Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-11 / 7. szám
4. oldal 1911. február 11. Evangélikus Lap. 7. sz. resítésével alig foglalkozhattunk, ez a törvény igen hátrányos volt. A reformátusok nem érzik hátrányait, mert ők minden évben kimutatták, hogy a kapott összeg a szükségletet nem fedezi és midőn általánymegállapításra került a dolog, akadt a minisztériumban jó emberük, aki kivitte, hogy háromszor akkorra általányt kaptak, mint ameny- nyit az előbb kapott évi segélyösszeg kitett. A miniszter különben még a törvény meghozatala előtt az 1909. évi egyetemes gyűlésünk 133. pontjában foglalt következő leiratot intézte az egyetemes felügyelőhöz: 19771. szám. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. t.-c. módosítása tárgyában intézkedő törvény- tervezet rendelkezése szerint azon rendszeresített segéd- lelkészi állások jövedelme, amelyek 1908. évi január hó 1-éig betöltve voltak, ez időtől kezdve az illető segédlelkész képesítése szerint évi 1000, illetőleg 800 koronára egészíttetnek ki az állampénztár terhére. Azon feltevésben, hogy e törvénytervezet e rendelkezése törvénnyé fog válni, van szerencsém felkérni a mélts. Elnökséget, méltóztassék közölni, vájjon a tervben levő törvény e rendelkezése alapján kíván-e változtatást azon miniszteri intézkedésen, amely szerint a rendszeresített állásokban levő segédlelkészek állami segélyezésére a mélts. Elnökség évente 8000 korona átalányt kap az állampénztárból, amely átalány a mélts. Elnökség részére 1905-től kezdve tényleg azon okból Uram bennünket, hogy viszont Fölséges Asszonyunk Kegyelmes Királyi Széke eleiben köz névvel nyújtsuk alázatos Instantiánkat mind azért, hogy ezek közönségesen terhelnek, mind pedig, hogy az ellenkező Feleinknél nyomosán szokásban mentenek, és hatovább nem orvosoltatnak, napról-napra nevekedni fognak, mind pedig azért, hogy kivált a Juramentum dolgában még a Királyi Resolutióban is reménység a’ köz newel való Instantiáinkra felhagyatott. 'Es mivel Kegyelmes Uram, egyedül Excellentiád Kegyelmességét esmérjük a’ Hazában oly méltóságos Columnának lenni, a’ ki a’ Hazafiúi terheltetésben a’ Fölséges Királyi Szék előtt magát interponálhatja s tapasztaltuk is ebben Excellenciád kegyelmességét eleitől fogva; azért most is Exell: kegyelmessége előtt leborulva reménykedünk, vegye kegyes szivére azt, hogy mi is Hazafiai s Fölséges Asszonyunk Hívei, nagyobb részről a’ Szent Korona tagjai vagyunk s Haza Törvényeinek beneficiumával élnünk kellene, vegye még is kegyelmes szivére, hogyha most ujjontag meg nem hallgattatunk, viszont nagyobb szabadság adatik az ellenkezőknek a’ mi nyomorgattatásunkra, mindenek azt a’ dolgot elhalván, minden érdemünkén kivűl még a’ Hazánkfiaitól is oliyanokká ítéltetünk, kik a’ meghalgat- tatásra nem méltók vagyunk, nem folyósíttatott, mert az eddig folyóvá tett általányokról a számadást mai napig sem kaptam meg. Ha a mélts. Elnökség az évi átalány adására vonatkozó miniszteri intézkedésen bármi tekintetben változtatást kívánna, méltóztassék nagybecsű válaszában előzetes téjékoztatás végett egy kimutatást is terjeszteni be erről, hogy a mélts. Elnökség főhatósága alatt hány 1908. évi január hó 1 -je előtt rendszeresített és az azt megelőző három év folyamán betöltött segédlelkészi állomás van, hol vannak ez állások szervezve s hogy az azokon alkalmazott segédlelkészek részére az évi 1000 korona, illetve 800 koronás jövedelem eléréséhez mily állami kiegészítésre lenne szükség? Budapest, 1909 február 9. A miniszter helyett: Molnár, államtitkár. Az egyetemes felügyelő ugyan azonnal felszólította a püspököket, hogy a miniszteri felhívásban megkívánt jelentéseiket beadják, de csak a november hó második felében tartott egyetemes gyűlésen tudtuk meg, hogy a kerületek jelentései hiányosak és hogy csak a bányakerület terjesztett be részletes kimutatást. így elveszett az 1909-iki esztendő. Hogy miért veszett el az 1910-ik esztendő is, nem tudjuk, tény az, hogy az a felterjesztés, amely a segédlelkészi kongruának a reformátusoknak adott általánynak megfelelő lélekszám arányában való megállapítását kérte csak, 1910. év december hó végén érkezett be a minisztériumhoz. Méltóztassék azért Excellentiád maga hathatós- interpositiójával Kegyelmes Asszonyunknál azt ki munkálkodni, hogy mint eddig a condito ar: 30. mindenkor F. Királyi Szék eleibe nomine comrnuni [köz névvel, általánosságban] admittáltatunk, most is attól ne rekesz- tessünk ki, hanem magunk köz panaszinkat, és a’ mi nyomorgattatásinknak módját, méltatlan Személlyünkben F. Asszonyunk anyai kegyes szivére letehessük. Melly velünk közlendő Kegyelmességéért Excel- lenciádnak nemtsak magunkat, hanem maradékinkat is nagyméltóságú Grófi Háznak hívségére örökösen lekötelezzük, és a’ mi nyomoróságinkból, s képtelen üldöztetésünkből való meg szabadúlásunkat Fels. Asz- szonyunk után egyedül Excellenciád kegyes Interposi- tiójának háládással tulajdonítani fogjuk. (Ottlik András naplójának folytatólagos bemutatása. Egye temes Ev. Levéltár I a 13., 14.) Dr. Szolár Ferenc.
