Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-30 / 13. szám

2. oldal. Evangélikus Lap. 13. sz. Lelkészi működésének áldásos voltáról hálá­val emlékeznek meg mindazok, akik vele érint­kezésbe léptek. Kegyessége, erkölcsi tisztasága, istenfélő élete fényes mintaképül szolgált egész nemzedékeknek. Egyházközsége és esperessége több ízben fényes bizonyítékát adták iránta való tisztele­tüknek és szeretetüknek. Boldog házas életet élt 44 esztendeig for­rón szeretett hitvesével született Kéler Mathild- dal. Midőn 1894-ben ezen őrangyalát, lelkének jobb felét elvesztette, kedélye elborult, lelki ereje megrendült. Hivatalos kötelességeit csak fájdal­mas erőlködéssel folytathatta. Gyülekezete nagy fénnyel készült megünne­pelni 50 éves lelkészkedésének örömnapját. De ő ennek elejét vette és 1896-ban lemondott hivataláról. Nyugalom után vágyott és azt meg is találta gyermekei körében. Az élet zajától visszavonultan besztercebányai csendes házában és virágos kertjében élte le a nyugalom napjait s ámbár a súlyos csapást, mely őt nejének el­vesztése által érte, nem heverte ki többé, szel­lemi frisseségét megőrizte élete végéig. Nagy­számú családja körében boldogan fejezte be életét, látván gyermekeit, unokáit és szép­unokáit. Emlékezetét családján és egyházán ki­TÁRCA. Vallásos testületek versenye. Irta .‘ Sass János. A protestantizmus az önálló, szabad gondolko­dás szülötte s egyszersmind zászlóvivője. A szabad gondolkodás vezeti reformátorainkat, hogy a keresz- tyénséget a századok folytán emberi érdekből szár­mazott tévirányoktól megtisztítsák. Érvényre emel­ték a magasztos eszmét, miszerint az ember az ő lelkiismeretével semmi földi hatalomnak, egyedül a mindentudó Istennek a mennyei atyának felelős és reá nézve e tekintetben a többség szavazata sem kötelező. A protestantizmus nem támaszkodik sem ősrégisógre, sem faji különállásra, sem anyagi hata­lomra. egyetlen egy kincsnek van birtokában s ez az egyéni szabadság, a lelkiismeret függetlensége- Ezen az állásponton egyedül üdvözítő egyház az egyének különfélesége folytán nem lehetséges. Reám és hitsorsosaimra nézve bizonyára az a vallás leg­1912. március 30 vül hazánk határain túl is sokan őrzik kegye­lettel. Nyugodjék békében! Emlékezete közöttünk is áldott legyen! H. A. Zsinati előmunkálatok. Egy megbukott indítvány. A zsinati nagybizottság a múlt héten tár­gyalta az albizottságnak az E. A. V. részére vonatkozó javaslatnak a lelkészi fizetés mini­mumát megállapító szakaszát. Amint már lapunk 11. számában közöltük, az albizottság által ja­vaslatba hozott szöveg ez: „Rendes lelkésznek hivatala után járó évi összes illetménye, tisztességes lakáson, kerten és a megállapított stólán kívül legalább 2400 korona alapfizetés és hat ízben 200—200 ko­rona ötödéves korpótlék. Míg ezen fizetési mi­nimum az 1848. évi XX törvénycikk alapján kötelezően életbeléphetne, addig rendes lelkész­nek hivatala után járó évi összes illetménye, tisztességes lakáson és kerten kívül 1600 ko­ronánál kisebb nem lehet. “ Az egyetemes ügyész az „Evangélikus Lap“ 11. számában közzétett álláspontjának megfele- lőleg ezen szakasz második pontjának törlésé­vel más szöveget indítványozott, amelynek lé­jobb, legüdvözítőbb melyben nevelkedtünk, melyben élünk, melynek tanításaiból táplálkozik egész lelki életünk; de viszont más felebarátom az istenimádás más alakját találja egyéniségéhez mérve legmegfele­lőbbnek és nekem nincs jogom azt állítani, hogy másokra nézve is az én vallásom volna a legjobb, annál kevésbé tagadhatom meg más vallású felebará­tomtól a testvéri szeretetet. Jézusunk legfőbb törvé­nyének: szeresd felebarátodat, tehát ez az álláspont a legtökéletesebb alakja. Az egyén feltétlen szabadságán alapszik a pro­testáns ember megigazulásának módja is. Nem ha­landó ember előtt, hanem közvetítés nélkül a min­dentudó Isten előtt vallja és bánja meg bűneit és azon tudatban, miszerint birájánál tudva vannak az ő szívének legtitkosabb gondolatai is, bűnbánatát gyermeki őszinteséggel, szíve szerinti megalázással s föltétien bizalommal végezi; az Isten törvényei sze­rinti életre pedig nem a poenitenciától való félelem­ből, hanem a mennyei atya iránti szeretet és hodoló tisztelet által ösztönöztetve határozza el magát. E

Next

/
Thumbnails
Contents