Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-25 / 9. szám
I. évfolyam. 9 szám. Budapest, 1911. február 25. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. SZERKESZTIK Szerkesztőség: Hudapest,IV Deak-t>*r 4. ahova a lap szellemi részét illető minden közlemény kü dendö. RAFFAY SÁNDOR felelős szerkesztő. Kiadóhivatal: Budapest, II, Fő utca 4, ahova a lap előfizetési és hirdetési dijai küldendők SZTEHLO KORNÉL szerkesztő és laptulajdonos. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 korona, félévre 7 korona Egyes szám 40 fillér HIRDETÉSEK DIJA: Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 20 kor, féloldal 10 korona, ncgyedoldai 5 koiona Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Gróf Zichy János nyilatkozata a protestánsok sérelmei tárgyában. — Tárca: Dr. Szolár Ferenc: Régi Írások. — (Sz o.): Egyetemes gyűléseink. — Doleschall Lajos: Néhány szó egyházunk lelkészei helyes, törvényes elnevezéséről. — Vitéz Lajos: Válasz a „Quo ruitis" című cikkre. — Berzsenyi Jenő: Kemény szavak. — Hírek. — Hirdetések. Gróf Zichy János nyilatkozata a protestánsok sérelmei tárgyában. IV. A kegyurasági terhek kérdése. (Sz-o) Nem akarunk most annak kimutatásával foglalkozni, hogy a kegyurasági intézménnyel kapcsolatos teherviselés Magyarországon a közönséges egyházjogtól eltérően fejlődött ki a róni. katholikus egyháznak annyira kedvező irányban, amilyent egész Európában nem találunk. A jogállapot tényleg — per fás et ncfas — nálunk oda fejlődött, hogy ma szokáson alapuló jogszabály, hogy azok a szolgáltatások, amelyek a canonica visitatióról felvett jegyzőkönyvekben, mint a földesurat a róm. és görög kath. egyházzal szemben terhelő kötelmek be vannak jegyezve, a földbirtokokat dologi jogként terhelik és ezért ezek teljesítése, habár telekkönyvileg kitüntetve nincsenek, az ingatlan minden birtokosától, tekintet nélkül annak vallására, követelhetők. Megnyugvással vesszük tudomásul, hogy a miniszter ezen állapoton változtatni akar és azt Ígéri, hogy az „ily irányú törvényhozási intézkedésre a kellő alkalmat keresni fogja“. Ezen ígérettel szemben feleslegesnek találjuk annak hangsúlyozását, hogy a kegyurasági intézmény teljes megszüntetését nemcsak a vallás- és jog- egyenlőségre való tekintet, hanem a magánjogi jogbiztonság és forgalom érdekei is követelik. Sajnálattal, ki kell azonban jelentenünk, hogy azzal a móddal, amellyel a miniszter a kegyurasági intézményt, mint az ország nem katholikus lakosainak sérelmét megszüntetni véli, nem érthetünk egyet. Azt mondja a miniszter, az mutatkozik igazságos megoldásnak, hogy az ilynemű kérdések a birtok vétele alkalmával tisztáztassanak a teher megváltása által és e célból a dologi terhek előleges rendezéseit kötelezővé akarja tenni. Ez a megoldás semmiképpen sem tekinthető szerencsésnek. Először is abszolúte nem érinti azt a szerintünk legigazságtalanabb megadóztatást, mely a szabad kir. városokat, mint kegyurakat, terheli. Ezek a terhek nincsenek is kötve földbirtokhoz, hanem sok esetben a privilégiumokban foglalt kikötésen, legtöbb esetben szokáson alapulnak. Ezek nem lévén kötve ingatlanok birtokához, sohasem fog beállani az az alkalom, amelyet a miniszter a megváltásra felhasználni akar. De az állami tulajdont képező birtokoknál és a hitbizományi birtokoknál, amelyek a kegyurasági terheltség nagy kontingensét szolgáltatják sem alkalmas ez a megváltási mód, mert ezek a birtokok ritkán kerülvén eladásra, évtizedek, sőt évszázadok folyamán sem fog beállani az alkalom a megváltásra. A legnagyobb komplikációk állanak pedig be akkor, amidőn ily birtokokból egyes részek eladatnak. A kegyúri jog az ily részeladások által a kanonok szerint csorbát nem szenvedhetvén, az arány megállapítása a perek egész légióját vonná maga után. De a hitel és forgalom érdekei szempontjából sem találjuk keresztülvihetőnek ezt a megváltási kényszert. Annak a kegyurasági tehernek a megállapítása és készpénzben való értékesítése igen komplikált és hosszadalmas eljárást föltételez és ha azt mondaná ki a törvény, hogy a birtok eladása s telekkönyvi átíratása előtt előbb az egyházzal kell tisztába jönni és ezzel a megváltás iránt egyezséget kötni, ez mód nélkül akadályozná a forgalmat. Emellett elő
