Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-06 / 14. szám

1912. április 6

Evangélikus Lap. 14. sz.

7. oldal

mindenkinek egyetlen jogosult és igaz célját magamagában, vagyis abban jelölte meg, akit közös szóval mindnyájan Istennek nevezünk.

A léthez és élethez való ez egyedül helyes viszonyból erednek mindazon előttünk ismeretes vallási tanok, amelyeknek csirái már az őskorban megtalálhatók a pythagoreusoknál, a therapeutháknál, az essenu- soknál, az egyiptomiaknál, a persáknál, a brahmánok- nál, a buddhistáknál, illetőleg ezek legkiválóbb szellemi képviselőinél s amelyek a legtisztább és legtökéletesebb alakban az eredeti, a hamisítatlan keresztyénségben, a Jézus evangeliomában jelentkeznek. A világnak és életnek e felfogásából sarjadnak az összes régi és újabb, ebből sarjad a jelenkori igazán kegyes és hivő lelkek minden vallási gondolata, érzése és cselekvése s ezen épül majd fel a jövő, felekezeti korlátokat nem ismerő, az egy Istenben, mint mindnyájunk szerető Atyjában, egyetemes testvéri közösséggé alakuló világraszóló, dicső, fenséges, boldogságos szent vallása.

E három vallási csoportba minden vallás besorozható s nincs ember ezen a világon, aki azok közül valamelyikbe ne tartoznék. És ez igen természetes, mert nincs gondolkodó ember, aki önmagáról és ahhoz a világhoz való viszonyáról, amelyben élnie kell, valamelyes képzetet ne alkotna. Az a közönségesebb s épp a műveltebb körökben elterjedt nézet, hogy a magasabb szellemi képzettséggel biró embereknek vallásra többé nincs szükségük, voltaképp csak annyit jelent, hogy amennyiben az illetők már kinőttek egyik vagy másik vallásfelekezet elavult formái közül, egész öntudatlanul beleolvadtak más alantasabb vallásközösségbe vagy visszaestek talán éppen a legalsó fokra, a merőben érzéki és önző, ne mondjam állati élet körébe, vagyis anyagimádókká lettek. Mert ember vallás, vagyis a világhoz való valamelyes viszony nélkül épp oly kevéssé képzelhető, mint ember szív nélkül. Lehet, hogy az illető nem tudja, hogy neki vallása van, aminthogy sok ember nem tudja azt sem, hogy szive van, de azért vallása épp úgy van, mint szive, mert ezek nélkül az ember nem élhet.

De ellenvethetné valaki, hogy hiszen az ember e világhoz való viszonyának megállapítása nem a vallás, hanem a tudomány s különösen is a filozófia dolga. Tolstoj figyelmét nem kerüli ki ez az ellenvetés sem,

mert épp abban látja a vallásra, tudományra és erköl- csiségre vonatkozó, kiváltképpen a művelt körökben uralkodó nagy fogalomzavarnak okát.

(Folyt, köv.)

A zsinat előtt.

Nagy figyelemmel és meleg érdeklődéssel olvastam az „Evangélikus Lap“ f. évi 13-ik számában „Zsi- nati előmunkálatok“ cime alatt közölt indítványokat a lelkészi fizetés minimumának biztosítása tárgyában.

Talán nem fogja hívatlan tolakodásnak venni e becses lapnak érdemes szerkesztője, ha e fontos kérdésben felmerült sokféle indítványokra nézve én is aki a bizottságnak már tagja nem vagyok — megteszem igénytelen észrevételeimet. Teszem ezt őszinte jóindulattal a csekély fizetéssel biró lelkészeink nehéz sorsa iránt, — és azon törekvéssel, hogy e tekintetben végre- valahára jó célt érjünk el.

De lehet-e célt érni ott, ahol annyiféle indítvány és eltérő vélemény nyilvánul, mint itt az egyház fővezérei között?

Nézetem szerint az albizottságnak azon javaslata, mely szerint „rendes lelkésznek hivatala után járó ösz- szes illetménye, tisztességes lakáson, kerten és a megállapított stólán kívül legalább 2400 korona alapfizetés és hat ízben 200—200 korona ötödéves korpótlék adassék“, egészen helyes volt. Az is helyes javaslat volt, hogy „amig ezen fizetési minimum az *1848. évi XX. t.-c. alapján kötelezően életbe léphetne, addig rendes lelkésznek hivatala után járó évi összes illetménye, tisztes lakáson és kerten kivíil 1600 koronánál kisebb nem lehet.“

Ezen az alapon lehetett volna célt érni; de akkor is csak úgy, ha az összes főhatóságok, a rokon más hazai protestánshatoságokkal egyetértve, lépett volna fel a hazai összes protestáns papok érdekében !

Nem tudom eléggé hangsúlyozni abbeli erős meggyőződésemet, hogy együttérzésben és egyetértésben van az erő; és hogy sem a magát önámitóan „egyetemes cv. egyháznak“ nevező négy ev. egyházkerület; sem az erdélyi szászok, sem külön a hazai reformátusok egyeteme, sem külön a hazai unitárius egyház nem fog célt érni, amig az 1848 XX. t.-c. becsületes végrehajtását nem fogják teljes egyetértéssel követelni.

Az „EVANGÉLIKUS LAP“ teljes első évfolyamát egyházi és iskolai könyvtáraknak és evangélikus lelkészeknek 4 K 60 fill, beküldése ellenében szállítja az Evangélikus Lap kiadóhivatala 4* 4f € 41 € Budapest, II., Fő-utca 4. szám. &&&!*»