Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-23 / 52. szám
1911. december 23. Evangélikus Lap. 52. sz. 13. oldal. helyén igatartásra szorítja, s mind ez nem vet fényt a papi állás ideális lelki oldalára s a papot elanya- giasitja. Régi prot. kánonok a papoknak tiltják pld. a borárulást. Szerény véleményem szerint az egyedüli helyes megoldás: havi vagy V» évi részletekben előre adandó tisztességes, azaz elegendő készpénz- fizetés, de oly értelemben is, hogy a lelkész az éléshez is — tehát nem eladáshoz — szükséges s egyébként netán nehezen beszerezhető élelmi cikkek nyerése kérdésében egyházával 2—3 évenként külön szerződhessék, azaz a lelkész választhasson készpénz és termény között időnként a felettes egyházható ság tudta és segélyével. így azután nem lenne kénytelen az a lelkipásztor, állásának lelki hátrányára, saját fizetésének igazsága s végrehajtásában olykor anyagi sikerrel, de rendszerint odiumaratással buz- gólkodni. Végezetül még csak azt bátorkodom említeni, hogy az idei ev. egyet, gyűlés alkalmával néhányon lelkészek összeverődtünk s elhatároztuk, hogy eszméket cserélve s lehetőleg egy közös javaslatban megegyezve, azt tágasb körű megvitatás céljából és zsinattárgyi anyagul is közzé tesszük s egyik lelkésztestvérünket föl is kértük, hogy a javaslat megalapozásához hozzálátni késedelem nélkül szíveskedjék. Magyarázó nyilatkozat. Chugyik Pál lelkész úr az „Evangélikus Lap“ 50-ik számában közölt cikkére vonatkozólag a következő magyarázat közlésére kért fel bennünket: Cikkem vége felé, ahol eszményképünkről: Jézusról elmélkedem, ezen sorokra nézve: „Tehát U reá (t. i. Jézusra) és ne a velünk hasonló képesítésű tanárokra stb. nézzünk. Ezektől sem önzetlenséget, sem önfeláldozást, sem alázatosságot, sem a kenyérrel és ruházattal való megelégedést nem fogjuk megtanulhatni“, egy tanári testület kérdést intézett hozzám, vájjon az idézett kifejezés utolsó mondata csupán a tanárokra, vagy pedig a lelkészekkel hasonló képesítésű összes más társadalmi osztályokra — nevezetesen a cikkben már előbb említett ügyvédekre, orvosokra, mérnökökre stb. is — vonatkozik-e ? Habár — szerintem — a félreértésre okot szolgáltatott kifejezés szövegezése kizárja azt, hogy e részben csak a tanárokra gondoltam, mégis megnyugtatásul készséggel kijelentem, hogy e gondolatot a legszélesebb általánosságban, az összes társadalmi osztályokra, sőt az egész világra vonatkoztattam. Chugyik Pál. Előfizetési felhívás. A próbaév letelt és az „Evangélikus Lap“ újra megjelenik olvasó közönsége előtt azzal a kérelemmel, mondjon Ítéletet, vájjon megfelelt-e ez a lap kitűzött feladatának? A sok oldalról jövő elismerés és hízelgő nyilatkozat, a nagy érdeklődés és szellemi támogatás, amelyben különösen a lelkészi kar lapunkat részesíti, feljogosít arra a feltevésre, hogy az „Evangélikus Lap“ szükséget pótol és így azt netaláni újabb anyagi áldozatok árán is fenn kell tartanunk. Munkatársaink a régiek maradnak. Lapunk iránya — a protestantizmus és a gyakorlati keresziyénség érdekében való munkálkodás — nem fog változni. A theologiai vitákat, ügy mint eddig, lehetőleg kerülni fogjuk, ami nem zárja ki azt, hogy a külföldön mutatkozó irányzatok küzdelméről olvasó közönségünket ne tájékoztassuk. Az evangélikus egyház jogaiért az állammal és más felekezetekkel szemben is, a lelkészi és tanári kar érdekeiért ezután is szeretettel és buzgósággal fogunk síkra szállani. Azt a feladatot, hogy az „Evangélikus Lapu egy ház jogi és közigazgatási kérdésekben az evangélikus közönségnek tanácsadója legyen, fokozottabb mérvben vagyunk hajlandók teljesíteni és lelkészeinknek és tanárainknak magánügyeiben is szívesen szolgálunk ingyen jogtanácsosai, ha eziránt hozzánk fordulnak. Az előfizetési díj félévre 7 korona, egész évre 14 korona. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen, kérjük előfizetőinket, hogy netalán hátralékaikat, valamint az előfizetési dijakat a mellékelt postautalványon a lap kiadóhivatalába (Budapest, II. Fő-utca 4.) beküldjék. A legközelebbi szám január hó első szombatján jelenik meg. Az „Evangélikus Lapu szerkesztősége. HÍREK. %■ Zsigmondy Jenő bányakorületi felügyelő ünnepélyes beiktatása 1912. évi január hó 17-ón egy rendkivüli kerületi közgyűlés keretében fog meg
