Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-14 / 42. szám
1911. október 14. Evangélikus Lap. 42. sz. 3. oldal adás stb. A kenyérkereset gondja tehát megrabolja idejét, csüggeszti, sőt sokszor megöli munkakedvét s így nem csoda, ha tulajdonképpeni hivatását elhanyagolja. Az önművelésre sem tud kellő gondot fordítani, mivel nincs reá ideje, de pénze sincs könyveknek és lapoknak a vásárlására, mert örül, ha kenyérre és ruhára kerül. „A jó pap pedig holtig tanul!“ Innen van, hogy oly sok manapság a „nem jó pap“. Ki kell fejezni nyomatékosan a miniszter urak elölt azt, hogy az összes lelkészi fizetések legalább 2400 koronára kiegészítendők, mert a legnagyobbrészt kongruás, illetve szegényfizetésü papokra nézve a fizetésnélküli korpótléknak nem sok haszna van. Ez megint csak „mézes madzag“ volna, mely npm eredményezné a kongruás és általában a szegényebb fizetésű papok nyomorult helyzetének javulását. Mivel pedig a lelkészek óriási többsége szegényebb javadalmú állásban van, azért annak a kevesebb számú nagyjövedelmü lelkésznek is, — ha csak a méltányosságnak, az igazságéi zetnok, a többség érdeke és joga tiszteletének csak egy parányi szikrája él is szivében, — nem csak hogy meg kell hajolnia a többség érdeke és kívánsága előtt, hanem minden erejével azon kell lennie, hogy mindenekelőtt a többség érdeke nyerjen kielégítést. A nagyjövedelmű papok igyekezzenek felemelni a szegény- fizetéses társaik nagy táborát, mint ahogy felemelte magához 48-ban Kossuth Lajos és a magyar nemesség a sokkal nagyobb számú magyar parasztságot, minden irigység és önző hátsógondolat nélkül. Ez lesz a nagyobb jövedelmű papoknak is igazán „nemes“ cselekedete! És ezt nem a korpótlék hangoztatásával, hanem főleg a 2400 kor-ig való fizetéskiegészítés követelésével és megvalósításával érhetik el. Az Isten segítsége legyen velük és szegény- jövedelmű társaikkal ezen — a közegyházunk és hazánk érdekében levő — törekvéseikben s munkájukban. Midőn a soproni alsó ág. hitv. evang. egyházmegyei lelkészegylet nevében bátrak vagyunk ezen átiratunkat megküldeni, vagyunk kiváló tisztelettel a Nagytiszteletű Egyetemes Lelkészegyletnek és Nagytisztelotű Elnök Urnák kész szolgái Hajas Endre Berece Gábor ráb&szentandrási lelkész, nemeskéri ev. lelkész, egyhm. lelkészi ért. elnöke. egybm. lelkészegyleti jegyz <3 Ezen átirat közlésével kapcsolatban a soproni alsó ov. egyházmegyoi lelkészegylet: Felkéri az összes lelkészeket, hogy az egyetemes lelkészegyleti gyűlésen és az egyetemes gyűlésen minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek ; Felkéri az összes egyházmegyei lelkészegyleteket, hogy ezen gyűlésekre a kartársak közül egy bátor és lelkes szószólót küldjenek, kinek úti- és uapidijat — ha más fedezet erre nem volna — a lelkészok közösen fedezzék; Felkéri úgy ezeket, mint az egyházkerületek kiküldötteit és különösen a világi urakat, akiknek a sogítsógo nélkül semmi fontosabb egyházi ügyünkben célt nem érthetünk, hogy e gyűléseken a fenti átiratot pártolni és felszólalásaikban a lelkészek fizetésrendezését sürgetni szíveskedjék. Kartársak ! A zászló kibontva, a vezérek immár a csatasor ólén állanak! Gyurátz Ferenc szeretett Püspökünk mély bölcsességű főrendiházi beszéjegyző fiának is voltak szíves üdvözlő szavai a püspökhöz. A sziráki bandérium és a közigazg. hatóság kíséretében érkezőit a menet a papiak elé, ahol az egyház elnöksége fogadta a főpásztort. Az egyház lelkészeinek emelkedett hangú üdvözlő szavai után a püspök, a főherceg és e sorok Írója mint az egy- házfelügyolőnek, gróf Dógenfeld Lajosnak vondégei a grófi kastélyban hajtattak, ahol igaz főúri vendégszeretetet élveztek. Másnap szept. 17-én volt a templom felavatása. A püspök felavató beszédében a Jézus és Péter apostol közti azon jelenetet fejtegette, amidőn Péter, Jézus ismételt kérdésére ihletett ajakkal mondta el a nagy vallomást: Én is tudom és én megismertem, hogy Te vagy ama Krisztus, az élő Istennek fia, hová mennénk örök életnek beszéde vagyon te nálad. Ezt a szeretetet-kapcsolatot állította a gyülekezet szemei elé, mint amelynek mindenkor meg kell lennie az Úr és az ő gyülekezete közt. Majd Aíihalovics Samu, béri lelkész tartotta meg ünnepi szónoklatát, ,,Nom szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert az Istennek hatalma az, minden hívőnek üdvösségére“ textus alapián. Végűi az egyházmegye főesperese, Frenyó Gyula szolgáltatta ki az Úrnak szent vacsoráját, amelyet a fő- pásztor és a jelenlévő lelkészek is felvettek. Az istentisztelet után a különböző küldöttségeket fogadta a püspök, amelyek sorában megjelent az ev. egyház, a r. kath. és izr. hitfelekezet, a község, szolgabíróság, járásbíróság, az adóhivatal, az ipartestület, az áll. elemi iskola tantestülete a takarékpénztár, a kaszinó és a hölgyek küldöttsége, amelyet a kegyelmes gróf vezetett. Mindannyiokhoz volt a főpásztornak néhány meleg szava. Az ünnepély befejezéséül az egyházközség közebódet adott, amelyen az egyház felügyelügye- lője, lelkésze, a járás főszolgabírája, az egyházmegye főesperese, az egyház nyug. lelkésze és a béri lelkész mondottak emelkedett hangú, tartalmas pohárköszőntőket. A püspök és a főesperes a délután folyamán utaztak el a sziráki járás főszolgabírájánák és egyház kiküldötteinek kíséretében. Nógrádi.
