Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-09 / 10. szám
1912. március 9. Evangélikus Lap 10 sz 3. oldal hittan között, mint az az áthidalhatlan ellentét mely dr. Szelényi Ödönnek, a pesti ág. h. ev. magyar egyház által az első díjjal jutalmazott „az evangeliomi kereszténység világnézete“ című munkájának I. és II. része között szembeszökik. Igen sok helyet idézhetnék, amely ezen ítéletemet megerősíti, de csak a hittételek (dogmák) jelentőségéről szóló 9. §-ra utalok (46. lap). Ebben mondja Szelényi: „A dogmák változhatnak és változnak is, anélkül, hogy az evangélium lényeges változást szenvedne“ „Magukon viselik az illető kor gondolkodásmódjának a nyomait és mindenképen emberi alkotások, azért őket a gondolkodásmód és világnézet megváltozásával megfelelően át kell alakítani, amit a protestantizmus elve nyilván meg is enged.“ „Mindezekből következik, hogy a dogmákat tisztelni kell, mint örök vallási igazságok becses burkát, míg csak ellent nem mondanak a tudománytól véglegesen megállapított igazságok nak, amikor is átalakítani és fejleszteni szükséges.“ Ezzel szemben aztán a hittani részben a dogmákat mégis úgy tanítja, amint azokat nem vallásunk megalapítója, hanem középkori elfobotegség alapján is. Mi a javaslatból vettük át az elvet minden következményei ve). Előbb csináltuk meg a törvényeinket mint a németek és midőn ezek javaslatukat tárgyalva, belátták, hogy a vétkességi elv túlhajtasa az egyén szabadságát céltalanul lábbal tiporja, bevették bontó oknak a gyógyít hatatlan elmebetegséget is, ez azonban reánk nézve már késő volt. Ezzel szemben az erdélyi unitáriusok házassági joga, amely különben eredetére és alapolvére nézve azonos volt az általános német protestáns házassági joggal és a szertartás szab idelvü magyarázatán alapszik, abból indult ki, hogy a házasság alapja es elemi lótföltétele a hitvestársi szeretet és hogy az oly viszonynak, moly ezt a léifóltótelt nélkülözi, nincs létjogosultsága és hogy sem az ember egyéni szabadsága, sem a társadalom érdeke szempontjából nem kívánatos, hogy ily viszony kényszerrel fentartassék és az ily viszonyból való szabadulás az állam által megakadály oztassék. Kétségtelen, hogy a házasság megvódelmezé.>e társadalmi érdek is, és hogy nem szabad ezen kérdés megoldásánál csupán az egyéni szabadság és az egyéni boldogság érdekeit szem előtt tartani. Miután a házasság, mint az a legbensőbb és legszorosabb gult szerzetesek a katholikus egyház zsinatain megállapították. Mert kénytelen úgy tanítani! És ebben a kényszerűségben van a mi felekezetűnk átka, ez az a bilincs, amely bennünket a középkorhoz láncol. Ebben a nagy átalakításban azonban, amelynek küszöbén vagyunk, a legóvatosabban kell eljárnunk. A haladásban és fejlesztésben is konzervatívoknak kell lennünk. Ami még erősen tart, azt nem szabad idő előtt bolygatnunk. Figyelemmel kell lenni kiváltképen arra, hogy a mi népünk zöme még nem érett a vallási reformra. De ott ahol a félmüvcltség döngeti a hit kapuit, ahol a szocializmus szembeszáll a keresztény- séggel, ott a felvilágosodás fegyvereivel kell kűz- denünk, mert ott semmi más tekintély, legyen az biblia vagy római pápa, nem imponál. Az én álláspontomból kifolyó cselekvés szüksége hazánkban inkább a jövőben fog beállani, ami ki nem zárja azt, hogy ezt az irányt már most a theológiában és hitoktatásban is elő ne készítsük, sőt a művelt elemek vallási közönyének letörésére én más alkalmas eszközt nem tudok. Ám közösítsenek ki, igen tisztelt uraim! de kötelék, mely a családot megalkotja, a társadalmi agyúidét alapját is képezi, a társadalom érdeke mindent elkövetni, hogy ez a kötelék lehetőleg épségben maradjon és könnyelműen fel ne bontassék. Igaz. hogy első sorban az államnak, mint a társadalmi rend őrénok a feladata és kötelessége a házasságot megvédelmezni, de az állam minden hatalmával nem képes ennek a feladatnak megfelelni, még pedig azért nem, mert azok felett a tényezők felett, amelyek u házasságot összetartják, vagy feldúlják, az állam nem bir hatalommal. Ezen a ponton a társadalomnak kell segíteni. A társadalomnak ezen a téren sokkal erősebb fegyverei vannak, mint az államnak. Ha az állami bíróság vétkesnek Ítél egy férfit, mert nejét tettleges bántalmazásokkal illette — ha vétkesnek Ítél egy nőt, aki az urát megcsalta — a mai társadalom egy kicsit talán inegbotránkozik az eset fölött, de azután napirendre tér fölötte és a szalonokban mindenki barátságosan kezet szőrit az elítéltekkel. Egy új házasság mindent reparál. Talán máskép lenne és talán sokakat visszatartana a házastársi kötelességek súlyos megsértésétől, ha a társadalom bojkottot mondana azokra, akik a házasság intézménye és ezzel a társadalmi rend ellen
