Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-18 / 47. szám

6. oldal

Evangélikus Lap. 47. sz.

1911. november 18.

tői megjegyzéseiben nagy meglepetéssel szolgált, tudomásomra adván, hogy ezen óhajtás alig fog teljesülnimert midőn a választmány tavaszszal a jóváhagyott alapszabályok végrehajtása végett össze lett hiva, senki sem jelent meg. Már vagy 4 hónapja birom ez értesülést, de felette napirendre térni nem tudok. Mert hát nagy volt a nekibuzdulás.

1908. év őszén jöttünk össze a pestmegyei székház dísztermében, hogy megállapítsuk az „országos evangéliomi szövetség“ alapszabályait, mely azon gyűlésben az „országos vallásegyenlőségi szövetség“ címet vette fel. A zsúfolásig megtelt nagy teremben nagy lelkesedéssel fogadtuk az alapszabályokat, melyeknek 2-ik §-a szerint a szövetség célja: „öntudatra ébreszteni s a társadalmi munka terén egyesíteni édes magyar hazánkban mindazon egyének és testületek munkaerejét, a kik felekezeti különbség nélkül a felvilágosodás terjesztése, a nemzet és a nép anyagi, szellemi és erkölcsi jólétének emelése, a józan vallásosság ápolása érdekében, az országos törvényekben kimondott és biztosított teljes lelkiismereti szabadság és a val- felekezetek közötti tökéletes jogegyenlőség és viszonosság magasztos elvei alapján s azok megvalósítása végett, hasonló gondolkodású honfitársaikkal közremunkálni hajlandók.“ S ezen cél érdekében alakuló szövetség vezetőiül választattak Degenfeld József gróf mint elnök, Zsilinszky Mihály és Antal Gábor mint alelnökök (két alelnöki állás rezervában tartatott, köztük egy Tisza István gróf részére), Balthazár Dezső mint főtitkár, Hamar István mint ügyvezető titkár, Nagy Dezső és Geduly Henrik mint jegyzők, Szabó József mint pénztáros, Mikulik és Szűcs István mint ellenőrök, Baksay Sándor, Gyurátz Ferenc,

értéke is van, ha kultúra alatt az adott szellemi képességek továbbfejlesztését értjük. Hogy a nők évezredeken át csupán a háztartás szolgálatában állottak, az gazdasági szükséglet volt, de a kor haladásával a nők gondolatvilága is átalakult. A modern ember anyjának elsősorban magának kellett modern emberré lennie. Majd azokat a nőket sorakoztatja egymás mellé, akik a szellemi munkásság terén — véleménye szerint — kiállják a versenyt a férfiakkal.

Adele Gerhard is fontosnak tartja a nő egészségének megvédését, a kellő testedzést, de nem csupán ez a lényeges. Minden nőt büszkévé tesz annak tudata, hogy a faj fentartása az ő feladatuk; ezzel azonban a nő még korántsem merítette ki lényegének igazi mivoltát. Nagyon sok nőben éppen olyan hatalmas a tudományos, de főként a művészi hajlandóság, mint másokban az erotikus, vagy az anyai.

A természet és a társadalom kettős követelErőss Lajos, Tisza István gróf, Bánffy Dezső báró, Dóczi, Simon, Scholtz Gusztáv, Józan Miklós, Ferenc József, Tüdős István, Kiss József, Szigeti, Kaczián János, Szontagh Andor, Meskó László, Láng Lajos, Kenessey Béla, Laszkáry Gyula és Radvánszky György mint választmányi tagok (10 hely későbbi betöltésre hagyatott meg.)

S ezen díszes tisztikarból, Sztehlo Kornél értesítése szerint, a miniszterileg jóváhagyott alapszabályok végrehajtására összehívott első választmányi gyűlésen senki sem jelent meg, e szerint tehát az összehívó elnökség sem.*

Kérdem már most, hogy e szerint az „Ovesz“ sorsa el van döntve? S ez idén letelvén a 3 évre megválasztott tisztikar megbízatása, a közgyűlésnek be nem számolva, egyszerűen felfog oszolni ? Meg történhetett volna az, hogy tiszteletre méltó, komoly protestáns nevekben bízva megcsalatkozott volna egy közgyűlés s a nyert megbízatás elől futamodott volna meg egy díszes tisztikar, megbízóinak azt sem mondván: Isten hozzád? S a szövetségi közgyűlés alkalmával szepegő klerikális tábor 3 év múltán guny- kacajjal tapsolhat már az epilógusnak? Vagy tán hiszi valaki, hogy ennek emléke észrevétlen tűnik el, mint a kámfor s dicstelen kimúlása nem zavar már vizet? Nos hát, ebben bizakodván a klerikalizmus fenyegető ökle elől meghúzódva futni meg, olyan élhetetlenségre vallana, mely miatt őseink méltán tagadhatnák meg véreiket. Mert ha nincs bizalmunk az ősi erényben, minek kellett 3 évvel előbb félre verni a harangokat s ütni a dobot, hogy az a nagy lárma (ezek után ugyanis nem tarthatom lelkesedésnek) néma csendben üljön el?

* De talán az mégis. (Szerk.)

ménnyel lép fel a nővel szemben. Minden leánynak készen kell lennie a háztartás és anyai hivatás mellett arra is, hogy körülményei, hajlama és képessége szerint a kenyérkereső pályán is megállhasson.

Korunk megoldandó problémája tehát ez: Helyre kell állítani az összhangot az egyéni szabadság és a társadalmi megkötöttség között. Minél több jogot adunk a nőknek, annál jobban erősödik bennük az anyai kötelesség tudata, annál könnyebben megvalósíthatják azt, hogy a szónak igazi értelmében feleségek és anyák legyenek.

Az út középütt vezet. Tévedett Gruber, mikor a nőket minden szellemi munkára alkalmatlanoknak találta, de túloznak az emancipáció hívei is, mikor a nő szellemi munkáját sok téren a férfié fölé helyezik. Az bizonyos, hogy nem elég ma már az egészséget ápolni, a testet edzeni, szükség van a szellem helyesirányú, túlzástól ment fejlesztésére is.

Dr. Horváth Károly.