Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-14 / 42. szám
10. oldal 1911. október 14. Evangélikus Lap. 42. sz. adta joggal, teljesen új szervezetet és tanügyi szabályzatot kell kidolgoznia, lelkószképzésünket minden irányban reformálni kell. A jelenlegi berendezésnek legfőbb hibája ott rejlik, hogy theoria és praxis a tudományos képzés és a gyakorlati készségekre való kitanítás egyformán az Akadémiák hivatáskörébe utaltatik, amelyek a kettős rendeltetés között hányódva utoljára egyiknek sem képesek kellőleg megfelelni. Az első teendő az összekeverődésnek megszüntetése, a két feladatnak elkülönítése egymástól. Az Akadémia, felruházva a Fakultás jellegével és jogaival, legyen kizárólag tudományos intézet és semmi egyéb. Egyedüli kötelessége abban álljon, hogy a tudomány érdekeit fejleszsze és terjeszsze, theologusainknak alapos elméleti készültségét biztosítsa. Itt a tanulmányi idő 3 ill. 4 esztendő volna, akképpen beosztva, hogy az első év csakis az előkészítő (filozófiai, nyelvészeti, theol. encyklopediai) ismeretek közlésére fordítat- nék, mig a további időben a speciálisan theologiai disciplinák adatnának elő. Az előadásokon kívül a tudományos képzésre szolgálnának a minden egyes szakból megtartott, egységes vezetés alatt álló és egymással kölcsönhatásban levő szemináriumok. Vizsgálat az Akadémián kettő tartatnék: az egyik az I. év végén az előkészítő tárgyakból, a másik az elméleti Studium lezárása után a III. ill. IV. év befejeztével a theologiai disciplinákból. A kötelező kollo- quiumokról eltekintve a hallgatók számára az Akadémián teljes egyetemi szabadságot kell biztosítani. A gyakorlati szükségletek ellátására viszont az Akadémiától független internátussal kapcsolatos lelkészképző szemináriumok szervezendők és pedig, tekintve egész sajátos nyelvi és ethnographiai viszonyainkat, vidékek szerint elkülönült történeti fejlődésünket, továbbá a kerületeknek azon természetes törekvését, hogy leendő lelkészeik nevelését saját magok kívánják irányítani, minden kerület részére külön-külön. A theologus elvégezve az akadémiai kurzust és megszerezve a tudományos készültséget igazoló szakvizsgálati bizonyítványt, az Egyházegyetem intézetéből 2, illetőleg 1 esztendei tartamra átlépne azon kerület Lelkészképző-szemináriumába,amelynek körében később lelkészi hivatalt akar vállalni. A Lelkészképző-szemináriumban többé nem theologiai professzorok, hanem a kerület által kiszemelt kiváló gyakorló lelkészek vezetése mellett a növendék egyrészről, de most már a gyakorlati értékesítés szempontjából, átdolgozná az Akadémián nyert elméleti anyagot, másrészről elsajátítaná mindama tudnivalót és készséget, amire az illető kerület lelkészének működésében szüksége van. A továbbiakra nézve, hogy mikép történjék a szétválasztás, minő legyen az új Akadémiának szervezete és tanügyi rendje, minő a tervbe vett Lelkészképző-szemináriumoké, minderről és sok egyébről bővebben nyilatkozni egyelőre korainak vélte dr. Masznyik Endre és azt a tárgyalás számára kívánta fentartani. A javaslat nyilvánvalóan igen helyes alapgondolatot tartalmaz. A kétes értékű toldozás-foldozás helyett radikálisan akarja a bajokat orvosolni. Tiszta helyzetet szándékozik teremteni, amelyben a célok nem keresztezik egymást, hanem tanár és tanítvány mindig világosan látja, hogy mifelé kell törekednie. A bizottság azonban, bár nagy méltánylással és elismeréssel honorálta dr. Masznyik Endre érdekes fejtegetését, a javaslatot nem találta eléggé reálisnak, hogy azt az adott viszonyok között hamarosan meg is lehetne valósítani. A legfőbb ellenvetés az volt, hogy a keresztülvitel előfeltételezi a jelenlegi 3 Akadémiának egyesítését, ami pedig nemcsak előkészítve nincs, de egyelőre egészen reménytelen óhaj; no meg azután, hogy a kontemplált Lelkészképző-szemináriumok felállítása „újabb súlyos anyagi terheket róna egyházunkra“. Mint kisebb jelentőségű argumentum szerepelt az aggály, hogy a stúdiumnak 5 esztendőre kiterjesztése elriasztaná a lelkészi pályára készülőket és a theologusoknak úgyis csekély számát még jobban apasztaná. így a bizottság mellőzte a javaslatot, de kimondotta, hogy a theologiai tanügynek rendezését és egységesítését elodázhatatlanul szükségesnek tartja. Miután ezirányú tervezet nem állott rendelkezésre, abban történt megállapodás, hogy a bizottság ez alkalommal végérvényes határozatokat nem hoz, hanem csupán azokat az általános elveket es szempontokat kívánja megjelölni, amelyek szerint az átalakítást vógrehajtan- dónak gondolja. Ezeket a következőkben foglalta össze: a jelenleg érvényben levő tanrendszerek úgy dolgozandók át, hogy az egész sludium ideje a 4 esztendőt lehetőleg túl ne haladja; hogy a tanulmányi idő végső szakasza főleg a gyakorlati lelkészképzésre fordittasék; hogy az elméleti és gyakorlati disciplinák egymástól idei- leg is, amennyire lehetséges, elválasztassanak; hogy az Akadémiákon 2 vizsgálat tartassák, amelyek azonban a lelkészavatással kapcsolatos vizsgát nem érintik; hogy a kötelező kolloquiumok érvényben maradjanak ; hogy a szemináriumok egységes vezetés alá helyeztessenek, de a hallgatók minden szemeszterben csupán egy, tetszés szerint választható elméleti szemináriumban való munkálkodásra köteleztessenek; végül hogy a szakvizsgái írásbeli munkáknál a kandidátusokra bizassék, hogy a jelzett témák közül melyiket kívánják kidolgozni. Ä részletes elaboratum elkészítésével a bizottság a pozsonyi Akadémia tanári karát bízta meg azon meghagyással, hogy azt a jövő, valószínűleg őszszel egybehívandó bizottsági gyűlésnek terjessze be. A pozsonyi Akadémia tanári karának juttatott
