Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-21 / 43. szám

1911. október 21 Evangélikus Lap. 43. sz. 5. oldal. tudományos elméleti rész, a másik a speciális egy­házi gyakorlati rész. A Lelkészképző-szeminárium szinte minden te­kintetben ellentéte, vagy mondjuk kiegészítője a voltaképpeni Akadémiának. Itt az igazságot csak ke­resik és produkálják, ott már készen kapják és ké­szen adják tovább; itt a vezető motívum a haladás és előbbre jutás, olt a meglevőnek megtartására és konzerválására irányul a törekvés. Az Akadémia munkálkodását egyedül a theoretikus szempont moz­gatja tekintet nélkül arra, hogy mennyi közvetlen haszon háramlik az elért eredményekből a gyakor­lati életre, a Lelkészképző-szeminárium viszont csakis azt kérdezi, mit követelnek a tényleges viszonyok, hogyan lehet legjobban és legcélszerűbben a min­dennap praktikus szükségleteit kielégíteni ? Az az egyetemes emberiért dolgozik, ez az egyház parti­kuláris érdekeit szolgálja. Az akadémián a tanítvány elsősorban hallgató (valódi értelmében véve a szót), aki a módszert túlnyomólag csak a tanár előadásai­ból sajátítja el, a Lelkészképző-szemináriumban for­dítva, a fődolog a növendéknek folytonos aktiv köz­reműködése, hogy a személyes gyakorlás útján meg­tanulja a lelkészkedés technikáját, a gyakorlati tény­kedéshez megkívánt mindennemű készségeket. A megváltozott helyzetnek, hivatásnak, szem­pontnak megfelelöleg a Lelkészképző-szemináriumok vezetői is mások, mint a Theol. Akadémiáké. Az új rendszer ugyan nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy akadémiai tanárok is bevonassanak a mun­kába, amennyiben szükség van reájuk és n kellő képességekkel rendelkeznek, de ezt csak esetleges segédkezésnek tekinti, míg a tulajdonképpeni irányí­tást, ellátást „külön e célra választott kiváló gya­korló lelkészek- kezébe óhajtja letenni. Férfiakat akar az intézmény élére helyezni, akik a gyakorlati élet forgatagában állanak, annak minden mozdulatát a közvetlen érintkezés útján megérzik, az egyház emberének teendőit ezernyi változat közepette maguk is végzik és akik így elegendő biztosítékot nyújta­nak, hogy az absztrakt theoria veszélyeit elkerülik az Akadémiáknak sokat hánytorgatott gyengéjét ki­küszöbölik és a jövendő papi generációnak gyakor­lati készültségét magas színvonalra emelik. Más szó­val azonban ez annyit jelent, hogy a pozsonyi, sop­roni és eperjesi lelkészekre vár a feladat, hogy az Akadémiákon belül szervezett Lelkészképző-szeminá­riumok vezetését magokra vállalják. És ez mindenkép­pen helyes kielégítő megoldás lesz, egyúttal olyao, amelynek végrehajtása aligha jár különösebb nehézsé­gekkel. Nevezettek egytől-egyig oly jeles és tapasztalt tagjai lelkészi karunknak, hogy az egyház nyugodtan rájuk bízhatja leendő alkalmazottainak a hivatalra való kiképzését. Másrészről meg ismerve buzgóságu- kat és ügyszeretetüket, J se képzelhető, hogy egy­házunknak hozzájuk intézett felszólítására bármelyi­kük is visszautasítással válaszolna. (Folytatjuk.) A hontudvarnok—teszérí párbérügy. (Jogi vélemény.) Bíróság előtt van az ügy és nem akarván pre- judikálni a hozandó ítéletnek, nem foglalkoznánk a kérdéssel, ha érdekelt holyről nem lettünk volna jogi véleményadásra felhíva és ha nem lenne a kér­dés közérdekű. Hontudvarnok és Teszér valamikor száz évvel ezelőtt egy egyházközséget képezett, mai nap mind a kettő önálló anyaegyház. Teszéri evangélikus hí­veknek vannak földjeik a hontudvarnoki határban, szőlők és szántóföldek. Ezen ingatlanok után a te- szériek a hontudvarnoki ovangelikus papnak és kán­tornak emboremlókezetot meghaladó idő óta párbér- termószetű szolgáltatásokat teljesítettek, a szőlők után,előbb borban, utóbb bizonyos fix összegben, a szántóföldek után gabonában. Körülbelül tíz év óta a teszériek ezen szolgál­tatásokat megtagadják, azt vitatván, hogy szolgálmá- nyaik személyes járandóság természetével bírnak és ezért az E. A. 25G. §-a alapján idegen egyházközség lelkészének adózni nem kötelesek. Újabban azt is felhozzák, hogy a párbérnek conditio sine qua nonja az egyházi kötelékbe valő tartozás és hivatkoznak dr. Mikler egyházjogi mun­kájára, ahol a 40. § ban ez a nézőt talál kifejezést. Kétségtelen pedig, hogy a követelt szolgáltatás pár- bórtermészetű. Nékünk az a nézetünk, hogy a kérdéses szol­gáltatások nem képeznek az E. A. 252. § a szerint minősülő személyes járandóságot, hanem a telek után járó egyházi szolgálmányt, mely a telek mindenkori birtokosa által fizotendő és csak akkor nyugszik, ha a telek idegen vallású (nőm evangélikus) birtokos kezébe jut. Ez az egyházi adó nem azonos azzal, amely a 256. §. alapján a más egyházközségben lakó evangélikustól követelhető, tehát nem alkalmazható reá a 256. §. 4. bekezdésében megállapított redukció és ezért a járandóság teljes összegében áll fenn. Miklor a hivatkozott helyen azt tanítja ugyan, hogy az igazi párbér csakis az egyház híveitől, egy­ház kötségi kötelékükbe való tartozásuk alapján követel­hető, de megengedi, hogy hazánkban ellenkező gya­korlat fejlődött ki, amely a párbért dologi tehernek minősítette és hogy ez a minősítés számtalan felső- birósági határozatban kifejezésre jutott. A mi ellen Mikler és vele együtt mindkét protestáns egyház küzd, nem is ennek a minősítésnek helytelensége, hanem az a követelés, hogy az 1791. évi XXVI. t.-c. által kimondott teljes mentesítés dacára a párbér, mint

Next

/
Thumbnails
Contents