Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-20 / 16. szám
4. oldal. 1912. április 20. Evangélikus Lap. 16. sz. dóknak“ egy része a keresztyónség és a monista „világnézet“ összehasonlításával foglalkozik. AJatho- esetet kettő világítja meg, Nietzschét pedig egy tárgyalja le. A többi népszerűén fejteget fizikai és egyéb tudományos kérdéseket, — sokszor egészen tankönyv-stilusban. Huszonhat prédikáció között a legtöbb olyan, amely a munkáról, energiáról, a gépek gazdaságosságáról, a halálról, a bölcsek kövéről és a nap haláláról elmélkedik. A könyvön végighúzódó veres fonál a vallás és egyház másodrendűségének az örökös hangoztatása. A tudomány az első, csak a tudományos világnézetnek van jövője. A vallások megöregszenek, a tudomány örökké fiatal marad. A vallásos világnézetet öreg emberek teremtették s ma is öreges gon- dolkozású emberek pesszimizmusa, a tudomány ellenben optimista: „Frohe Wissenschaft“. A vallás vagy a múlt paradicsomával, vagy pedig a jövő menyországával kecsegteti híveit, holott „a tudomány a legcsekélyebb támpontot sem találta arra nézve, hogy jövő élet léteznék“. Az igaz bölcseségre a monizmus tanit. „Az ember rendezze be úgy az életét, mintha a halál mindennek véget vetne.“ A monizmus = tudomány. A tudomány pedig nem főiskolák privilégiuma, hanem „az élet ismerete, mint az élet művészetének alapja“ mindenki számára. A vallás, az emberiség kulturtevékenységónek öregebb s primitivebb megnyilvánulása, eljátszotta a szerepét. A maradi egyházakat a tudomány, mely a fejlődést tette alapelvévé, legyőzte. Az egyházak maradisága miatt támadt örökös revoluciók helyére sok elvonás, az erősbödő ösztönök, uj kedólyizgal- mak és a sok képzeleti fogalomnak átminősülése könnyen megmagyarázzák. A legerősebb változások azonban a nemi érzékek terén állanak be. Eltévelyedés könnyen beállhat, különösen ha nincsenek résen a szülők és nevelők. Szükség esetén a leányokat az anya, a fiúkat az apa oktassa ki a szükséges ismeretekre, hogy ezáltal későbbi bajoknak elejét lehessen venni. Még egy fontos, az elfáradhatás jelenségét kell megbeszélnünk. Minden munkánál legyen az testi vagy szellemi, meghatározott idő után természet szerint beáll, többé vagy kevésbé való gyengülése a munkaképességnek, egy állapot, amit elfáradásnak nevezünk. Sokoldalú és különböző utakon végzett kísérletek, amelyekben pedagógusok, pszichológusok és orvosok egyenlő módon vettek részt, mindenkorú ifjúságra nézve egyértelmüleg beigazolták, hogy a szellemi munka, amint azt a tanitásban és egyébként is végezzük, szellemi kifáradást okoz, amely a végzett munka minőségcsökkenésében fejeződik ki. A szellemi munka neme befolyással van az elfáradás fokára, úgy, hogy a tanítás tárgyai meghatároa tudomány békés fejlődése lép. „A tudomány pótolja a vallást.4* A protestáns egyházak egyelőre még életképesek s jövendőjük is van, mert a tudományos fejlődéssel szemben nem helyezkedtek a merev ma- radiság álláspontjára, a tudományos fejlődés számára azonban már a protestantizmus is túlhaladott álláspont. így gondolkozik Ostwald a vallásról s egyházakról s természetes, hogy a haladás kerékkötőivé a papokat teszi. A papok hatalmi vágya élteti s tartja fenn az egyházakat; ők találták ki a minden régihez való ragaszkodást s azt, hogy a legnagyobb bűn az Isten akarata ellen való lázadás, az „engedetlenség“, mert ezzel saját tekintélyüket támogatják. A monizmus programmja a tudomány eredményeinek az elismerése. Nem az „a priori egységéhez való ragaszkodás, „mintha a világ egy helyről vagy egy pontból eredt volna“, hanem felismerése annak, hogy e világ chaoszában minden egység felé törekszik, összefügg egymással. Azért a monista tudományos világnézetet alkot magának, melynek tartó oszlopai a fejlődés és a létért való küzdelem gondolata s a természettudományok jövőt formáló hatalmában való hit. A legfőbb törvény az ú. n. energetikus imperativus, amely igy hangzik: „Az energiát ne pazarold el, hanem használd fel!“ Ez a törvény szabályozza, irányítja egész életünket, minden törekvésünket, nemcsak a technikában, hanem az — erkölcs terén is! A keresztyén nagy parancsolat helyére pedig, — „mivel a szere- tetet nem lehet senkire ráparancsolni“ — ez a törzott sorrend, elfáradási skála szerint következnek. Mathematika, régi nyelvek és a kívülről tanulni valók nehezebbek, például mint a történelem, földrajz vagy a természetrajzi tárgyak közbeiktatott szünetek általában kedvező hatásúak. Ami időt igy elveszünk a tanításból, a jobb minőség révén gazdagon megtérül. Hatalmas változásokat követelnek a tantárgyak beosztásában, csoportosításában. Azt követelik, hogy engedjék be a modern életet is az iskolákba. Ne annak túlzásait, hanem csupán a hiteles igazságokat, mert csak igy nevelhetünk a kornak megfelelő, helytálló embereket. Az ember ne zárkózzék el még tanuló korában sem korának követelései elől, mert a nemzetek mai technikai és faji harcában az iskolának az ideális értékek mellett első sorban ismereteket kell közölnie, amelyek az élet harcában gyakorlatilag alkalmazhatók, de nem kevésbé kell az iskolának az egészség őrének, ápolójának és az ifjúság védelmezőjének is lennie. (Vége.)
