Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-11 / 7. szám
6 oldal Evangélikus Lap. 7. sz. 1911. február 11. egy kilépett árvanövendék segíttessék, Fröhlich Frigyestől 500 koronát boldogult özv. Giergl Imréné emlékére, Seyderhelm Ernőnétől 400 és Lampreht Vilmostól 100 koronát. Fényes anyagi sikert eredményezett az 1910. évi Protestáns-bál is, amennyiben 6216 korona tiszta jövedelmet juttatott a nemes célnak. A választmány köszönetét szavazott a bál tevékeny rendezőségének, különösen pedig pálóci Horváth Zoltán dr. titkárügyésznek, a bál buzgó gazdájának, ki a bál sikere érdekében páratlan munkásságot fejtett ki. Elnök tudatja, hogy Bezerédy Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott megkereste őt az iránt, vájjon nem kaphatna-e alkalmas lányokat az árvaházból az állami selyemfonó műhelyekbe munkásokul, ahol kellő felügyeletben és jó ellátásban részesülnek. A lányoknak 13 éveseknek kell lenniök, kapnak havonta 30 koronát, amelyből 15 koronát levonnak eltartásukra, 15 koronát pedig javukra takarékpénztárilag gyümöl- csöztetnek 20 éves korukig, amikor az intézet kebeléből kilépve, mint önálló munkások alkalmaztatnak. A választmány megbízta az igazgatót a kérdés tanulmányozásával és javaslat előterjesztésével. Brocskó Lajos igazgató előterjesztésére felvétettek az árvaházba a következő árvák: 1. Nagy Bálint kocsi születésű, ref., 9 éves, anyja 7 gyermekkel maradt vissza, atyja pincemester volt. 2. Fáik Jakab bonyhádi, ev., 9 éves, atyja gelencsér volt, 5 árvát hagyott hátra. 3. Fliegler Irén budapesti, 10 éves, evang., apátián, anyátlan, 5 testvére van. 4. Szőke Lajos budapesti, 7 éves, ref., anyja 4 árvagyermeket gondoz, apja iparos volt. 5. Krumm Béla budapesti, ev., 9 éves, atyja légszeszgyári tisztviselő volt és elmezavara miatt a tébolydába került, nyugdijat nem kapván, felesége a mindennapi kenyér megkeresésére van utalva reggeltől estig, amiért fiát nem gondozhatja. Felvétetett a Blahunka- alapra, mely ily esetekre nézve is kedvezően intézkedik. 6. Vágó Imre szombathelyi, evang., 10 éves, atyja iparfelügyelő volt, anyja 3 gyermekkel maradt vissza csekély nyugdíjjal, amiből öreg szülőit is tartja. Pénzsegítésben részesülnek a következők: 1. Pet- renka szokolyai, evang., 9 éves, atyátlan, anyja nagy nyomorban él. Kap 100 koronát. 2. Miszli Julia bugyii, ref., 8 éves, anyja képtelen gyermekei gondozására betegsége miatt. Kap 80 koronát. 3. Rehák Etel budapesti, evang., 11 éves, apátián, anyja 4 apró gyermekével nagy nyomorban él. 4. Donáth Árpád makfalvai, ref., 10 éves, atyja gyógyszerészsegéd volt, anyja 3 gyermeket gondoz minden segítség nélkül. 5. Simon János munkácsi, ref., 20 éves, apátián, anyátlan, atyja vagyonos főszolgabíró volt, de koldusbotra jutott. A fiú az árvaháznak növendéke volt, ahonnan kilépve a saját erején küzdötte fel magát a gimnázium VII. osztályáig jeles tanulási eredménnyel. Arra törekszik teljes erejéből, hogy külmissziói lelkész legyen belőle. A választmány részére és a két előbbi árva segítésére 100—100 koronát szavazott meg. A patronage-egyesületek országos szövetsége az árvaegyesületet tagjainak sorába lelkesedéssel megválasztotta, amit a választmány köszönettel fogadott. Boldogult Gregersen Guilbrand emlékére dr. Mezei Sándor 100 és Hampel Győző 20 koronát adtak az árvaháznak koszorú megváltás fejében. Ezzel az ülés befejeztetett. Az árvaegyesület az 1909. évben ünnepelte fennállásának 50. évét. Az árvanevelés terén szerzett félszázados tapasztalatok megerősítették az egyesületet abban a meggyőződésében, hogy az árvaházban való nevelés a maga protestáns szellemében, puritán egyszerűségében, munkára és takarékosságra szoktató, erős hazafias jellegével jó utón halad és hogy megnyerte a hatóságok a gyülekezetek és a protestáns társadalom rokonszenvét és segítő szeretetét. Erre a serkentő áldozatkészségre támaszkodva és mindenekelőtt Isten áldásában bízva, az egyesület az 1910. évben fokozottan törekedett arra, hogy minél több szegény árvagyermek ügyét felkarolja, részint elhelyezésükkel budapesti árvaházában, esetleg vidéki árvaházakban, vagy megbízható családoknál, részint pénzzel való segítés utján. Budapesti árvaházában 95 árvának (55 fiú, 40 leány) lelki és testi érdekeit gondozta, továbbá 15 árvát (11 fiú, 4 leány) a rozsnyói evang. árvaházban, 10-et (7 fiú, 3 leány) a torzsai evang. árva- és szeretetházban, 16-ot (7 fiú, 9 leány) pedig családoknál helyezett el, fizetvén értük tartásdíjat. Tehát 136 árvagyermek teljes ellátásáról és neveléséről gondoskodott. Azonkívül 48 künnlakó árvát pénzzel segített. Összesen 184 árvagyermek részesedett az egyesület jótéteményeiben. Ha hozzászámítjuk a legutóbb felvett és pénzzel segített árvák számát is, úgy most 194 árvagyermekre terjed ki az egyesület jótékonysága. Az árvaházzal kapcsolatos hat osztályú, elemi népiskolába 42 járt az intézet növendékei közül, 52 a főváros különféle középiskoláit látogatta, 1 leány pedig háztartást tanul. Budapesti árvaházából a múlt évben kibocsátott 4 fiút és 5 leányt. A ííuk közül 1 tovább tanul, 3 az ipari pályára lépett. A leányok közül 1 mint oki. óvónő hagyta el az intézetet, 1 elvégezte a női kereskedelmi szaktanfolyamot és üzletben kapott alkalmazást, 1 tovább tanul, 1 varrónő lett és 1 szolgálatba lépett. Egészségi szempontból a növendékek a nyarat Zebegény, Hontmegyei községben töltötték, ahonnan lélekben és testben megerősödve tértek vissza rendes otthonukba. B. L.
