Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-05 / 32. szám
1911. augusztus 5. Evangélikus Lap. 32. sz. 5. oldal a magyar szabad kőm ívesség munkája ilyen jótékony intézmények létesítése és fentartásában merül ki; de a fentebbi példák talán elégségesek annak megállapítására, hogy a szövetség működése felekezetek szerint nem tagolható, hogy abban felekezeti korlátok fel nem állíthatók, hanem azokban az áldásos emberszeretet jut érvényre, melyet felekezeti szempontok nem irányíthatnak. A szövetség nem a „szenteknek egyességére“, hanem az érző szivek, munkáskezek és az altruisztikus tevékenységért hevülő és humánus gondolkozású lelkek egyesítésére törekszik a sok bajjal küzdő magyar társadalom érdekében, szükséges és hasznos vállvetett munkára! Az evang. egyházi lapok segélyezése. ‘ Nem a mi magánügyünkről van szó, hanem az evangélikus egyházi sajtó ügyéről, azért kénytelenek vagyunk a dunántúli egyházkerület f. évi julius hó 10-én tartott pénzügyi bizottságának egy javaslatára néhány megjegyzést tenni. Raffay Sándor ur, mint lapunk volt felelős szerkesztője kérelmet intézett a dunántúli egyházkerület püspökéhez, hogy az egyházkerület a rendelkezésére álló, irodalmi célokra szolgáló összegből szegény egyházak vagy lelkészek részére 20—25 példányt rendeljen, minek fejében a lap a fontosabb körleveleket egészben vagy részben közzétenné. A dunántúli egyházkerület pénzügyi bizottsága a kérelem teljesítését megtagadtatni javasolja, mert ha az egyik lapnak adnak, a másik is kérhetne; továbbá, mert másra kell a pénz. Ez alkalomból felmentetni kéri magát az egyházkerület a „központi protestáns sajtóiroda“ költségeihez való hozzájárulás alól is. Hát igaza van a pénzügyi bizottságnak. Egyházi lapot olvasni nem égető szükséglet. Az a szegény falusi pap, akinek a kenyérre nem telik, ne olvasson újságot. Egyáltalában nem szükséges, hogy egyháza dolgaival törődjék, vagy pláne művelődjék. Ki lesz olyan naiv, mint a bányakerületi elnökség, amely a kerületbeli szegény lelkészek részére 30; mint br. Radvánszky Antal, aki a zólyommegyei papok részére 22; mint Kéler Zoltán, aki a fehérkomáromi papok részére 12 példányt rendelt és fizetett meg az Evangélikus Lapból ? Aztán meg horrendum dictu, ha a kerület az evang. lapból 20 példányra előfizetne, akkor ugyanennyi példányt kellene megrendelni az Evang. örállóból! Hová jutnánk a sok újságolvasástól ? A dunántúli kerület pénzügyi bizottsága tehát nem véli az egyházi sajtót pártolandónak és talán nem bánná, ha egyházi lapjaink a dunántúli esperességi és kerületi gyűlésekről, a dunántúli fő- és középiskolákról, a tanítóképző- és leánynevelő-intézetről, a lelkészi értekezletekről és az egyház ezer bajáról semmit sem közölnének. Vagy szívesen látja a közlést? Hát 8 amikor a modori gimnázium igazgatója Grissza meghalt, gyűjtést rendezett az özvegy és árvák fölsegélyezésére. Általában hálás volt az egyház szolgái iránt; megbecsülte munkájukat. Pozsonyban virágzó egyházi élet közepette élt, részét kivette a munkából, mint a gazdasági választmány tagja, a diakonissza-intézet gondnoka s a gyámintézet fáradhatatlan munkása. Szép adományt juttatott a gyám- . intézetnek 1894-iki pozsonyi közgyűlése alkalmával, »9000 K-át adott a modori kerületi leányiskolának. fMindenre kiterjedő figyelmét és gondoskodását ékesszólóan hirdeti végrendelete, amelynek főbb tételeit C;özlöm. Hagyott: " az evang. agghajléknak .... 7,000 K az evang. árvaháznak ...................... 7,000 „ az evang. kórháznak...................... 7,000 „ a nevét viselő szegény-alapra . . 20,000 „ a templom- és iskola-alapra . . 12,000 „ a diakonissza-anyaház építésére . 10,000 „ a diakonisszáknak üdülési alapra. 14,000 „ a theologusok számára ösztöndíjul 4,000 „ ezen kívül a diakonissza-alapra hagyta Kisfaludy-utcai két emeletes bérházát, aminek értéke körülbelől . 70,000 „ összesen i . 161,000 K De ismétlem az összeállítás csupán megközelíti adományainak összegét, — mert életében is nagyon sokat áldozott. A jótevésben, mint az irgalmas sama- ritánus, nem ismert szemólyválogatást, származást vagy felekezetet, de, mert meg volt győződve egyházának, mint Isten országa útegyengetőjének, nagy történelmi hivatásáról, adományainak javarészét reá bízta. Hagyományai közül különösen két tétel az, mely egyéniségének mélységeibe bevilágít. A diakonisszák üdülő alapjára adott 14.000 korona. Másik ép ily jellemző hagyománya a iheologusoknak külföldi ösztöndíjul szánt 4000 korona.*) Egy Mária Terézia korabeli pártos rendelet a városokat nevezte a protestantizmus magyarországi fegyvertárainak. A kérlelhetetlen szívós ellenség, aki e sorokat írta, ösztönszerüen eltalálta az igazságot. A városi polgárság fogadta el legkorábban a reformációt *) Ez összeget ép a napokban a boldogult testvérhuga, özvegy Toperczer Károlynó úrnő 10,U00 K-ra egészítette ki.