Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-29 / 31. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 31. sz. 1911. julius 29. Okuk is van rá elég. Annyit tanulnak, mint akármely más diplomás férfiú, aki előtt a rangsornak és fizetési osztályoknak X-től egészen Vl-ig, vagy V-ig terjedő hieroglifekkel jelölt fokozatai nyitva állanak s aki azokat kellő várakozások és mellőz- tetések után mégis végig vándorolhatja. Kezdik mint káplánok. Ifjúi fenhéjázással ugyan már püspököknél is okosabbaknak tartják magukat, de a püspöki méltóságra vezető lépcsősor legalsó fokán sincsenek még s ezt a reális lelkészi állást nem is biztositja számukra senki. Miért? Mert az evang. egyháznak sok a pénze. Theologiákat tart fenn, majdnem ingyen nevelteti ki a theologusokat s azután szótereszti őket Isten nevében. Hogy a jótétemény megszolgálását biztosítsa magának, arról nem gondoskodik. Minek ? 1 Úgyse mehetnek máshová, ahogy a költő mondja: „itt élnéd, halnod kell“ s valahogy majd megdolgoznak érte. Ha káplánsorban is, időtlen-időkig . . . Engedjük azonban meg, hogy valaki állást kap. És nincs adóssága. De pénze sincs, mert akinek módja van, az úgy sem megy theologusnak. Üres lakás várja, de ez nem baj, mert bútort majd hoz az asszony. Az istállót és az udvart azonban be kell népesíteni, mert különben másnak kénytelen átengedni a papi föld vékonyka hasznát. Ezt a beruházást a papi fizetés minéműsóge követeli meg. Az első őszszel együtt megjön a szüret: hordók kellenek. Aztán november elseje, amikor a nyugdíjintézeti belépési illeték (300 korona!) és a tagsági díj fizetendő. De ezt, nem kell mind egyszerre lefizetni. Azonban az első adósság nyomasztó terhe mégis — megvan . . . Ez a kezdet. A fizetés pedig a következő, amiből élni kell s a beruházási költségeket lassan tör- lesztgetni: 1. Készpénz, egy pár száz korona, az egész éven át egyenletesen elosztva. Majdnem mindig kevés, néhol annyi, hogy akár éhen is lehetne belőle halni. + kongnia, amely a papi fizetést 1600 koronára egészíti ki. Itt történhetnek ugyan némi csalafintaságok, úgy, hogy az egész fizetés valamivel több lesz 1600 koronánál a kongruával együtt, de ez a következő fizetési objektumok ingadozó értéke és értékesítésének nehézsége miatt, nem oly nagy, hogy kázust kellene belőle csinálni. 2. Fizetési tétel a föld, ami sokszor nem a legjobb karban van s aminek a hasznáért külön meg kell dolgozni és — szenvedni! Aztán meg kell hozzá egy kis szakértelem és felszerelés. Vagyis, ehhez nem elég a papi tudomány és a lelkészi hivatal becsületes ellátása, hogy teremjen is s hozzá meg, ha Isten úgy akarja, még nem is terem. 3. Helyen jönnek a gabonafélék, búza, rozs, árpa, zab, kása, bab, az országban a múltban divatozott s jelenleg használatos összes mértékekben tetejesen, vagy lecsapva kimérve. Ha (?!) a szokványminőségök megvan s ha (?!) van hozzá piac, aránylag könnyen értékesíthetők. Az áruk ugyan változó és esendő, mostanában azonban „emelkedő irányzatú.“ 4. Helyre teszem a bort, amely az úrvacsorához szükséges, de mivel sok helyen több, mint ameny- nyire e célból szükség van, valószínűleg azért adatik, hogy a — pap igya meg. Ha ezt nem teszi (ne is tegye!), el kell, hogy adja. Ámde az összeöntött bornak veszett a híre, önmagában is különböző veszedelmeket rejt, megtörik, megnyúlósodik, meg- savanyodik, meg — egyéb bajok érhetik, hozzá meg rendes piaca sincs, ezért ez nem épen a legkellemesebb fizetési részlet. Azután pedig egy kis külön szakértelmet és befektetést is igényel. Pro 5.t0 jönnek a gazdasszonyok által hozott kakasok, kendercsomók, tojások és szalonnadarabok, amelyek után csak a városiak áhítoznak, falun azonban egyszerre nem lehet őket megenni s addig is — enni kell legalább a kakasoknak adni. Hogy a kender mire való, mikor már az ember egy hosszú életre ellátta magát zsákokkal, konyharuhákkal és jó durva törülközőkkel, azon is el lehet töprengeni. Kap még a pap — barmai számára szénát, szalmát, a maga számára hosszú és rövid fuvarokat a közeli falvakra és a távolabbi városokba vásárok alkalmából. Végül gyűjtenek számára élelmiszereket az év bizonyos napján és offertoriumokat a nagy ünnepeken, amelyek az ünnepi kiadások fedezésére hasznosak és stólákat is kap külön munkái díjazásául. Több-kevesebb eltéréssel, de majdnem mindenütt ezekből áll az evangélikus lelkészek fizetése. Csak a mennyiség változik, de a „naturáliák“ ugyanazok. Az intelligens társadalomnak, mely az eszéből él, már csak egyetlenegy csoportja él a papokon kivül ilyen „mixtum compositumból“: a felekezeti tanítóké, de a homlokukra is nyomta Eötvös Károly örökre ezért a szegénység bélyegét, mikor azt állította, hogy közülök soha egyet se gyilkolt meg senki rablási szándékkal, mert pénzt sejtett vala nála . . . Egy letűnt, terményekkel gazdálkodó és terményeket csereberélő gazdasági korszak idejét múlt emléke immár a papi és a tanítói hívány, amelyre nagyon ráférne már a megváltozott viszonyokhoz való sürgős alkalmazkodás. 50—100 év előtti, sőt sokkal régebbi fizetéseket tükröznek meglehetősen hűen vissza a papi díj levelek. Maga ez a tény is elég világosan és ékesen szól s a gyökeres reform után való vágyakozást eléggé igazolja. Ez az egy tény egyszerre tönkre silányítja a telhetetlenség és feneketlenség tulajdonságával felruházott „papzsák“ mozgolódásának és többre áhítozásának gyanúját, amivel a művelt közvélemény és az egyszerű nép a papok helyzetének és fizetésének megjavítására
