Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-16 / 38. szám

Evangélikus Lap. 38. sz

5. oldal

1911. szeptember 16.

— mert eddig ily eset még nőm fordult elő — csakis az évi iskolai szükségletek viselésében köto- los az iskola fenntartó egyház községi tagokkal egyenlő arányban osztozni, de az építkezési, vagy beruházási költségekben nem; különben, ha ezt méltánytalannak találjuk, pereljük be a gróf urat s majd elválik miként értelmezik a törvényt a jogászok. Szóval perre lépjünk ; de hát ki fizeti majdan a perköltségeket? Mi, az egyház ilyen perbo vakon nem mehetünk bele, mert a mostani klerikális világban valószínűleg mi maradnánk alul, mint a hogy a múlt esztendőben is a gróf úrral fiaskót vallottunk, amidőn az iskolai könyvtárra szóló 15 filléres díjat az ő cselédei tanköteleseitől 7'30 K. értékben be akartuk szedni, ő ezt megfizetni nem akarta, a tanfelügyelő őt ezalól fölmentette, mert, hogy ezt nem keli okvetlenül fizetni és az senkin sem hajtható be.

Szeretettel kérem tehát Nagyságodat, szíveskedjék a közérdek kedvéért ezen ügyet az „Evangélikus Lapw-ban közzétenni, hogy az adott feleletből okuljanak más egyházközségek is, s magunk is megtanuljuk, hogy pereskedjünk-e, avagy fizessük továbbra is a tanítót, iskolát, felszerelést, a tűzifát stb. s ők, akik nagyobb részben használják azt, nevessenek rajtunk, mert hát miből is álljon az az évi költségekben való arányos részesülés, ha mi felépítjük, felszereljük, kifűttetjűk az iskolát és a tanítót hivány szerint kifizetjük ? Avagy változtassuk meg a tanító híványát, a fizetési kulcsot, avagy zárjuk ki ezeket az iskolából, amit nem szabad megtennünk, avagy tagadjuk meg mi is a hozzájá- járulást s adjuk át az iskolánkat az államnak, aki már ezt két Ízben megtagadta ?

Szívesen elmondjuk ebben az ügyben véleményünket. A mint az Evang. Lap 26. számában közölt magy. kir. közigazgatási bíróság 1909. évi 3965. sz. Ítéletéből kitetszik, ezen legfőbb forum úgy értelmezi a törvényt, hogy a hitfelekezeti iskolába járó más vallásit gyermekek szülőinek az iskola költségeihez való hozzájárulás iránt az 1868. évi 38. törve. 45. §-ában megállapított kötelezettsége az iskola időleges használata fejé* ben fennálló ideiglenes kötelezettség. Ebből következik, hogy e kötelezettség csakis ama költségekre terjed ki, melyek az iskola évi rendes fentartásával járnak.

A patakaljai leányegyházban történt építkezés nem tartozik az iskolafentartás rendes költségeihez, hanem rendkívüli befektetés, a melyhez az iskolát ideiglenesen használó idegen vallású gyermekek szülői a közigazg. bíróság törvényértelmezése szerint nem kötelesek hozzájárulni. Ámde ha a közigazgatási bíróság ítéletének alapjául szolgáló rációt tekintjük, annak helyes alkalmazása mellett a patakaljai ügyben más eredményre jutunk. Az esetet ugyanis compli- kálja az a körülmény, hogy itt nem az iskolát látogató egyes katholikus gyermekekről, vagyis olyanokról van szó, a kik a nehány évi iskolalátogatás után az evangélikus iskolát többé igénybe nem veszik, hanem a földesúr mindenkori cselédeinek, a kik katholikusok és a kiknek gyermekei az iskolát, az egyesek ugyancsak ideiglenesen, az egész cselédség azonban állandóan használják.

A róni. kath. földesúrnak, aki úgylátszik elvből róni. katholikus cselédeket tart, érdeke hogy cselédeinek gyermekei az evang. iskolában állandóan oktatást nyerjenek, ő tehát nem csak ideiglenesen, hanem tekintve, hogy a kilépő gyermekek helyébe folyton új gyermekek lépnek be, állandóan veszi igénybe az evang iskolát. Ebből következik, hogy a patakaljai evangélikus egyház nem csak az iskola rendes fentartásának, tanító fizetése, fűtés, világítás, szolgabére, tatarozás stb. költségeit, hanem a 12000 koronába került építkezési költséghez való hozzájárulást is követelheti a földesúrtól. Véleményünk tehát az — habár a sikerért jót nem állunk, hogy az ügynek közigazgatási úton való eldöntését meg kell kísérelni, a járulékot a földesúrra ki kell vetni és ha a szolgabíró a behajtást megtagadja, fellebbezni kell a közigazgat, bizottsághoz és utolsó fokon a közigazgatási bírósághoz. Költség ebben az ügyben nem lehet sok, sőt talán semmi, ha — a mint illik — az espe- rcsségi ügyész az egyház képviseletét ingyen elvállalja.

Ki kellene mutatni községi bizonyítvánnyal, hogy a földesuraság katholikus cselédei az évek hosszú során át, tehát állandóan használják az evang. iskolát, hogy a községben más iskola nincs és hogy a kormány az iskola államosítását ismételten megtagadta. Arra is lehet hivat- kozni, hogy az 1868. évi 38. törve. 45. §-a szerint nincs jogosítva a patakaljai leányegyház a katholikus gyermekeknek az iskolába való felvételét megtagadni, mert ez a szakasz imperative intézkedik, hogy ezen gyermekek a létező felekezeti iskolába fognak járni. A hatóság is valószínűleg így fogja magyarázni a törvényt, habár szó fér hozzá, mert a törvény szó szerint ezt mondja:

„Ott pedig, a hol a más hitfelekezetekhez tartozó gyermekek száma a 30-at el nem éri, ezen gyermekek is, a mennyiben szülőik oktatásukról más úton nem gondoskodnának, a létező felekezeti iskolába fognak járni.“ Ott tehát, a hol mint Patakalján a katholikus gyermekek száma a 30-at meghaladja az evang egyház az idegen vallású gyermekeket saját iskolájába felvenni nem köteles.

Ez azonban csak aira a felelet, hogy „quid iuris?“ Ami evangélikus keresztyén álláspontunk-