Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-09 / 10. szám
10. oldal. Evangélikus Lap. 10. sz. 1912. március 9. fővárosi egyházak az evangeliomi egyház érdekei ellen, hogy ilyen drákói eljárással akarnak bennök rendet csinálni, mivel szolgáltak rá arra a büntetés számba vehető bánásmódra, amellyel a zsinat megakarja őket fosztani önrendelkezési joguktól és állandó gyámság alá akarja őket helyezni ? És aztán felmerült bennem a kérdés: vájjon micsoda jogalapon akarja a zsinat ezt a kérdést az egyes egyházak akarata ellenére parancsszóval megoldani ? Talán csak nem értelmezik a zsinat jogkörét olyformán, hogy az túlteheti magát magyarhoni egyházunk százados történelméből és az evangeliomi protestantizmusból folyó azon alkotmányos jogelven, hogy az ág. hitv. evang, egyházban minden hatalom az egyházközségből ered? Tudvalevő, hogy ez ügyben az érdekelt egyházak mintegy másfél évtizeddel ezelőtt már folytattak tárgyalásokat és tanácskozásokat, ezekben azonban nem vezettek eredményre. Szerény nézetem szerint az egyesítést csakis az érdekelt egyházak mindegyikének önkéntes hozzájárulásával lehet megvalósitani. Senkinek nem lehet joga az evangeliomi szabadság megsértésével olyan egyházakat, amelyek történelmi múlttal bírnak és különállásukat továbbra is megakarják őrizni, mert elegendő erőt és képességet éreznek magukban arra, hogy feladataikat továbbra is lelkiismeretesen el tudják végezni önállóságuknak feladására kényszeríteni. Fel kell ugyanis tennünk, hogy az egyesülni vonakodó egyházak ép oly komolyan törődnek az evangeliom érdekeivel, mint azok, akik az egyesítést sürgetik. Tagadhatatlan ugyan, hogy kívánatos volna bizonyos ügyekben a fővárosi ev. egyházak egyöntetű, egységes eljárása. Ilyen ügyek főkép a hívek nyilvántartása, megadóztatása és a hitoktatás ellátása. De azt hiszem, hogy ezekben az ügyekben az egységes eljárást sokkal könnyebben lehet elérni, mint a tervezett egyesítés útján. Hiszen a budapesti egyházközségek — s azt hiszem, hogy a kispesti-erzsébetfalvi egyházközséget nyugodtan lehet ez ügyekben fővárosi egyháznak tartani, előbb-utóbb politikailag is Budapesthez fog tartozni — amúgy is egy esperességet alkotnak. A váci egyház e társaságban legkevésbbó sem képezi annak akadályát, hogy az esperesség behatóbban foglalkozzék a kebelbeli egyházközségek ügyeivel s azokat a hátrányokat, amelyek jelenleg a különféle adóztatási és hiányos nyilvántartási eljárásból származnak, a maga hatáskörében megszüntetni igyekezzék. Minek akarnánk új szervezetet létesíteni az evangeliomi szabadság s a szerzett jogok megcsorbításával ott, ahol törvényes alapon van életképes szervünk, amely teljesen meg tud felelni azoknak a céloknak és reménységeknek, amelyeket az egyesített egyház működéséhez fűznek ? Itt is áll az, hogy nem új intézmények kellenek, hanem emberek, lelkes férfiak, akik a régi formákat meg tudják tölteni új tartalommal, akik a létező keretekben meglevő és mozgósítható szellemi és anyagi erőket fel tudják ébreszteni és azokra a pontokra irányítani, ahol működésük és hatásuk kívánatos. Nekem az a meggyőződésem, hogy a központosítás, amely különben református testvéreinknél sem sikerült oly mértékben mint remélték, a budapesti egyházközségek életére nem volna oly jó hatással, mint azt az egyesítésre törekvők várják, mert azt a csekély érdeklődést, amely most az egyes egyházakban a híveknél az egyház különböző ügyeinek intézése körül észlelhető, az egyesítés nem hogy fokozná, hanem még lanyhábbá tenné. Jelen soraimmal nem az a célom, hogy a dr. Kéler Zoltán úr által szerkesztett és a zsinati albizottság részéről elfogadott törvényjavaslatot részleteiben bíráljam, hiszen érdemileg nem is foglalkozom vele. De elvi szempontból tiltakozni kívánok azon eljárás ellen, amely a budapesti egyházak és egyhástagok autonom jogait készül megsemmisíteni. Biztosan tudom, hogy e tiltakozásommal nem állok egyedül a budapesti egyházak hívei között, nagyon örülnék azonbaD, ha nálam szélesebb hatáskörrel biró egyének is nyilvánítanák mielőbb e dologról felfogásukat. Budapest 1912 febr. 22. (Sz.—A.) HÍREK. A minisztériumból. A vall. és közokt. minisztérium egy ág. h. ev. gyülekezet ingyen tanszerekért felterjesztett kérvényre azt a választ adta, „hogy a kérelmet ezúttal megfelelő fedezet hiányában nem teljesítheti. Egyben felhívja az egyházi főhatóságot, hogy mivel a rendelkezésre álló fedezet keretében ez idő szerint csak a már régebben beérkezett kérvények vehetők figyelembe, ily kérvények legalább 4 évig egyáltalán ne terjesztessenek fel.“ tízépen fest ez a jóakarat u figyelmeztetés amellett, hogy derüre-borura állít fel az állam róm. kath. gimnáziumokat állami pénzen. A zsinat elökészitése. A zsinatot előkészítő bizottság f. március hó 20 án és következő napján ülést tart az albizottsági munkálatok tárgyában. A tiszai ág. h. ev. egyházkerület püspöke a következő kérdőpontokat ajánlotta az egyházmegyei lelkész! értekezletek figyelmébe: 1. Miben keresendő az evangélium lényege ? 2. Mily határokig terjed az evang. theológus szabad kutatási joga s mely határoknál kezdődik s hol végződik a hitvallás kötelező ereje ? 3. Milyen irányt vegyen az uj egyetemes magyar énekeskönyv szerkesztése? 4. Mik volnának a teendők a gyermek-istentiszteletek, vasárnapi iskolák, adventi és böjti istentiszteletek meghonosítása körül ? 4. A reformáció 400 éves fordulójának emlékére milyen intézményt létesítsen egyetemes evang. egyházunk ? 6. Kerületi lelkószegyesületet, vagy a dunántúlihoz és a ‘református egyházkerületekben
