Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-11 / 46. szám
1911. november 11. Evangélikus Lap. 46. sz. 7. oldal tét rendes, rendkívüli és magántanárokat. A Sopronban és Eperjesen életbeléptetett 1904-iki szabályzat utóbbiakat mellőzi és csupán az első két kategóriát tartja meg. Az új Rendszer is így jár el és a magántanári intézményt szintén megszünteti. Magyarázatát e törlés azokban a tapasztalatokban leli, amelyeket a pozsonyi Akadémia 30 év alatt magántanáraival tett. Az az elismerésre méltó törekvés, amoly alkalmazásukra indítást adott, hogy t. i. velők a rendes tanszékek betöltéséhez szükséges erők succrescen- tiája biztosíitassék, a praxisban nem vált be és a viszonyok alakulásával szemben meddőnek bizonyult. A magántanárok ugyanis vagy a várakozás és ki böjtölés útját vágták be, amely esetben megtörtént, hogy miután 8, 11, sőt 15 esztendőt töltöttek az Akadémián ezen alárendelt minőségben és bizonytalan helyzetben, végül is, amidőn meglepetésszerű véletlen folytán üresedés állott be, éppen olyan tanszék elvállalására kényszerültek, amelyre sohasem gondoltak és semmikép se voltak elkészülve, vagy pedig mihamar megúnták a szűkős jelent és a kevés jóval bíztató jövőt és az első kedvező alkalmat felhasználva igyekeztek az Akadémiáról menekülni, így is, úgy is a szándékolt cél érdekében édes kevés szolgálatot tett az intézmény. Aminthogy kétségtelen és hosszadalmas bizonyításra talán nem is szorul, hogy a magántanárságnak csupán széles keretekben és nagy apparátussal dolgozó egyetemeken van értelme és helye, ahol a tanárok jövése és menésében élénkebb a változatosság, mint egy kisméretű Akadémián, ahol a privátdocentúra csak mellékfoglalkozás és nem kenyérkereset és ahol megvan az anyagi lehetőség, hogy bizonyos idő elteltével a magántanár vakancia nélkül is rendkívüli tanárrá léphessen elő. A pozsonyi Akadémia szervezete az újtestamen- tumi exegesist és a systematika theologiát szorosan egybekapcsolja és a kettős szakból parallel tanszékeket állít fel, míg az ó-testámentomi exegesist egészen elkülöníti és egy magában álló tanszék számára tartja fenn. Az új Rendszer némileg megváltoztatja a tanszékeknek szakok szerint való beosztását. Meghagyja ugyan az exegetiko-systematikai tanszéket, de mellette az izolált ó-testamentomi helyett ó- és újtestamentomi exegetikai tanszéket statuál. E módosítás csupán visszatérés a régebbi (és ma ismét éledni kezdő) gyakorlathoz, amelyben a Szontírás két részének tanulmányozása nem állott oly mereven elhatárolva egymással szomben, mint ahogy a legutóbbi félszázad alatt észlelhető volt, hanem az ó-testamentomi exegeta természetes kötelességének tartotta, hogy stúdiumát a folytatásra, az újtestamentomra is Kiterjessze, amint viszont nyilvánvaló, hogy az újtestámontomi szakember egy lépést se tud tenni az ó-testámentomban rejlő előzményeknek fontos és alapos ismerete nélkül. A Lelkészképző-Szemináriumnak az Akadémia kereteibe való felvételével magától felvetődik a kérdés, hogy az előbbit ellátó lelkészek mily viszonyban állanak az akadémiai tanári karhoz, közelebbről hogy mily befolyást nyernek az Akadémia vezetésébe és irányításába? Az új Rendszer a határvonalat a két kör között akként vonja meg, hogy kétféle értekezleteket ír elő: igazgatási és tanügyi értekezleteket. Előbbieknek csakis az Akadémián működő rendes tanárok a tagjai, utóbbiakban, amelyeknek „feladata lehetőleg egyöntetű nevelési, oktatási és mó4szores eljárást megállapítani és az e téren szerzett tapasztalatok alapján az akadémiai nevelés- és tanügyro vonatkozólag intézkedni“, a rendkívüli tanárok mellett a Lelkészképzőszeminárium vezetői is részt vesznek. .Jelenleg az Akadémiákon a tudományos szemináriumok egymástól elszigetelve végzik hivatásukat és semminemű kölcsönhatásban nincsenek. Mindegyik megy a maga utján, mindegyikben letárgyalják a tanár által legjobb belátás szerint kitűzött témákat anélkül, hogy bárki is tekintettel volna arra, hogy mi történik a másik szemináriumban. Az új Rendszer a revíziós bizottság óhajának megfelelőleg ide némi tervszerűséget kíván bevinni .és a szétfutó ágak között szorosabb kapcsolatot akar létesíteni. Ezért megkívánja, hogy a tudományos szemináriumok elén álló szaktanárok választanak időről-időre a maguk köréből elnököt, tartsanak közös értekezleteket és állapítsak meg együttesen a munkálkodás tervéi, amelyet azután kíki a maga szemináriumában végrehajt. Az intézkedés helyes es okos és a tudományos működésének bizonyára csak javára válhat Hogy a theologusok munkakedve és ambíciója fokozódjék, az új Rendszor szemináriumi ösztöndíjakat és jutalmakat is helyez kilátásba, amelyeknek előteremtéséről a fenhatóság van hivatva gondoskodni. Megváltozik a vizsgalatok beosztása is. Az alapvizsga, amely jelenleg a 4 ik félév végén tarta- tik, tagadhatatlanul túl van tömve anyaggal. A theológus 10 különböző diszciplínából tartozik itt készültségét bemutatni. Az új Rendszer ketté osztja az összehalmozott tárgyakat, két alapvizsgát ír elő: a bölcsészet-neveléstudományit és a vallas- és egyház- történetit. Előbbinek anyagát a nyelvek (héber, görög, német, tót), a bölcsészettörtónet, neveléstörténet és neveléstan szolgáltatják, utóbbiét a lélektan, a vallástörténet, az egyetemes és magyar egyháztörténet, a szociológia és ó- és újtestamentomi szövegek. Az I-ső, ez a Il ik óv végén tehető le. Az új Rendszer megfelel a számára előírt követelményeknek. Számbavéve a megfigyelt hiányokat, a felhangzott kívánságokat, azokat pótolja, ezeket kielégíti. Teszi ezt úgy, ahogy a mai körülmények között lehetséges, és anélkül, hogy az általa eszközölt változtatások Akadémiánknak erősebb meg
