Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-13 / 15. szám
1912. április 13 7. oldal Evangélikus Lap. 15 sz. Egyveleg. Krisztus szolgája. A nyitrabajnai római katho- likus plébános Boll János nem igen követte Krisztus urunk parancsát, amely igy szól „Békesség néktek !M Harcot prédikált a szószékről azok ellen a képviselőjelöltek ellen, akik nem tartoztak a néppárthoz. A nyitrai törvényszék izgatásért 3 napi fogház és 20 korona pénzbüntetésro Ítélte. A pozsonyi királyi tábla a büntetést 14 napi fogházra és 100 korona pénzbüntetésre emelte fel, amely Ítélet jogerős, miután a Curia a semmisógi panaszt visszautasította. * Fülgyónás. A katholikus hitoktató meghagyta a fiúknak, kik első gyónásra készültek, hogy gondolkozzanak felette miben vétkeztek, hogy el legyenek készülve, mit gyónjanak. — Hát hogy tudjuk mi azt? — kérdezték a fiúk. — Olvassátok el a tiz parancsolatot, azután magatokba szállva, minden egyes parancsolatnál kézdezzétek meg magatokat, vétkeztetek e ezen parancs ellen. A fiúk szót fogadtak, figyelemmel elolvasták a tiz parancsolatot és erre a kis Elemér odaszalad mamájához és mondja neki: — Mama, én paráználkodtam! — Mi jut eszedbe, bohó gyermek, hisz te nem is tudod, hogy mi az a paráználkodás ? — Éppen azért, mert nem tudom, csak az lehet az én vétkem. A többi parancsolat ellen nem vétetem, hát csak ez ellen véthettem. „Ne paráználkodjál 1“ Mama, mit jelent az paráználkodni ? HÍREK. A „Theológiai Szaklap“ előfizetőit tisztelettel értesítem, hogy az első és második szám husvót után együttesen jelenik meg. Ez egyetlen mngyar tudományos folyóiratunk most kezdi meg tizedik évfolyamát. Fentartása nem volt könnyű, támogatása nem volt nagy. A iheologiai tudomány művelőit és az irodalom barátait kérem, karolják fel folyóiratunkat. Az előfizetés egy évre 6 korona. Cikkek és előfizetési pénzek Budapest, IV., Deák-tér 4 címre küldendők. A szerkesztőség tagjai: Bilkei Pap István, Hamar István, Pokoly József, Tüdős István dr. Raff'ay Sándor, feleld» szerkesstő. A győri evangélikus szeretetház felavatása Március 24 én adták a győri evangélikus szeretetházat magasztos rendeltetésének, Horváth Sámuel esperes bevezető imádsága után dr. Fischer Gyula egyház- községi felügyelő mondott megnyitó beszédet, méltatva az ünnepély jelentőségét, üdvözölte az ünnepélyen megjelenteket, a város polgármesterét, főjegyzőjét, tanácsosát, a testvér református egyház képviselőit s az egyesületek kiküldötteit. Az ülés megnyitása után Gyuráte Ferenc püspök tartotta meg nagyszabású felavatási beszédét, többek közt ezt mondván: „A nap — úgymond — a föld ápolója és éltetője. Az erkölcsi világban az éltető nap Krisztus Jézus, az igazság és szeretet megtestesitőjo. Ő tárja elő a szorotet tanát, melyen Istent az ember követi. A kor haladásával minden változik. Változnak a törvények, változnak a jelszavak, de Jézus mindig ugyanaz marad, a benne testet öltött ige halhatatlan. A hit, remény és szeretet állandó lesz, mig fájdalom és könny marad. A győri gyülekezet megértette az idő szavát. Megalkotta a szeretetházat. Forrást nyitott, melyből a szeretet árad s igy nemcsak szóval, de tettel is dicsőítik a mennyei Atyát. Megértették, hogy nemcsak magunkért születtünk, hanom másokért is kell munkálkodnunk s ebben a munkájában igaz örömet találni, ez méltó az emberhez.“ Ezek után a Szentegyház nevében átadta az egyháztanácsnak a fölavatott és megáldott szere- totházat. Pálmay Lajos ismertette ezután az építés történetét. 1884-ben az addigi árvaház alkalmatlan lett. Kérésükre a város adott telket, melyet később tízezer korouával megváltott. Szerény tervet készitettek ekkor, de néhai dr. Fischer Sándor buzgalma, Bálint Mihály 60.000 koronás adománya lohetővé tették nagyobbszabású terv kidolgozását. Köszönetét fejezte ki végül azoknak, kik nagyobb adományokkal járultak az építéshez és fentartashoz. Az árvák nevében egy kis árva fiú, Huber Dani mondott megható bőszedet, melynek hallatára kicsordult a hallgatóság szemeiből a könny — a szánalom és öröm könnye. Dr. Fischer Gyula zárószavai után Isó Vince lelkész mondott imát, majd a kar énekével az ünnepély véget ért. A szatmárnemeti-i evangélikus egyház templomegyesülete Megható meleg ünnepe volt virágvasárnap a 8zatmárnémeti-i evangélikus egyháznak. Miután temploma építési költségeinek fedezésére az országos könyöradománygyüjtési engedélyt megkapta, maga az anyagiakban szegény (híveinek zöme tisztviselő és iparos), de lelkesedni tudásban élő és állandó buzgóságban az ősök emlékéhez méltó ifjú (csupán négy éve alakult) egyház is teljesíteni akarván kötelességét: templomegyesület alakítását vette tervbe. E célból virágvasárnap előzetes értekezletet tartott, melyen Duszik Lajos lelkész hatalmas beszédben hívta fel a kis gyülekezetei az egyesület megalakításának kimondására s a templomalap gyűjtéshez leendő hozzájárulásra. Az állami iskolának istentiszteleti célra szolgáló tantermét zsúfolásig megtöltő szépszámú közönség lelkét megkapta a nagy pillanatokat teremtő ihletés. Rég letűnt idők lelke visszatért a késő unokákba. Nemcsak egyhangúlag, lelkesedéssel fogadta az egyház közönsége a templomegyesület tervét, hanem az alapszabályok jóváhagyásáig megalakitotta azt s betöltötte a főbb tisztségeket: elnöknővé: Markóné-Radvány Alice úrnőt, alelnöknővó az egyház felügyelő nejét, Szláviné-Karkalics Margit ref. úrnőt, alelnökkó: Thurner Albert másodfelügyelőt, jegyzővé Sárkány József banktisztviselőt és pénztá