Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-26 / 35. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 35. sz. 1911. augusztus 26. műnk csak úgy lenne teljes, ha mindkét részről teljes erővel láthatnánk áldásos munkánkhoz és versengést csak egy dologban: a protestáns theol. tudomány komoly művelésében és ifjaink minél alaposabb kiképzésében ismernénk. S akkor, de csak akkor, nem állítanék egymással szembe sem Luthert sem Kálvint, sem a különböző (racionalista, orthodox stb.) theol. irányzatokat, hanem utat nyitva minden irányban a szabad és egészséges fejlődésnek, a Krisztusba vetett élő hittel szivünkben, keresnők a tudomány összes eszközeinek felhasználásával Istennek országát és annak igazságát az ismeret terén is. És erre az alapra állva, nem tekintené a reformációt befejezettnek közülünk senki, ellenkezőleg épp hittani dolgokban folytatnék azt tovább ott, ahol megrekedt. Mert hogy rég megrekedt, hogy mindjárt a reformátorok után rekedt meg, az épp a mi átkunk és legnagyobb veszedelmünk. Ki nem halad, marad. Az álló víz sorsa, poshadás és bűz. Mert az aztán Theo- logus úr, teljesen mindegy: Kálvint tesszük-e meg csalatkozhatatlannak avagy a római pápát?! Én csalatkozhatatlannak még a Szentírásban is csak az Istennek Igéjét tartom s nem Mátét, Jánost, avagy Pált! Éz a tényleges különbség köztünk. Bocsánat, hogy épp azért Theologus urat sem tartom csalatkozhatatlannak. Igaz, hogy a „Lelkészegyesület“ tisztelt szerkesztője megcsillagozta Theologus urat s kijelenté, hogy „a hitnézetek módosulhatnak“ a mindeneket megvizsgál még az Istennek mélységét is.“ Ezen működésében az emberi lélek föltétlenül szabad. A legfőbb lényről és ennek a világhoz való viszonyáról oly képet alkothat magának, amely az ő egyéniségének, műveltségi fokának a legjobban megfelel. A bibliai felfogás szerint az Isten kívül áll a világon, melyet ő teremtett s az általa megalkotott törvények szerint kormányoz. Az ő képére s hasonlatosságára teremtett embernek megengedte, hogy a világrendszer törvényeit kutassa s azokat megismerni törekedjék. Vannak azonban esetek, amikor az ő bölcsesége s mindenhatóságánál fogva a világrendszer egyik-másik törvényét föl is függeszti, minélfogva történik oly esemény, mely a halandók által már fölismert törvényekkel homlok- egyenest ellenkezik. Előfordulnak oly váratlan esetek, melyeknek az ember emlékezete szerint párja nincs. A hivő lélek az ő buzgó imájával el is fordíthatja az Isten akaratát, úgy hogy az az esemény, melyet az ismert természeti tünemények szerint föltétlenül várnunk kellene, nem következik be, vagy bekövetkezik oly esemény, mely a természeti törvéSzentírás alapján, de aztán ugyancsak elvetette a súlykot ő is, mikor viszont a Szentírás normájának a református (szerinte Kálvinnal magával sem mindenben egyező) konfessiókat tette meg azzal a sajátságos (nekünk szánt oldaldöfés forma) megokolással, hogy „az ő kon- feszióik nem olyanok ám, mint a lutheránus Formula Concordiae, amely a megcsökönyösö- dött orthodoxia alkotása.“ No hát igen tisztelt szerkesztő úr, kár azt a Formula Concordiae-t oly nagyon lenézni. Tessék elhinni sokkal, de sokkal szabadabb elvű álláspontot foglal el az a szerkesztő úrnál. Olvasta? Ha igen, úgy bizonyára jól emlékszik ama kijelentésére is, mely szerint nekünk (evangélikusoknak) más szabályunk van, mint a róm. katholikusoknak (s úgy látjuk, mint a református szerkesztőknek is), nevezetes, hogy egyedül a Szentírás a hit és élet normája és hogy ahhoz kell, mint lidiai kőhöz, minden dogmát hozzáütni és úgy próbálni meg igazságát.“ S olvasta talán abban a megcsökönyösödött orthodox konfessióban azt is, hogy szerinte „a dogmák és általán a konfessiók (így tehát maga a Formula Concordiae is) egyszerűen azt mutatják, hogy bizonyos korban, hogyan gondolkoztak a hit és élet dolgairól az akkor élt tú- dósok“, szóval, hogy épp a Formula Concordiae szerint a mi konfessióink nem egyebek, mint koriratok, amiknek a hit és élet dolgában döntő tekintélyük nincs, amik nem bírák, mert e tiszt nyékén alapuló emberi számítás szerint lehetetlen volt. Hog például a hite miatt börtönben sínylődő, éhhalálra Ítélt rabnak egy holló hord ablakába napi eledelt. Vagy, hogy az ereklyének bűvös hatása betegséget gyógyít, megőriz életveszedelemtől. Az ilyen eseményeket nevezi a bibliai felfogás csudáknak. Ezen álláspont szerint tehát az Isten a világ kormányzásában néha-néha csudákat is művel. Akinek szívét boldogítja e hit, s aki amellett egész életét az Isten törvényei szerint folytathatja hűségesen megtartván a nagy parancsolatot: szeresd felebarátodat, annak hitet háborgatni nincs joga senkinek, azt mindenki tisztelni, szeretni, megbecsülni tartozik. A tudományos álláspontnak Istenről s az ő világkormányzásáról más felfogása van; de van határozott pozitív felfogása. Szerinte ez az egész világ összes jelenségeivel, tüneményeivel és a bennük működő erőkkel örök törvények által szabályozott szerves rendszernek tűnik fel, melyben minden egyes alkatrész saját rendeltetésének és céljának szolgál s egyszersmind a nagy egésznek kiegészítő részét képezi. Bár attól távol vagyunk, hogy minden egyes lénynek vagy tüneménynek okát és cél-
