról. Egy különben színtelen jogesettel kapcsolatban, a 3305/1911. számú ügyben alkalma nyílt a kir. Kúriának a kongregációkról nyilatkozni, megállapítva ezek vagyonszerző képességét. A Kúria többek közt igy szól: Általános egyházjogi szabály, hogy viszont a tulajdonképpeni kongregációk tagjai tesznek ugyan fogadalmat, azonban ez csak egyszerű fogadalom, melynek éppen ezen minősége különbözteti meg ennek jogi hatását az ünnepélyes fogadalomtól. Ami különösen a szegénységi egyszerű fogadalmat illeti, a kongregáció letett tagjai, ellentétben az ünnepélyes fogadalom hatályával, magának az egyszerű fogadalom jogi természetének megfelelőleg szerzés képesek; vagyonuk a testülethez tartozásuk ideje alatt is tulajdonuk marad s a testületből önkényes kilépésük esetén is nekik visszaadandó ; halál esetén a vagyonuk felett a fogadalom tartama alatt szabadon rendelkezhetnek, végintézkedés hiányában a közönséges törvényes öröklésnek van helye, magának a kongregációnak pedig tagjai hagyatékában törvényes örökösödési joga nincs és a tagok, amig a testület kötelékébe tartoznak, vagyonuk jövedelmének felhasználása tekintetében csak azoknak a korlátozásoknak vannak alávetve, melyekot alapszabályaik tartalmaznak. Megállapítható tehát, hogy a kongregációk tagjaira az a meghatározás, mely az 1715. évi LXXI. t.-c.- ben foglaltatik, hogy a világra nézve meghaltaknak tekintendők, nem alkalmazható s igy a kongregációk nem tartoznak az 1715. évi C1I. t.-c.-nok a befogadásról szóló 3. §.-ában megjelölt szerzetes testületek közé. Ennek megfelelőleg alakult ki nálunk az az eddigi állandó bírói gyakorlat által megszilárdított jogállapot, hogy a kongregációk részéről már ezelőtt