Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-23 / 52. szám
2. oldal. 1911. december 23. Evangélikus Lap. 52. sz. a megöldösött érzéki vágyak felett diadalt aratva, úrrá lesz benned és egész valódat, gyarló testiségedet is átformálja, a szellem szolgálatába vonja és állítja, ahol — bár külső embered, földi sátorházad naponként leomlik, benső embered naponként megújul. Új emberré, a szellem, az Isten szolgájává lettél? Elmondhatod: „Az az én eledelem, hogy az én mennyei Atyám akaratját teljesítsem?“ Ha igen, — úgy van Husvétod, akkor a lelked húsvéti szent örömöt érez, húsvéti szent ünnepet ül. Élet csak ott van, ahol az Eszme, az Ige a siralom eme völgyéből, az érzéki véges lét köréből már felemelt s megláttatta veled már itt, ezen a földön az égi csúcsokat, ama magasabb és tisztább szellemi kört, ahová a lélek vágy és siet s ahol örök, zavartalan boldogságra talál. Felemeltettél már oda? Ha igen, — úgy van Áldozó Csütörtököd, akkor, bár itt a földön légy, mégis nem itt, hanem amott fent, a mennyekben élsz s elmondhatod: „Nem nézek azokra, amik láttatnak, hanem amelyek nem Karácsonyi kép! — Irta a nagypapa. — Belépek a gyermekszobába, honnan hangos zsivaj hallatszik. Három unokám a Katóka, a Bandi, megüa kis Gáborka játszanak a szőnyegen, a negyedik a kis Évi, aki még pólyában van, okos szemeivel nézi őket és fejlődő értelmével élénken érdeklődik minden iránt. Az öt' éves Katóka elém fut, átölel pici karjaival és édes csókra bigyeszti eperajkait. Öccse Bandi hátulról csimpaszkodik belém, mintha földre akarna rántani, hogy játsszak vele lovacskát. Évike bogárszemeivel meglát és rám mosolyog. Csak a büszke két éves kis Gábor, a Madonna képéről elcsent Puttó nem hagyja magát zavarni játékában. Tütüjét (autóját) indítja. Ez őt jobban érdekli, mint a nagypapa. Kis biztatásra mégis odanyujtja arcocskáját és meghagyja magát csókolni. — No mikor jön a Jézuska gyerekek? — kérdi a nagypapa. Katóka, aki már jól tud számolni, elmondja: — Ma lefekszünk, holnap megint és aztán még egy nap és aztán — este jön a Jézuska. Bandi most élőiről támad és innen iparkodik felkapaszkodni nyakamba és kategórikus hangon kiáltja: láttatnak“, — akkor te már fel a mennybe mentél. Igen, élet csak ott van, ahol örökös Pünkösd van, ahol a minden igazságra elvezérlő Szent-Lélekben Isten velünk s mi Istennel időtlen időkre szóló szellemi szövetséget kötöttünk. Úgy, amint ezt maga, a mi hitünk fejedelme, a jézus Krisztus cselekedte. Aki az élet vallását vezette be az élet nélkül való világba, a halál völgyében ülő bűnös emberek szivébe. Aki nekünk hitvány ölő betű helyett dicső, megelevenítő szellemet adott. Aki nem holt tanokat, száraz, lelketlen, elavult hitformulákat, hanem evangéliomot, örök eszmei igazságokat hirdetett. Aki nekünk nem puszta teóriát, hanem életerőket és életpéldát hagyott. Igen, aki maga mondta: „Példát hagytam nektek, hogy az én nyomdokaimat kövessétek!“ El hát a róla szóló emberi tanokkal s elő az ő isteni példájával! El az avult hagyományokkal s elő az örök evangéliomokkal. — Nekem ágyút hozzon! — Talán elég lesz egy puska Bandikám? — Nem, nekem ágyú kell! — Rossz gyermek — dorgálja mamája — a Jézuskának nem lehet parancsolni, azt kérni kell és a rossz gyermeknek nem hoz semmit. Katóka hozzám simul és esdő hangon igy szól: — Nagypapa én kérek a Jézuskától egy szép babát. — Ugyan mirevaló neked az a sok baba? — Igen kérek babát, mert az Ónéinak a Bandi betörte az orrát, a Piroska és a Juliska meg nem tudnak beszélni. (Ezek a Katóka babái.) — Hát csak imádkozzál kis lányom a Jézuskához, majd meghallgatja kérésedet. Katóka, aki most az ölemben ül, bizalmasan fülembe súg. — Nagypapa én azt hiszem, a Jézuska már itt volt? — Ugyan ne mond, hát miért gondolod ezt? — Mert, mert ma délután jött egy ember és csengetett. A Lujza kinyitotta az ajtót és azt mondta: — No itt van a Jézuska! Aztán átvett attól az embertől egy csomagot
