Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1911. január 1.

Evangélikus Lap. 1 sz

9. oldal

Evangélikusok küldöttsége a minisztereknél. ♦

Az egyetemes felügyelő által vezetett körülbelül 30 tagból állott küldöttség f. évi december hó 9-én megjelent a miniszterelnöknél és a vallásügyminiszter nél az 1848 : XX t c. végrehajtása, a lelkészi kongrua felemelése és a korpótlék rendszeresítése tárgyában az egyetemes gyűlés által elhatározott és alant egész terjedelemben közölt felterjesztés beadása végett. Az egyetemes felügyelő pár szóval jelezte, hogy az egye temes gyűlés elhatározta a felterjesztést és annak benyújtását. ő tehát benyújtja azt A miniszterek a küldöttséget igen szívesen fogadták és megígérték, hogy az evangélikusok kérelmét a lehetőség szerint támo gatni fogják. A vallásügyi miniszter különösen igen melegen fejezte ki a testvéri szeretet érzelmeit, amelyekkel ő az evangélikusok iránt viseltetik. A miniszter- elnök megjegyezte, hogy a jövő évi költségvetésbe, már nem lehet a szükséges összegeket felvenni.

Azóta azonban a pénzügyi bizottságban a kormány kötelező Ígéretet tett, hogy az e célra szükséges összeget az 1912. évi költségvetésbe felveszi.

A felterjesztés a következő:

Magyarországon az állam és az egyház közötti viszonylatokban a keresztyén vallás behozatala óta az az elv volt érvényességben, hogy az egyház szellemi és anyagi támogatása állami érdek, hogy tehát az állam arról gondoskodni köteles, hogy az egyház vallási és közművelődési céljait érvényesíthesse.

Ezen elvet az 1848-iki törvényhozás magáévá tette és azt az összes bevett vallásfelekezetekre alkalmazván, véget vetett annak a százados igazságtalanságnak, amely ez elv alkalmazásából a protestáns egyházakat kizárta.

Ámde az 1848 iki törvény ezen magasztos elvi kijelentése évtizedeken keresztül csak a papíron maradt, sőt mai nap. vagyis hatvankét esztendővel a törvény- hozás elvi kijelentése után. a törvény végrehajtása csak a kezdeményezés stádiumában van, a szükség pedig évről-évre nőttön-nő.

A két evangélikus egyház közös bizottsága most hét esztendeje „Vélemény" cim alatt egy emlékiratot nyújtott be a m. kir. államkormányhoz, amelynek első részében azon sérelmek soroltatnak fel, amelyek a 48 iki törvényhozás által kimondott vallásegyenlőségi elvbe ütköznek, második részében pedig azon szűk ségletek vannak felsorolva, amelyeknek fedezéséről a protestánsok saját erejükből gondoskodni nem képesek, amelyeket tehát a törvény alapján állami segély útján fedeztetni kívánnak. Ezek között a túlmagas egyházi adó leszállítása és a lelkészi fizetéseknek javítása játszanak főszerepet A szükséglet összegét mindkét protestáns egyházra nézve évenként körülbelül hat millió koronában számították fel.

Az emlékirat számításai messze elmaradtak a valódi szükséglet mögött, aminek oka részben a mindinkább emelkedő drágaságban is keresendő. Hogy csak egy tényre utaljunk, a lelkészi fizetéseknek az 1898 ik évi 14. törvénycikk által 1600 korona minimumra való felemelése —melyet az emlékirat nem kifogásolt — a lelkészek jogos létigényeinek és a mai drágasági vi szonyoknak már egyáltalában nem felel meg, mert ez a jövedelem, a napszámot 4 koronával számítva, a közönséges napszámos jövedelmével egyenlő és valóban lehetetlenség azt kivánni, hogy okleveles ember, aki gimnáziumot és theologiai akadémiát végzett, aki állásánál fogva hivatva van a társadalomban is szerepelni, ily napszámos jövedelemmel nemcsak maga tisztesége- sen megéljen, hanem még családot is fenntartson.

Szembeötlő, hogy az a három millió korona évi segély, amelyet az állam legutóbb mindkét protestáns egyháznak adott és amely már az emlékiratban is hiányosan felszámított szükségleti összegnek csak felét nyújtja, még megközelítőleg sem fedezi azokat a szükségleteket. amelyeknek fedezését az 1848. évi XX. törvénycikk alapján követelhetjük.

Jogos igényeink kielégítésének akadályaképpen mindég az állam pénzügyi helyzetére történik utalás. Ennek a kifogásnak azonban azzal a ténnyel szemben, hogy az állam a kultusztárca kiadásait az utolsó négy év alatt 50 millióról 90 millióra emelte anélkül, hogy a protestánsok jogos igényeit kielégítette volna, nincsen semmi jogosultsága. Az állami kultúrcélok dotálásánál mégis csak elsősorban azt kellene szem előtt tartani, hogy mindenekelőtt az a kötelező Ígéret, amelyet a magyar törvényhozás 62 évvel ezelőtt a protestáns egyházaknak tett, beváltassék

Hatvankét év hosszú idő és ha ebből 20 esztendőt, mint az abszolút kormányzás idejére esőt leütünk és az alkotmányos élet helyreállítása óta lejárt 42 esztendőt számítjuk is a köteles segélyt, és azt a már elismert 3 millió koronával számítjuk: éppen 120 millió koronát vont el tőlünk protestánsoktól eddig a pénzügyi helyzetre való utalás

Lényegesen megnehezíti az 1848 : XX. törvénycikk mielőbbi igazságos végrehajtását, hogy az ezen törvénycikkben kimondott egyenlőségi elvet legújabban helytelenül, a történelmi előzmények figyelmen kívül hagyásával, alkalmazták. Az 1848. évi XX. törvénycikk, midőn a bevett keresztyén vallásfelekezetek között az egyenlőséget és viszonosságot dekretálta, nyilván nem akarhatta azt, hogy a már az állam részéről gazdagon dotált római és görög katholikusok, úgyszintén a görög nem egyesült egyházaknak az állam a már adott dotációkon felül még külön évi segélyeket juttasson, mert hiszen ez, miután a protestánsok állami dotációt nem kaptak, nem az egyenlőség, hanem egyenesen az egyenlőtlenség megörökítése lenne — miért is teljesen elhibázott alkalmazása az egyenlőségi elvnek, midőn az állam erre való hivatkozással az utolsó években a róm. és görög katli. egyházakat a tanítói és lelkészi kongrua- törvényekben éppenúgy segélyezte, mint a protestánsokat, szem elől tévesztvén azt, hogy a római és görög- katholikus egyházak az államtól máris oly tetemes dotációkat kaptak, amelyeknek helyesen kezelt jövedelmei bői ezen szükségletek fedezhetők.

Nem irigységből, vagy rosszakaratból utalunk erre, de midőn jogos igényeink kielégítése folyton a pénzügyi helyzetre való utalással lesz megtagadva, teljes joggal vethetjük ellen, hogy az 1848. évi XX. törvénycikk szelleme és a történelmi tények által adott ezen igazság ellen való vétés a pénzügyi helyzetet méginkább súlyosbítja és ezáltal nekünk indirekte kárt okoz.

Az előbbi kormány megígérte, hogy az 1848: XX. törvénycikk 2. és 3. § ai végrehajtása tárgyában törvény- javaslatot fognak benyújtani, amelyben a protestánsok igényei intézményszerüleg fognak biztosíttatni. A protestánsok közös bizottsága már meg is választotta és a volt val-