Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-04 / 45. szám

1911. november 4 Evangélikus Lap. 45. sz. 5. oldal érdekeit érintő ügyekben nem együttes eljárást követünk, addig nagy eredményeket nem fogunk elérni. Fel tehát, szövetkezzünk nem külön „segé­lyek“ kieszközlésére, hanem az 1848 : XX. t.-cikk- ben kifejezett tökéletes jogegyenlőség igazságos és becsületes megvalósítására. Zsilinszky Mihály. * Quid nuncü Az evangélikus lelkészekhez intézett szózat keserves igazságot közölt velünk. A várva-vórt kongruaeraelésből nem lett és nem lesz semmi. A lel­készek nagyrésze hiába reménykedett s hiába örven­dett fsorsa jobbrafordultának .,. Nem kellett „vis major- se hozzó, hogy elessenek tőle. Egy egyszerű kalkulus elég volt arra, hogy az Ígéretek és hitege­tések magja ki ne keljen s gyümölcsöt ne hoz­zon !... Kár volna tovább álltatnunk magunkat, tovább hizlalnunk reménységeinket s várnunk az állam segítő kezéből az adományt. Amit a miniszter meg nem tett, azt az ő ellenére az országgyűlés sem fogja megtenni. A keserű pilulát elkészítették számunkra. Most már nem sok értelme van annak, hogyha elmegyünk a patikába s szép csomagolásban, jóindulalú szavak kíséretében vesszük át. Fényesre öregedett kabátainkat is hiába mutat­nék be, jogos panaszainkat hiába keseregnék el. A keserű orvosság kész. Mást úgy sem kapunk helyette. A kongnia felemelésének az elmaradása sokunk számára keserű orvosság. Az íze soká a szánkban lesz. De orvosság, mert a gyógyulás útjára vezet bennünket. Csak a „Szózat“ tanácsait kell meg szívlelnünk. Mert Sztehlo Kornélnak igaza van abban, hogy a kongrua nem helyes megoldása a papi fizetések ren­dezésének. Mi nem az államot szolgáljuk. Ha egy­házunknak törvényes joga van is ahhoz, hogy mind egyházi, mind pedig iskolai szükségei közálladalmi költségekből fedeztessenek s ha ehhez a jogunkhoz, ennek érvényesítéséhez körömszakadtig ragaszkod­nunk kell is, a papifizetések rendezése az egyház kötelessége. És pedig első sorban a papot tartó egy­házé. Az tartozik gondoskodni arról, hogy papja a megváltozott viszonyok közt is élni tudjon. Ott pedig, ahol az egyházközség képtelen anyagi köte­lezettségeinek a teljesítésére, az egyetemes egyház­nak kötelessége az egyházi szükségletek fedezésére adott államsegélyből segíteni. Mivel eddig a kongruaemelés délibábja hite­gette szebb jövendővel p lelkészeket, egész helyén­való volt az államsegélynek más célokra való fordí­tása s rossz politika lett volna a fizetéseknek az egyházak által való rcndeztetése. A délibáb eltűnt; a szegénység reménytelenséggel súlyosbittatott, itt van tehát az ideje, hogy az egyházközségek és az egyetemes egyház a papok segítségére siessenek ! Sajnos, a felett egy pillanatig sem kételkedhe­tünk, hogy az egyházközségek egy része nem képes, egy része pedig nem akar a most meglevő állapoto­kon változtatni. Ezért a lelkészek eminens érdeke a zsinat mielőbbi összehívásának a követelése s a törvény előkészítése. A tényleg szegény egyházköz­ségekben szolgáló papok helyzetének a javítását vegye kezébe az egyetemes egyház. Ott, ahol a papra feltétlen szükség van, tartsa fenn a lolkészi állást, ahol pedig szomszédos egyházak egyesítésével lehet erősíteni a dotációt, a legközelebbi változás alkalmá­val vigye és vitesse ezt keresztül. Egyelőre az állam­segély kiosztásában az egyetemes egyház keze meg van kötve. A megkötő rendelkezés, illetve utalvá­nyozás feloldásának a szorgalmazása tehát a második feladat, hogy egyetemes lelkószfizetési alapot teremt­hessünk, illetve, hogy az államsegélynek le nem kötött része esetleg már a jövő évben erre a célra fordittassék. Az egyetemes lelkészi értokezlet tárgyalni fogja a lelkészi fizetések rendezésének a kérdését a sop­roni alsó egyházmegye lelkészegyletének indítványa és Krupecz István nagyhonti alesperes javaslata kapcsán. A kongruaemelésnek a legközelebbi évekre történt elejtése az alsósoproni indítványt tárgytalanná tette. Az a szép beszéd, melyet a küldöttség veze­tője lett volna mondandó a miniszter úr előtt az indítvány értelmében, kútba esett. Ellenben határo­zottan megnőtt az aktualitása a Krupecz-féle javas­latnak, mely a mostani fejleményekkel és eshetősé­gekkel is számolt, sőt sajnos, ezeket meg is jósolta. Ennek az indítványnak az a lényege, hogy az egye­temes értekezlet „kezdeményező s tagfelkérő bizott­ságot“ válasszon, amelynek feladata felkérés útján egy nagy (100 tagú) és egy kis (25 tagú) papi fizetésügyi bizottság összehozása. Ez a javaslat nem felöl meg egészen a hely­zetnek, tehát kiegészítésro szorul. Az egyetemes lel­készi értekezletnek először abban kellene megálla­podnia, hogy a mai viszonyok között minő fizetés felel meg a lolkészi állásnak, hogy a mai fizetések minő formában rendoztessenek (terményváltság) s egé- szíttesenek ki (maximum vagy korpótlék). Ez volna az „elvi megállapodás-. Mivel a kongrua felemelésre való várakozás a rendezésnek és az igények kielé­gítésének igazán „ad Graecas Calendas“ való halasz­tása volna, az egyházhoz kell folyamodniok a lelké­szeknek kívánságukkal. Elsőbbet is az egyetemes közgyűléshez, hogy az tegyen előterjesztést a kul­tuszminisztériumhoz az augusztus 1 én kiutalt állam-

Next

/
Thumbnails
Contents