Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-22 / 30. szám

1911. Julius 22

Evangélikus Lap. 30. sz.

5. oldal

említett fensőbb társadalmi érdekekből, hogy úgy a papi mint a tanítói fizetés az eddigi koogruális alup- nál jóval nagyobb legyen.

De mikor ily követeléseket támasztunk szálammal szemben, rá kell magunkat szánnunk, hogy azt becsülettel meg is szolgáljuk, s annak a hazának, mely nem csak szülőanyánk, de tápláló dajkánk is, nemcsak hogy segítségére leszünk, de az mindenek felett szeretni, mindenkivel szemben megvédelmezni, legszentebb fiúi kötelességünknek ösmerendjük.

Nem szívesen teszem, de a nemzetiségi kérdést szó nélkül nem hagyhatom. Mert e tekintetben a mi egyházunkkal szemben is sok panaszt hallhatunk, s hogy vannak közöttünk, akiknek hazafisága nem makulátlan magunk is tapasztalhatjuk, mert ahol nincs fölbújtva, nem is annyira a nép, mint a vezetőik nemzetiségi érzelmeiket az egyetemes magyar nemzeti eszme és annak érdekeivel nem hogy ösz- hangba hozni igyekeznének, de nyiltan vagy titkoltan azzal szembe helyezkednek.

Nem akarom hinni, hogy a mi egyházmegyénkben e métely csakugyan oly mérvű és oly mérgű volna, mint azt a vérmesebb hazafiság láttatja egyesekkel, de hogy közöttünk is vannak, — (trivialisabb kifejezést használva) — legalább is ludasok, azt már több esetben szomorún tapasztaltuk.

Mert hiszen már maga az az ellenszenv, mellyel egyesek a magyar államnyelvnek kötelező tauitásái, hivatalos s magánhasználatát fogadják, nyílt haza- fiatlanság, mely a nemzetiségek jól felfogott erdőkével is ellenkezik. Minden fanatizmust elitélek. Az én magyarságom sem fanatizmus. Mert, ha nem a magyar lenne az államalkotó és fentartó nemzet s nem ő lenne ma is a nemzeti kultúra hordozója és fejlesztője, hanem valamely más nemzetiség s annak volna az a történelmi múltja, szellemi súlya és fölénye mint a magyarnak, vezetésre való jogosultságát egy pillanatig sem tagadnám; s ha itt kellene élnem, igyekezném beleolvadni.

Mert ezt az országot geográfiái helyzete és határai tagadhatatlanul egy állammá predesztinálták. De az állam csakis úgy lehet erős, függotlen és boldog, ha polgárai a hazaszeretetben egybeforrva legalább érzésben alkotnak egységes nemzetet. Ez pedig, amit annyiszor éreztünk fajilag tagolt s nyelvileg teljesen elkülönült nemzetiségek mellett,'' lehetetlen. Vagy legalább is igen billenő helyzetben levőnek mutatja az ilyen hazafiságot s ezzel magát az állam létbiztonságát is.

Ha Magyarország 20 millió polgára mind fajmagyar volna vagy legalább is magyarul tudna, higyjék el a nemzetiségi urak, hogy egészen más pozíciónk lenne, nemcsak Ausztriával szemben, de a nemzetközi viszonylatokban is. S ennek előnyeit nemcsak a magyar faj élvezné, de a legutolsó bocs- koros nemzetiségiek is ki vennék belőle részüket. Szerintem nekünk nemcsak hazafias, de egyházi kötelességünk is egyházmegyénket az ily természetű tévelygésektől megóvni, megtisztítani, a métely terjedésének útját állni s a népet nehogy idegen isteneket imádjon s hamis prófétákat kövessen az ő igaz érdekeiről felvilágosítani.

Ne mondja senki, hogy templomainkban csak az Isten szolgálatnak és imádatnak van helye, s aki ennek eleget tesz, már minden kötelességének megfelelt.

Az Isten fogalmát és a haza eseményét szembe

állítanunk, vagy csak rendbe sorolnunk is nem lehet, nem szabad, mert ezeket csakis együtt imádhatjuk igazán, ti aki Istenét lélekkel és igazsággal akarja szolgálni, hazáját is egész lélekkel kell szeretnie.

De amint, hogy a felvilágosodott kor vallásos gyermoke előtt sem, az ma már az Isten amit hajdan kőből fából faragtak maguknak a népek s később dogmákba burkoltan hittek ezek imádhatni: a haza se pusztán az a föld, amelyen lakunk és élünk, de egy fensőbb fogalom, mely az adott földrajzi határok között egy egységes közjogi nemzetet s annak történelmileg közös múltját, jelenét és jövőjét foglalja magába.

A hazának részleges és fajlagos szeretető tehát nem lehet az igaz 'hazaszeretet. Az a nemzetiségi rajongó, aki kétségbe vont hazafiságát előttünk esküvel bizonyítja ugyan, de akkor csak legszűkebb háza- tájára gondol, vétkezik csakúgy mint az, aki Istenére esküszik, de csak a gyomrára gondol, mert neki ez az Istene!

A küzdelem harcmodorát illetőleg tartsuk szem előtt, a mit a német császár mondott Kínába küldött katonáinak, hogy nem akar látni foglyokat.

Mi se akarjuk a mártírokat I

Alapos ok nélkül senkit se gyanúsítsunk hazafi- ságában. Bánjunk a nemzetiségiekkel is a legnagyobb szeretettel és igazsággal, hogy a legutolsó hegylakó is érezze, hogy itt élned halnod nem csak kell, de jó is! Jobb, mint bárhol lehetne.

De a profesízionátus izgatókkal, avagy a megté- velyedett rajongó nemzetiségi apostolokkal szembeni irgalmat ne ismerjünk. Nem csak büntetni, de lehetetlené kell őket tenni. Vagy — vagy! Egy nemzet lét, vagy nemlétkérdése ez.

Nem vagyunk* még oly erősek, hogy az ily hazaellenes izgatásokra csak egy kézlegyintéssel felelhetnénk És se az egyházi autonómia, se a sajtószabadságérintetlensége nem olyan fontosak,hogy azok palástjába az ily bűnösök is büntetlen maradhassanak.

Amikot úgy a hitéletre, mint a hazafiságra vonatkozólag elmondottam, komoly és higgadt megfontolásom eredménye és ez a szellem az, amely engem a közéletben eddig is úgy a hittéletben, mint a közéletben vezérelt.

S mikor erről székfoglaló beszédemben is hitvallást teszek, reményiem itt sem okoz meglepetést és nem szülhet visszatetszést.

Részletesebb programmot hivatali állásom küszöbén nem adhatok. De ha bent leszek, iparkodni fogok nyílt szemmel körültekinteni, s az oly értékes tapasztalatokkal és életbölcsesóggel gazdag egyházi elnöktársam vezetése mellett meg is látni a tennivalókat a minden kényszer nélkül való bensőséges hitélet fejlesztésére, a többi vallásfelekezetekkel való béke és egyetértés ápolására, s az egyházmegye hazafias érzésének kifogástalan tisztaságára törekedni.

S mikor ezek után magamat úgy a közgyűlésnek, mint egyházmegyénk minden egyes tagjának jóindulatába ajánlva, kérem Nagytiszteletű elnöktár sainat, a főesperes urat, kit ón még az iskola padjain tanultam nagyrabecsülni, mely érzés iránta az évekkel együtt nőtt, valamint ő méltóságát az ón kiváló felügyelőtársamat és az esperessóg összes egyházi és világi érdemes tisztviselőit, hogy nagy feladatomban engem támogatni s ha kiérdemiem hittest- véri szeretetükbe fogadni kegyeskedjenek.